Mit értünk TARGET2-egyenleg alatt?

2020. augusztus 12.

Időnként olvashatunk olyan híreket, hogy egyes euroövezeti országok nagy összegű negatív TARGET2-egyenleggel (kötelezettséggel) rendelkeznek, míg másoknak számottevő a pozitív egyenlege (követelése) – és mindenféle elmélet kel szárnyra arról, mit is jelenthet ez. De mi is valójában ez az egyenleg?

Mi a TARGET2?

A TARGET2 (Trans-European Automated Real-time Gross settlement Express Transfer system 2, azaz 2. transzeurópai automatizált valós idejű bruttó elszámolású fizetési rendszer) a pénz bankok közötti – belföldi és határon átnyúló – mozgatására szolgál. A központi bankok és a kereskedelmi bankok ennek segítségével dolgozzák fel az euroalapú fizetési ügyleteket és utalnak egymásnak biztonságosan, egyszerűen pénzt. Ez elengedhetetlen a gazdaság működéséhez.

A központi és a kereskedelmi bankok egyaránt rendelkeznek TARGET2-számlával.

Bővebb információ a TARGET2-rendszerről és annak működéséről

Mi a TARGET2-egyenleg?

Az integrált piacokon folyamatos a pénzáramlás, beleértve a nemzetközi pénzmozgást is. Minden egyes euro egy konkrét euroövezeti országban vagy az EKB-nál kezdi a pályafutását, de természetesen nem feltétlenül marad egy helyben.

A két ország közötti nettó pénzáramlást (vagyis az összes fogadott és az összes átutalt pénz különbségét) az érintett országok nemzeti központi bankjainak mérlegében mutatják ki, függetlenül attól, hogy az átutalást kereskedelmi bank vagy központi bank indította-e. Az ilyen pénzáramok idővel felhalmozódnak, ezt nevezzük TARGET2-egyenlegnek. Az EKB is küld és fogad határon átnyúlóan pénzt a monetáris politika érvényesítéséhez, így szintén rendelkezik saját TARGET2-egyenleggel.

Azért, hogy ne legyen minden egyes euroövezeti jegybanknak külön egyenlege az összes többi euroövezeti központi bankkal és az EKB-val szemben, az összes kétoldalú egyenleget minden nap végén az EKB-val szembeni egyetlen egyenleggé egyszerűsítik.

Dióhéjban: ha adott ország bankjai – összességében – több pénzt küldtek a TARGET2-rendszeren keresztül, mint amennyit kaptak, akkor a szóban forgó ország központi bankjának egyenlege negatív. Ha viszont több pénz érkezett hozzájuk, mint amennyit ők utaltak át, akkor a jegybank egyenlege pozitív. Ha a bejövő és a kimenő pénz­mennyiség pontosan megegyezne, az adott központi bank TARGET2-egyenlege nulla lenne.

A pénzáramok folyamatos felhalmozódásával TARGET2-egyenlegek keletkeznek

Miért küldenek pénzt a bankok külföldi bankoknak?

A központi és a kereskedelmi bankok az alábbi célokból kezdeményeznek nemzetközi átutalást egymásnak a TARGET2-rendszerben:

hogy kifizessék a külföldről érkező árut, szolgáltatást vagy pénzügyi eszközt (saját maguk vagy ügyfelük nevében);

hogy hitelt nyújtsanak egymásnak;

hogy érvényre juttassák a monetáris politikát – például az euroövezeti nemzeti központi bankok nyílt piaci műveleteivel, amelyek révén a bankok a garanciaként adott megfelelő fedezet fejében kölcsönt vehetnek fel a jegybanktól.

Miért hivatkoznak a pozitív TARGET2-egyenlegre követelésként, a negatívra pedig kötelezettségként?

Ez számviteli és a mérleghez fűződő okokkal magyarázható, így megértéséhez először két tényt kell figyelembe vennünk:

1. Az euroövezet egyetlen pénznemmel rendelkezik ugyan, de mivel több országból áll, az euróhoz nem egyetlen központi banki mérleg tartozik, hanem mindegyik tagország jegybankjának saját mérlege van. Ezt a TARGET2-rendszerben elkülönült központi banki komponensek tükrözik.
2. Amikor egy jegybank első ízben bocsát ki pénzt, feltünteti a mérlegében. A pénz a mérleg forrásoldalán jelenik meg (betétként), míg a pénzteremtéshez kapcsolódó eszközöket (vagy követeléseket) az eszközoldalon könyvelik (például hitelként).

Visszatérve a TARGET2-re: amikor a rendszeren keresztül pénzmozgás történik az euroövezeti országok között, a pénzt fogadó jegybank ezt pluszforrásként (avagy kötelezettségként) tünteti fel a mérlegében. Ilyenkor azonban csak a forrás helyeződik át – az eszköz az eredeti mérlegben marad.

Ha például eredetileg Olaszországban kibocsátott euro kerül Németországba, akkor a német központi banknak számviteli szempontból pluszkötelezettsége keletkezik (a szóban forgó pénz), míg az eszköz az olasz jegybanknál marad. Következésképp a mérleg nem lesz egyensúlyban: a német jegybanknak egyenlegező tétellel kell tükröznie, hogy több euro van a mérlegében, mint amennyit eredetileg kibocsátott, az olasz központi banknak pedig azért kell egyenlegező tételt elkönyvelnie, hogy a mérlegében tükröződjön, az eredetinél kevesebb euróval rendelkezik. Az egyenlegező tétel – amelynek elnevezése TARGET2-egyenleg – a Bundesbank számára követelés (avagy eszköz), míg a Banca d’Italia számára kötelezettség (forrás).

Természetesen azonban a miénkhez hasonló valutauniókban nem tesznek különbséget a különböző tagországokban kibocsátott eurók között. Kellett, hogy legyen egy kiinduló állapot, de ennek nem szükséges megmaradnia. Sőt, valójában elengedhetetlen a valutaunió számára, hogy a pénz szabadon és könnyen mozoghasson a tagországok között – részben ez indokolja a létezését.

Követelések és kötelezettségek a TARGET2-rendszerben

Miért nőttek a TARGET2-egyenlegek a pénzügyi válság óta?

A kereskedelmi bankok rendszerint a pénzpiacon nyújtanak hitelt egymásnak. A 2008‑as válsággal azonban megszűnt a bizalom, és ennek következményeként több pénz maradt a kevésbé sérülékenynek tekintett országokban, illetve több pénz áramlott ezekbe. Ez azt jelentette, hogy a leginkább válság sújtotta országok kereskedelmi bankjai nehezen jutottak finanszírozáshoz. Mivel a bankközi hitelezés kulcsfontosságú a bankszektor működéséhez, az EKB és az euroövezeti nemzeti központi bankok közbeléptek.

A központi bankok biztosították a kellő finanszírozást a kereskedelmi bankoknak. Utóbbiak a kapott pénz nagy részét az elapadt piaci források pótlására használták fel – különös tekintettel a kevésbé sérülékenynek érzékelt országok bankjai által a sebezhetőbbnek vélt országok bankjainak nyújtott hitelekre. Így 2008 és 2012 között a nettó alapon nagyobb kibocsátott és határon átvándorló pénzmennyiség miatt nőttek a TARGET2-egyenlegek.

2015 óta ismét emelkednek a TARGET2-egyenlegek, ám eltérő okból. A jelenség a monetáris politikai döntéseinkkel függ össze, amelyeket az EKB az eurorendszer összes központi bankjával együtt hozott.

Mit tesz 2015 óta az EKB – az euroövezet nemzeti központi bankjaival együtt –, ami szerepet játszik a TARGET2-egyenlegek emelkedésében?

Az EKB 2015-ben új programot indított – az eszközvásárlási programot – annak az intézkedéscsomagnak a részeként, amelynek célja, hogy támogassa, hogy az infláció visszatérjen az inflációs célunknak megfelelő szintre. A program részeként minden egyes euroövezeti ország jegybankja vásárol határon átnyúlóan különféle eszközöket, amelyek ellenértékeként pénzt utal át. Ennek következtében újra nő a teljes pénzmennyiség, de ezúttal az EKB áll a folyamat hátterében.

A központi bankok által megvásárolt eszközök gyakran más – akár euroövezeten kívüli – országok befektetőinek birtokában vannak, akik jellemzően az euroövezeti pénzügyi központokban, úgymint Frankfurtban, Luxemburgban vagy Amszterdamban vezetnek bankszámlát.

Tegyük fel például, hogy az eszközvásárlási program keretében a spanyol jegybank olyan befektetőtől vásárol kötvényt, akinek Frankfurtban van bankszámlája. Ahhoz, hogy a pénzt eljuttassa az eladó német számlájára, a Banco de España nemzetközi átutalást indít a TARGET2-rendszerben. Az összeget jóváírják az eladó bankszámláján, a német központi bank pedig növekményt számol el a TARGET2-követelés­állományában, míg a Banco de España a TARGET2-kötelezettség­állományát növeli.

Mivel nagy mennyiségű eszközt vásárolnak németországi bankszámlával rendelkező befektetőktől, folyamatosan áramlik a pénz Németországba. Ez azután ott és a hasonló országokban marad, mert más biztonságos befektetések (például a belföldi államkötvények) hozama viszonylag alacsony. A pénz ilyetén felhalmozódása miatt emelkedik a Bundesbank TARGET2-követelés­állománya, másrészt nőnek a pénzt átutaló országok kötelezettségei.

Tehát nem adnak okot aggodalomra az emelkedő TARGET2-egyenlegek?

A TARGET2-egyenlegek a gazdasági folyamatok fontos indikátorai lehetnek, azaz megmutatják, milyen irányban áramlik a pénz az euroövezetben. Az alakulásukra ható tényezők és értelmezésük azonban idővel megváltozhat; a valutauniónak pedig fontos jellemzője, hogy a pénz nem áll meg a határokon.

A TARGET2-egyenlegek időnként problémát is jelezhetnek, ha például a pénzügyi helyzettel kapcsolatos aggodalmak miatt sok pénz áramlik ki egy adott országból. Ilyen esetben nem a TARGET2-egyenleg a probléma egyetlen jele.

A különböző országok jelenlegi TARGET2-egyenlege elsősorban azoknak a monetáris politikai intézkedéseknek az eredménye, amelyeket az EKB a gazdaság élénkítése céljából dolgozott ki. Nem pénzügyi feszültség okozza, így nem ad okot nyugtalanságra.

További olvasnivaló a témában:

• A TARGET-egyenlegek és az eszközvásárlási program, Gazdasági jelentés, 2016. 7. szám
• A TARGET2-egyenlegek dinamikájáról és a monetáris politika végrehajtásáról tett észrevételek a BNYM fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett vacsorán, Peter Praet igazgatósági tag 2016. szeptember 15-i beszéde