Az elmúlt év áttekintése

 Az euroövezeti gazdasági fellendülés 2017-ben szilárd, széles alapokon nyugvó expanzióvá teljesedett ki. A gazdasági növekedés 2,5%-os volt, és az év végén 18 olyan negyedév állt mögöttünk, amelyben nőtt a gazdaság. Az elmúlt évtizedben ez volt a legexpanzívabb növekedés, két évtizedet tekintve pedig a legszélesebb kört érintő. A növekedési ütemek euroövezeti országok közötti szórása a gazdasági és monetáris unió kezdete óta mért legalacsonyabb szintre esett.

Az erőteljes növekedésnek köszönhetően a munkaerőpiac is ütemesen élénkült. A foglalkoztatottság 1,6%-kal bővülve rekord magasra emelkedett, amiben a nők és az idősek kiugró aktivitási rátája játszott fontos szerepet. A munkanélküliség 2009 januárja óta a legalacsonyabb volt. 2013 közepe óta összesen 7,5 millió új állás keletkezett, ami ellensúlyozta a válság alatt elvesztett összes munkahelyet.

Az EKB monetáris politikája az előző évekhez hasonlóan központi szerepet játszott a fellendülésben és a konvergenciában. 2017-ben javarészt eltűntek a múltban tapasztalt pénzpolitikai transzmissziós aszimmetriák, a finanszírozási feltételek pedig az egész euroövezetben páratlanul alacsony szinten állandósultak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a lakossági szektornak nyújtott hitelek a 2008-ban kirobbant válság óta nem tapasztalt ütemben növekedtek.

Az erős reálgazdasági teljesítménnyel ellentétben az infláció alakulása nem mutatott hasonló tendenciát. Miközben a teljes infláció magához tért a múltbeli alacsony szinthez képest az év folyamán elért átlagosan 1,5%-kal, a belföldi ároldali nyomás visszafogott maradt, a trendinfláció pedig nem állt tartósan felfelé irányuló pályára.

Az EKB monetáris politikai döntéseit az év során az eltérő növekedési és inflációs várakozások alakították, ami ahhoz vezetett, hogy újrakalibráltuk az eszközvásárlási programunkat.

A Kormányzótanács októberben úgy döntött, hogy az eszközvásárlás ütemét leviszi a havi 60 milliárd euróról 30 milliárd euróra, ugyanakkor a programot legalább kilenc hónappal, 2018. szeptemberig meghosszabbítja. Emellett 2018 márciusában a Kormányzótanács hivatalos kommunikációjából kivettük az arra való kifejezett hivatkozást, hogy kedvezőtlenebbé váló kilátások esetén készen állunk az eszközvásárlási programot kiterjeszteni.

A Kormányzótanács döntései a gazdasággal kapcsolatos bizakodóbb várakozásait tükrözik, és ebben a kontextusban a monetáris politikai irány változatlanul hagyása egyre erősebb expanziót eredményezett volna. A tanács elismerte ugyanakkor, hogy türelmesen ki kell várni, hogy felerősödjön az inflációs nyomás, és a monetáris politikában kitartásra van ahhoz szükség, hogy az inflációs dinamika időtállóan, önfenntartóan alakuljon.

Ugyan a monetáris politika kívánt hatásai megvalósulni látszanak, mellékhatások is előfordulhatnak. Az EKB ezért 2017-ben is szorosan nyomon követte a pénzügyi stabilitási kockázatokat, amelyeket sikerült korlátok között tartani.

Az erősebb nominálnövekedés segítségével csökkentek a kockázatok, ahogy javult a cégek és a háztartások adósságának a fenntarthatósága. Az adósságmutatók mindkét szektorban a 2008. eleji szintjükre estek, ami jelzi, hogy a fellendülésért nem kellett a lakossági szektor ismételt eladósodásával fizetni. Mi több, a monetáris unió kezdete óta gyakorlatilag először a lakossági szektor kiadásai úgy emelkedtek, hogy közben csökkent az eladósodottsága.

A javuló gazdaság a bankoknak is lehetőséget nyújtott mérlegeik további erősítésére. Az erősebb gazdaság segítségével megszilárdult a jövedelmezőség, ahogy megemelkedtek az üzleti volumenek és csökkentek az értékvesztés miatti költségek. Tovább bővült a bankok sokksemlegesítő kapacitása, ahogy az elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutató 2017 harmadik negyedévében elérte a 14,5%-ot, az eszközminőség pedig javult.

Az euroövezeti bankok felgyorsították nemteljesítő hitelállományuk (NPL) redukálásának ütemét, amely a teljes hitelállomány 2014-ben mért 8%-áról 2017 harmadik negyedében 5,2%-ra csökkent. Csak 2017 első három negyedében az NPL-állomány 119 milliárd euróval esett, ahogy a másodlagos piaci hitelértékesítés a leépítés egyre nagyobb részét tette ki. Ebben segítettek az NPL-piacok transzparenciáját javító EKB-kezdeményezések is. A magas NPL-állományok lefaragása terén azonban további erőfeszítésekre van szükség.

Ezenkívül az EKB a pénzügyi piaci helyzetet is folyamatosan nyomon követte. A piacok 2017-ben viszonylag nyugodtak voltak, ugyanakkor megmaradt a hirtelen kockázati átárazással és a pénzügyi piaci volatilitással szembeni sérülékenységük. Ezek a kockázatok 2018 elején materializálódtak a globális részvénypiacokon, bár az euroövezeti hitelpiacokba és onnan a tágabb pénzügyi kondíciókba máig nem gyűrűztek be jelentős mértékben.

2017-ben emellett az euroövezet fizetésforgalmi felépítésében is fontos eredmények születtek. Lezárult a TARGET2-Securities rendszerbe való migráció utolsó hulláma, és ez után átlagosan napi 556 684 ügyletet dolgoztak fel ezen a platformon. Bevezettük az új 50 €-s bankjegyet, ami javítja az euroövezeti polgárok fizetési biztonságát, akik az elárusító helyeken továbbra is elsősorban készpénzzel fizetnek.

Végezetül, az EKB több lépést tett, hogy tevékenységét az EU-s polgárok előtt átláthatóbbá, számonkérhetőbbé tegye. 2017-ben az európai parlamenti képviselők 138 kérdését válaszoltuk meg. Megnyitottuk új látogatóközpontunkat, amely várhatóan évente 40 000 látogatót fogad. Honlapunkra a világ minden tájáról több mint 17 millióan látogattak el.

Előretekintve arra számítunk, hogy a gazdaság 2018-ban is erőteljesen bővül. Ugyanakkor, bár továbbra is bízunk benne, hogy az infláció középtávon a célunk felé fog tartani, még mindig vannak a kibocsátási rés nagyságával kapcsolatos bizonytalanságok.

Ezért továbbra is türelmes, kitartó és prudens monetáris politikára van szükségünk ahhoz, hogy az infláció visszatérjen az általunk kitűzött célhoz.

Frankfurt am Main, 2018. április

Mario Draghi

elnök

Az esztendő számokban

Az EKB politikái és tevékenységei a 2017-es gazdasági és pénzügyi környezetben

Kedvező fejlemények és a monetáris politika támogatták az euroövezet gazdasági fellendülését

A bizonytalanságok ellenére rugalmasságot mutatva 2017-ben folytatódott az euroövezet 2013-ban kezdődött gazdasági bővülése. A kibocsátás növekedése biztosabbá és szélesebb alapúvá vált, miközben a növekedési ráták szórása két évtizede a legalacsonyabb volt mind az országok, mind a szektorok között. Az euroövezeti munkaerőpiacok számára továbbra is kedvező volt a folyamatban levő fellendülés. A foglalkoztatás az euroövezet megalakulása óta a legmagasabbra nőtt, míg a munkanélküliségi ráta a legutóbb 2009 első negyedévében megfigyelt szintre csökkent.

Az euroövezet fellendülését számos kedvező ciklikus és strukturális tényező támogatta. A globális kibocsátásnövekedés felgyorsult, és segítette az exportkeresletet, miközben a mérlegjavítás, az intézményi fejlesztés és a szerkezeti reformok évei szintén meghozták gyümölcsüket az euroövezetben. Azonkívül az aggregált fiskális politikai irányultság lényegében semleges volt. Az EKB monetáris politikai intézkedései továbbra is hozzájárultak a pénz- és hiteldinamikához, valamint alacsony kamatlábak biztosításával és a kedvező finanszírozási feltételek fenntartásával kulcsszerepet játszottak mind a háztartások fogyasztása, mind a vállalati beruházások élénkülésének támogatásában.

Az erőteljes gazdasági fellendülés ellenére az infláció dinamikájának még az EKB árstabilitási definíciójának megfelelő, középtávon 2% alatti, de ahhoz közeli szinthez történő felfelé igazodás meggyőző jeleit kellett mutatnia. A mögöttes inflációs nyomások még mindig visszafogottak voltak, miközben a munkaerő-piaci pangás jelentős maradt. A megfigyelt munkaerő-piaci javulásoknak még mindig időre volt szüksége, hogy dinamikusabb bérnövekedésben is megmutatkozzanak. Ezenkívül fontos volt megvizsgálni a rövid távú inflációs adatok volatilitását, amelyek korlátozott hatással bírtak (ha egyáltalán volt hatásuk) az árstabilitás középtávú kilátásaira.

A szilárd és széles alapokon nyugvó növekedési teljesítmény bizakodásra adott okot, hogy az infláció dinamikája idővel erősödni fog. Az EKB Kormányzótanácsa ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy türelemre, kitartásra és körültekintésre van szükség, mert ez a folyamat várhatóan időbe telik, és továbbra is a monetáris politikai alkalmazkodás igen jelentős mértékétől függ.

A globális gazdasági növekedés lendületet vett

2017-ben folytatódott a világgazdaság ciklikus fellendülése (lásd az 1. ábrát). A fellendülés még több országra és tényezőre terjedt ki. Miközben továbbra is a fogyasztás volt a globális növekedés fő mozgatórugója, élénkült a beruházási kereslet, különösen a fejlett gazdaságokban. A világkereskedelem fellendülése egybeesett az üzleti hangulat javulásával, valamint a kereslet importintenzívebb régiók – különösen Európa – irányába fordulásával.

A globális gazdasági fellendülés jelentős hátszelet kapott a fejlett gazdaságokban, miközben a feltörekvő piacgazdaságokban enyhült a szembeszél. A fejlett gazdaságokban tovább mérséklődött a pangás mind a termelő kapacitás, mind a munkaerőpiacok területén, amint a növekedés forrásai fokozatosan endogénné váltak. Az alkalmazkodó politikák, továbbá a növekvő bizalom mind a vállalati, mint a háztartási szektorban támogatták a gazdasági konjunktúrát a fejlett gazdaságokban. A feltörekvő piacokon az alkalmazkodó politikák továbbra is hozzájárultak az erőteljes növekedéshez a nyersanyagimportőr országokban, miközben a magasabb nyersanyagáraknak és a tőkebeáramlások újbóli beindulásának köszönhetően élénkült a növekedés a nyersanyagexportőr országokban.

A nemzeti kereslet élénkülése és a munkanélküliségben megfigyelt csökkenések még nem jelentek meg magasabb bérekben (lásd a 2. ábrát) és erősebb maginflációban a fejlett gazdaságok többségében. Az előző évvel összehasonlítva az élelmiszert és energiát nem tartalmazó globális infláció lényegében stabil maradt. Mindazonáltal a globális fogyasztóiár-index alapján mért infláció az emelkedő nyersanyagárak következtében nőtt (lásd a 3. ábrát).

A magasabb nyersanyagárak megnövelték a globális inflációt

A Brent nyersolaj ára 2017 második felében ismét emelkedett, miután az év első felében a januári hordónkénti 56 USD árról júniusra hordónként 44 USD felé tartott, ami elsősorban a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és a jelentősebb nem OPEC-tag országok közötti 2016. évi termeléscsökkentési megállapodás hatékonyságával kapcsolatos kétségeket tükrözte az Egyesült Államokból érkező erős kínálat közepette (lásd a 4. ábrát). A globális inflációs folyamatokat támogatva december végén az olajárak hordónként 67 USD-ra emelkedtek, utalva a piac újraegyensúlyozására a vártnál erősebb 2017. évi kereslet, az OPEC/nem OPEC termelés-visszafogások 2017. májusi meghosszabbítása és néhány termelő ország leállása következtében, ami az olajkészletek csökkenéséhez vezetett. Az év végén geopolitikai feszültségek, az OPEC/nem OPEC kínálatcsökkentési megállapodás további meghosszabbítására vonatkozó várakozások (amelyeket igazolt a 2017. november 30-i, 2018 végéig tartó tényleges meghosszabbítás), valamint az olaj iránti erős globális kereslet is tovább támogatták az árakat.

Az olajon kívüli nyersanyagok árai összességében nőttek 2017-ben, ami főként az emelkedő fémárakra vezethető vissza. Egy rövid ideig tartó nyári csökkenést követően a fémárak nőttek, különösen a harmadik negyedévben, ami mögött az erős kereslet, valamint néhány exportőr ország szállítási fennakadásai álltak. Ezzel szemben az élelmiszerárak 2017-ben összességében visszaestek, ami elsősorban a szójabab, a búza, a pálmaolaj és a kukorica bőséges globális kínálatának volt köszönhető. Ugyanakkor az élelmiszerárak alakulásánál többet nyomott a latban a fémárak emelkedése.

Az euro effektív árfolyama javult

2017-ben az euro nomináleffektív árfolyama felértékelődött (lásd az 5. ábrát). Bilaterális alapon az euro a legtöbb jelentősebb valutával szemben felértékelődött. Az euro felértékelődése különösen markáns volt az amerikai dollárral szemben. Az euro ugyancsak jelentősen javult a japán jennel, valamint – kisebb mértékben – az angol fonttal szemben.

Jelenleg a dán korona az egyetlen valuta az ERM-II európai árfolyamrendszerben. 2017-ben a dán koronát az ERM-II-beli középárfolyama közelében jegyezték. A Česká národní banka 2017 áprilisában felhagyott a cseh korona euróval szembeni árfolyamküszöbével, és ezt követően az euro leértékelődött a koronával szemben. A Hrvatska narodna banka az irányított lebegő árfolyamrendszere keretében folytatta az intervenciókat a devizapiacokon, és a horvát kuna nagyjából stabil maradt az euróval szemben. Megmaradt a bolgár leva euróhoz rögzítettsége. Az euro ugyancsak lényegében stabil maradt a magyar forinttal és a román lejjel szemben, miközben felértékelődött a svéd koronával és a svájci frankkal, továbbá leértékelődött a lengyel zlotyval szemben.

Makrogazdasági, fiskális és strukturális folyamatok az euroövezetben

2017-ben lendületet vett az euroövezet gazdasági bővülése, mivel a széles körű globális fellendülés által támogatott nettó export pozitív hozzájárulása erősítette a belföldi keresletet (lásd a 6. ábrát). A magánfogyasztást támogatta a háztartások növekvő vagyona és az emelkedő foglalkoztatás, amelynek jót tettek a múltbeli munkaerő-piaci reformok is (lásd az 1. keretes írást). Ugyanakkor tovább nőtt az állami fogyasztás, amely pozitívan járult hozzá a gazdasági növekedéshez. Folytatódott az üzleti beruházások fellendülése, amelyre jótékony hatással voltak a nagyon kedvező finanszírozási feltételek és a vállalati jövedelmezőség javulása. A 2015. évi mélypont után tovább erősödtek az építési beruházások. Ezenkívül az előző évi csökkenést követően az állami beruházások is nőttek 2017-ben.

2017-ben az euroövezet gazdasága fokozott rugalmasságot mutatott

2017-ben tovább erősödött az euroövezet magánfogyasztása, amelynek átlagos éves növekedési üteme mintegy 1,8%-ot tett ki. A fogyasztásnövekedést elősegítő fő tényező a munkajövedelem emelkedése volt. Ebben a vonatkozásban főként a foglalkoztatottak számának növekedése, nem pedig a magasabb bérek járultak hozzá a teljes névleges munkajövedelem-növekedéshez. Ugyanakkor a rendelkezésre álló reáljövedelem emelkedése némileg elmaradt az előző évitől. Az alacsony kamatlábak is tovább támogatták a magánfogyasztást. Végül, a háztartási szektor GDP-arányos adóssága nem nőtt, és a lakásberuházások alacsony szinteken maradtak a válság előtti időszakhoz képest.

Az euroövezet belföldi és külső keresletének ereje 2017-ben támogatta az üzleti beruházásokat. Utóbbiakat elősegítette a vállalati nyereségek emelkedése, a növekvő kapacitáskihasználtság és az igencsak alkalmazkodó monetáris politika, amely csökkentette a cégek nettó kamatfizetéseit, és könnyítette a finanszírozási feltételeket. Eltekintve az immateriális beruházások ír statisztikai újraosztályozása által okozott volatilitástól, a fellendülés széles körű volt, és kiterjedt az olyan vagyontárgyakra, mint a szállítóeszközök, egyéb gépek és berendezések, valamint szellemi tulajdont megtestesítő termékek. Mindazonáltal néhány tényező továbbra is nyomasztólag hatott a cégek beruházási tevékenységeire. Ilyen tényező volt például az euroövezeti hosszú távú növekedési várakozások viszonylag alacsony ütemeken történt stabilizálódása (amint azt a Consensus Economics hat–tíz évre szóló előrejelzései szemléltetik), a geopolitikai bizonytalanság, kedvezőtlen intézményi és szabályozási jellemzők, valamint a folyamatban levő vállalati mérlegkiigazítások a cégek magas eladósodottságával kapcsolatban néhány euroövezeti országban.

Jóllehet alacsony szintekről, de az építési beruházások is tovább javultak az euroövezeti lakáspiacok fellendülése mentén. Ez növekvő keresletet tükrözött, amelyet támogatott a reáljövedelem növekedése és a javuló fogyasztói bizalom, továbbá a kedvező jelzálogkamatlábak és hitelezési feltételek. A lakáspiac fellendülése kiterjedt az euroövezeti országok széles körére, bár a válság előtti szintekhez mért jelentős különbségek megmaradtak az építési beruházások szintjei között.

Annak ellenére, hogy az effektív euroárfolyam némi hátráltató tényezőt jelentett, 2017-ben a gazdasági növekedést támogatta az euroövezet javuló külső teljesítménye. Nőtt az áruexport, főként az európai kereskedelmi partnerek, de Kína és az Egyesült Államok irányába is, miközben az Egyesült Királysággal és az OPEC-országokkal való árukereskedelem mérsékelt maradt. Amint az előző évben is, az export növekedését főként a kész- és közbenső termékek kereskedelme vezérelte. Az euroövezetben erősödött a kereskedelem lendülete, és a belföldi kereslet alapul szolgáló változatlan növekedési dinamikáját tükrözte.

2017-ben a kibocsátás növekedése a gazdasági szektorok széles körére terjedt ki (lásd a 7. ábrát). A teljes bruttó hozzáadott érték, amely már 2015-ben meghaladta a válság előtti csúcsát, átlagosan körülbelül 2,4%-kal nőtt. A hozzáadott érték növekedése az (építőipart nem tartalmazó) iparban körülbelül 2,9%-ra fokozódott 2017-ben, miközben a szolgáltatási szektor éves alapon mintegy 2,2%-kal bővült, amely szintén magasabb volt, mint 2016-ban. Ugyanakkor a hozzáadott érték az építőiparban, jóllehet messze elmaradva a válság előtti szintjétől, de újabb lendületet vett, és mintegy 3,0%-kal nőtt, amely 2006 óta a legmagasabb növekedési ráta. Ez megerősítette, hogy az építőipari szektor egyre inkább kilábal a zsugorodás vagy lassú növekedés elhúzódott időszakából, amely a 2008-ban kezdődött pénzügyi válság után következett be.

Jóllehet a 2013-ban kezdődött gazdasági fellendülés fokozatosan és mérsékelten indult, idővel erősödött, és elérte az euroövezet minden részét. E kedvező fejlemények szöges ellentétben állnak a 2009–2010-es rövid ideig tartott kilábalással, amikor a kibocsátás növekedése viszonylag egyenetlen volt. A jelenlegi szélesebb körű gazdasági bővülés a hozzáadott érték növekedési rátáinak országok és szektorok közötti jelentősen kisebb szórásában mutatkozott meg. Az EKB monetáris politikája és a finanszírozási feltételek ahhoz kapcsolódó könnyítése központi szerepet játszott e fellendülésben és az országok közötti konvergenciában.

2009 óta a 19 euroövezeti országban és az euroövezet kilenc fő gazdasági szektorában (ide nem értve a mezőgazdaságot) a hozzáadott érték éves növekedésének súlyozott szórása csökkenő tendenciát mutat (lásd a 8. ábrát). A szektorok közötti szórás 2009. évi csúcsa a világkereskedelem összeomlásával (amely kihatott az ipari szektorra) és a lakáspiac hanyatlásával (amely kihatott az építőipari szektorra) volt kapcsolatban, míg az országok közötti szórás 2011-es csúcsa a szuverén adósságválsághoz kötődött. A legújabb adatok azt mutatják, hogy a szektorokra és országokra vonatkozó hozzáadottérték-növekedés kombinált szórása a Gazdasági és Monetáris Unió kezdete óta nem látott alacsony szinteket ért el. Ez jó előjele a gazdasági növekedés folytatódásának, mivel a bővülés általában erősebb és rugalmasabb, amikor a növekedés szélesebb alapon nyugszik.

Tovább csökkent a munkanélküliség az euroövezetben

2017-ben folytatódott az euroövezeti munkaerőpiacok felépülése (lásd a 9. ábrát). Az év harmadik negyedévére az euroövezetben foglalkoztatottak száma 1,7%-kal haladta meg 2016 hasonló időszakának szintjét, vagyis 5,0%-kal a legutolsó, 2013. második negyedévi mélypontot. A teljes fellendülési időszakban a foglalkoztatás mintegy 7,5 millió fővel nőtt. Ezzel a foglalkoztatás szintje meghaladta a válság előtti, 2008 első negyedévében elért csúcsot, és elérte legmagasabb szintjét az euro bevezetése óta. A fellendülés során a foglalkoztatás növekedése mind országokra, mind szektorokra kiterjedően széles körű volt.

2017 első három negyedévében az összes ledolgozott órák száma körülbelül ugyanolyan ütemben nőtt mint a foglalkoztatottak száma, lényegében stabil foglalkoztatottankénti ledolgozottóra-számot tükrözve. Az alkalmazottankénti éves termelékenységnövekedés alacsony maradt, és 2017 első három negyedévében átlagosan 0,8% körül volt, szemben a 2016-os évi 0,4%-os növekedéssel.

2017-ben tovább csökkent a munkanélküliségi ráta, és decemberben 8,7%-ot tett ki, amely 2009 eleje óta a legalacsonyabb szint volt (lásd a 9. ábrát). A munkanélküliség 2013 második felében kezdődött csökkenése megoszlott a nemek és a korcsoportok között, és a munkaerő-kínálat további növekedése közepette következett be. Ugyanakkor az alulfoglalkoztatottság átfogóbb mutatói magasak maradtak (lásd még az 1. keretes írást).

A béremelkedés és az infláció mérsékelt maradt

2017-ben az euroövezetben a harmonizált fogyasztóiár-indexszel (HICP) mért átlagos infláció az egy évvel korábbi 0,2%-ról 1,5%-ra nőtt. A növekedés nagyban tükrözte az energiaárak magasabb hozzájárulását, és kisebb mértékben az élelmiszerárakét. A HICP-vel mért, energiát és élelmiszert nem tartalmazó alapinfláció 2017-ben csak jelentéktelen mértékben, átlagosan 1,0%-ra emelkedett a 2016-os 0,9%-ról, mivel a belföldi költségnyomások meglehetősen mérsékeltek maradtak (lásd a 10. ábrát).

A fogyasztóiár-index alapján mért HICP-infláció év közbeni alakulását ugyancsak jelentősen befolyásolta az energiaárak alakulása. 2016/2017 fordulójának magasabb olajárai és az egy évvel korábbi folyamatokkal kapcsolatos bázishatások 2,0%-os csúcsra lökték a fogyasztóiár-index alapján mért inflációt 2017 februárjában. Az olajárak újbóli mérséklődésével az inflációnak ez az élénkülése az év közepére javarészt lecsendesedett. A gyümölcsök és zöldségek árainak időjárással kapcsolatos meredek emelkedései a feldolgozatlan élelmiszerek árainak erőteljes hozzájárulását eredményezték az év elején, míg az év második felében a hozzájárulás többnyire a feldolgozott élelmiszerek áraiból eredt. Ez részben korábbi folyamatokat tükrözött az élelmiszernyersanyag- és termelői árak szintjén, amely folyamatok lassan átgyűrűztek a fogyasztói árakba is.

E jellemzően volatilisebb összetevők hatásaitól eltekintve, az energiát és élelmiszert nem tartalmazó HICP-infláció továbbra is a 2016-ban megfigyelt mérsékelt ráták körül ingadozott, bár az év közepe táján szerény és átmeneti emelkedés következett be. Sem az élelmiszert és energiát nem tartalmazó HICP-infláció, sem az alapinfláció egyéb mérőszámai nem mutatták tartós emelkedő trend meggyőzőbb jeleit az év második felében (lásd a 2. keretes írást, amely az alacsony alapinfláció euroövezeti tapasztalatát tárgyalja).

A tartós emelkedő trend meggyőző jeleinek hiánya érvényes volt az élelmiszert és energiát nem tartalmazó HICP-infláció két fő kategóriájának, nevezetesen az energián kívüli ipari termékek és szolgáltatások inflációs rátáira is. Az energián kívüli ipari termékek inflációja – mindent összevéve – viszonylag stabil maradt, és 2017-ben átlagosan 0,4%-ot, vagyis ugyanannyit tett ki, mint 2016-ban. Ez meglehetősen gyenge rendszerbeli nyomásokra utalt, mivel úgy tűnt, hogy sem a korábbi olajár-emelkedések, sem az euro előbbi leértékelődése nem generáltak észrevehető átgyűrűző hatásokat a végső fogyasztói árakra. Miközben az élelmiszeren kívüli fogyasztási cikkek importárainak éves változási üteme a várt módon reagált az árfolyamok alakulására, e változások hatását csökkentette a tény, hogy az élelmiszeren kívüli belföldi értékesítésű fogyasztási cikkek termelői árainak éves változási üteme az év folyamán mérsékelt maradt. A belföldi termelés és a kiskereskedelmi árazási láncok mentén kialakuló mérsékelt nyomások valószínűleg tükröztek egyfajta haszonkulcsok általi tompítást is a különböző szakaszokban. 2017-ben a szolgáltatásárak inflációja átlagosan 1,4% volt, vagyis magasabb, mint 2016-ban, de jóval a hosszú távú átlaga alatt maradt. Az emelkedés megtorpanása 2017 második felében részben speciális tényezők miatt következett be, de úgy tűnik, hogy a szolgáltatásárakat általában inkább a mérsékelt belföldi árnyomások befolyásolták.

A GDP-deflátorral mért belföldi költségnyomások némileg élénkültek, de összességében mérsékeltek maradtak 2017-ben (lásd a 11. ábrát). Az egy munkavállalóra jutó jövedelem éves növekedése 2016 közepén fordulóponthoz ért, és fokozatosan 1,7%-ra emelkedett 2017 harmadik negyedévére. A tényezők, amelyek fékezhették a bérnövekedést, a következők voltak: a még mindig jelentős munkaerő-piaci pangás (különösen, ha figyelembe vesszük az alulfoglalkoztatottságot), a termelékenység gyenge növekedése, a múltbeli alacsony infláció hatása hivatalos és nem hivatalos indexálási rendszereken keresztül, valamint a néhány országban a pénzügyi válság idején végrehajtott munkaerő-piaci reformok folyamatos hatása. A magasabb bérnövekedés nem jelentette a fajlagos munkaerőköltség magasabb növekedését, mivel a munkatermelékenység növekedése is fokozódott. A (bruttó üzemi nyereséggel mért) nyereség alakulásából eredő költségnyomások viszonylag visszafogottak voltak, ami részben a magasabb olajárakkal kapcsolatos cserearányromlás csillapító negatív hatását tükrözte.

2016-hoz képest 2017-ben emelkedtek a hosszabb távú inflációs várakozások. Az EKB hivatásos előrejelzőkkel készített felméréséből származó öt évre előre szóló inflációs várakozások több egymást követő negyedévben változatlanul 1,8%-on maradtak, majd az év utolsó negyedévére vonatkozó felmérésben 1,9%-ra nőttek. A hosszú távú inflációs várakozások piaci alapú mutatói, úgymint az öt évvel előre szóló ötéves, inflációhoz kötött swapkamatlábak, ugyancsak többnyire emelkedtek, és igen kicsi maradt az inflációs opciós piacok által implikált defláció valószínűsége. Ugyanakkor az inflációs várakozások piaci alapú mutatóinak előre tekintő profilja továbbra is az alacsony infláció hosszú időszakát jelezte, csak nagyon fokozatos visszatéréssel a 2% alatti, de ahhoz közeli inflációs szintekhez.

Semleges fiskális politikai irányultság és támogató szerkezeti reformok

2017-ben a kedvező ciklikus feltételek és az alacsony kamatfizetések az államháztartás névleges költségvetési hiányának további csökkenéséhez vezettek az euroövezet egésze számára. Az eurorendszer szakértőinek 2017. decemberi makrogazdasági előrejelzései alapján a költségvetési hiány a GDP 1,5%-ának megfelelő 2016-os értékről a GDP 1,1%-ára mérséklődött 2017-ben (lásd a 12. ábrát). A strukturális konszolidációs intézkedések hozzájárulása átlagosan korlátozott volt.

Az eurorendszer szakértőinek makrogazdasági előrejelzései arra utalnak, hogy az euroövezet fiskális politikai irányultsága a ciklikusan kiigazított elsődleges egyenleg változásával mérve 2017-ben lényegében semleges volt (lásd a 12. ábrát).^[1] Az euroövezet egészére vonatkozóan a semleges fiskális politikai irányultság megfelelőnek tekinthető a gazdasági stabilizáció szükségletének a fiskális fenntarthatóság szükségességével való kiegyensúlyozáshoz. Ugyanakkor úgy tűnt, hogy az egyes országok szempontjából az euroövezeti aggregált fiskális politikai irányultság összetétele elmaradt az optimálistól. Néhány euroövezeti ország, ahol további fiskális szigorítás volt szükséges, nevezetesen azok, amelyeknél még mindig magas volt a GDP-arányos államadósság szintje, nem hajtották végre az államadósság fenntarthatóságát veszélyeztető kockázatokat mérséklő strukturális fiskális kiigazításokat. Ugyanakkor néhány másik, fenntartható fiskális pozíciójú ország nem használta ki a rendelkezésére álló fiskális mozgásteret.

Az eurorendszer szakértőinek előrejelzései szerint a javuló elsődleges költségvetési egyenleg, a kedvező gazdasági növekedés és az alacsony kamatlábak az euroövezeti aggregált GDP-arányos államháztartási adósság további csökkenését eredményezték a 2016-os 88,9%-ról a 2017-es 87%-ra (lásd a 13. ábrát). Ugyanakkor az államadósság szintje számos euroövezeti országban még mindig magas volt, sebezhetővé téve őket a kamatlábak hirtelen irányváltásával vagy bármilyen újabb pénzügyi piaci instabilitással szemben.

A tagállamok megfelelése a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) követelményeinek továbbra is vegyes képet mutatott. A pozitív oldalon a névleges hiánykritériumnak való megfelelés tovább javult. A Görögországgal és Portugáliával szembeni túlzotthiány-eljárás (EDP) 2017-ben történt lezárását követően, valamint azzal, hogy Franciaország 2017-ben várhatóan korrigálta túlzott költségvetési hiányát, Spanyolország lesz az egyetlen euroövezeti ország, amely 2018-ban EDP hatálya alá esik. A negatív oldalon viszont az SNP prevenciós ága szerinti strukturális fiskális erőfeszítésekre vonatkozó követelményeknek való megfelelés általában viszonylag gyenge volt, amint azt az Európai Bizottság 2017. őszi gazdasági előrejelzése is igazolta.

Egészében véve a válságok tapasztalata megmutatta, hogy a rugalmasabb gazdaságok jobban ellenállnak a sokkoknak, és rendszerint gyorsabban kilábalnak és magasabb a hosszú távú növekedésük. Ráadásul azok az euroövezeti országok, amelyek megreformálták termék- és/vagy munkaerőpiacaikat, azóta jó eredményeket érnek el; a teljes hatások még kialakulóban vannak a támogató pénzügyi és makrogazdasági politikák segítségével is.

Miközben a gazdasági fellendülés folyamatos és bővülő, többet lehetne tenni a tartósabb és inkluzívabb növekedés legfontosabb akadályainak leküzdése érdekében az euroövezetben; például munkatermelékenységet fokozó szerkezeti reformok – kulcstényező az életszínvonal emelésében^[2] – vagy a mérlegjavítást elősegítő intézkedések, továbbá a bírósági és bíróságon kívüli eljárások hatékonyságának növelése.^[3]

A 3. keretes írásban tárgyaltak szerint bizonyítékok utalnak arra, hogy a monetáris alkalmazkodás nem hátráltatja a reform végrehajtását, de jelentősebb reformok vállalása kevésbé valószínű egy kedvezőbb makrogazdasági környezetben, ahol kevesebb a külső nyomás. Ugyanakkor a reformok végrehajtásának akadályai, nevezetesen a politikai korlátok és az adott ország gazdasági életét irányító érdekszövetségek, még mindig fontosnak érződnek.^[4]

A 2017-es országspecifikus ajánlásain alapuló reformvégrehajtás értékelésében az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az országspecifikus ajánlások közül nagyon kevésre volt jellemző a „teljes végrehajtás” vagy a „lényeges előrelépés”, miközben a túlnyomó többség „némi előrelépést”, „korlátozott előrelépést” vagy „semmilyen előrehaladást” nem mutatott. Ez arra utal, hogy a reformok végrehajtását illetően még jelentős mozgástér áll rendelkezésre a további előrelépéshez.

Pénzügyi és monetáris folyamatok

2017-ben az euroövezeti pénzügyi piacokat javarészt a pozitív makrogazdasági kilátások, valamint az EKB által biztosított folytatódó monetáris politikai alkalmazkodás vezérelték. Ennek eredményeképpen a pénzpiaci kamatlábak és a hosszabb lejáratú kötvényhozamok igen alacsony szinteken maradtak. Továbbá mind a bankok, mind a nem pénzügyi vállalatok (NPV-k) részvényárfolyamai jelentősen emelkedtek, amint a megjavult makrogazdasági kilátások megmutatkoztak a magasabb nyereségre vonatkozó várakozásokban és a nagyobb kockázati étvágyban. A pénzállomány növekedése robusztus volt, miközben folytatódott a hitelállomány emelkedésének fokozatos fellendülése.

Az euroövezeti pénzpiaci kamatlábak nagyon alacsony szinteken stabilizálódtak

Miközben az EKB irányadó kamatlábai nem változtak, és az alkalmazkodó monetáris politikai is folytatódott 2017 során, a pénzpiaci kamatlábak rendkívül alacsonyan maradtak.

Az egynapos euro-index átlag (EONIA) stabil maradt, és átlagosan -36 bázispontot tett ki (lásd a 14. ábrát), miközben a három hónapos euro bankközi kínálati kamatláb (EURIBOR) enyhén csökkent, és -33 bázispont körül stabilizálódott. Ez összhangban volt az euroövezeti bankszektor által tartott többletlikviditás emelkedő trendjével, amely az EKB nem hagyományos monetáris politikai intézkedéseinek eredménye volt. Az év során a likviditási többlet 600 milliárd €-val nőtt, és 2017 végére 1800 milliárd € körüli szinteket ért el (lásd még a 2.3 szakaszt). A fedezett pénzpiacon az euroövezeti államok által kibocsátott fedezetekre vonatkozóan jegyzett visszavásárlási (repo) kamatlábak továbbra is különböző szinteken maradtak. Néhány visszavásárlási kamatláb az EKB betéti rendelkezésre állási kamatlábának közelében, míg mások jóval az alatt voltak, tükrözve az egyes szegmensek különböző piaci feltételeit. Például a kiváló minőségű fedezetek iránti erős kereslet tükröződött a kamatlábak jelentős változásaiban az egyes negyedévek végén.

Az euroövezeti államkötvényhozamok lényegében stabilak maradtak, és a részvényárak jelentősen emelkedtek

2017-ben az euroövezeti államkötvény-hozamok nagyjából stabilak, bár átlagosan magasabbak voltak, mint 2016-ban, ami a belföldi és globális makrogazdasági kilátások fokozatos erősödésének nettó hatását (lásd a 15. ábrát), a defláció kockázatának ezzel összefüggő kiárazását, valamint az EKB folytatódó monetáris politikai alkalmazkodását tükrözte. Az euroövezeti GDP-vel súlyozott átlagos tízéves államkötvény-hozamok 2017. december 29-én 1,0%-on álltak, vagyis nem változtak a 2016 decemberében jegyzett átlagos szinthez képest. Az euroövezeti országok tízéves államkötvény-hozamainak különbözete a német tízéves Bund hozammal szemben csökkent, különösen Portugáliát és Görögországot illetően, összefüggésben a hitelminősítéseikben 2017 folyamán bekövetkezett javulással.

Javuló belföldi és globális gazdasági növekedés, valamint az alacsony kamatlábszintek mellett 2017-ben emelkedtek az euroövezeti részvényárfolyamok. Pontosabban, az NPV-k részvényárfolyamainak átfogó indexe 12%-kal nőtt 2017 folyamán, miközben a banki részvények árfolyamának egy indexe 14%-kal emelkedett. Az NPV-k részvényárfolyamai kissé gyorsabban emelkedtek az Egyesült Államokban, mint az euroövezetben, aminek oka egy tervezett társaságiadó-csökkentés nyereségre gyakorolt várt kedvező hatása volt. Mindazonáltal mind az Egyesült Államokban, mind az euroövezetben a részvénykockázati prémium,^[33] amely a befektetők által azért megkövetelt többletmegtérülést méri, hogy inkább részvényeket, nem pedig hosszú lejáratú kötvényeket tartanak, jelentősen magasabb maradt, mint a pénzügyi válság 2008-as kezdete előtt volt.

Erősödtek az NPV-k és a háztartások külső forrásbevonásai

Összességében a finanszírozási feltételek továbbra is támogatták az üzleti beruházásokat. 2017-ben az NPV-k külső forrásbevonása erősödött, és meghaladta a 2016-ban megfigyelt átlagos szintet (lásd a 17. ábrát). Hosszabb időtávot tekintve az NPV-k külső forrásbevonásának helyreállását a 2013 negyedik negyedévében elért mélypontokról az alábbi tényezők támogatják: (i) kedvező finanszírozási költségek, ideértve a banki hitelezési feltételek könnyítését; (ii) a gazdasági konjunktúra folytatódó bővülése; valamint (iii) a fúziók és felvásárlások nagy száma. Ráadásul az EKB alkalmazkodó monetáris politikája is hozzájárult a kedvező feltételek megteremtéséhez, hogy az NPV-k piaci alapú finanszírozáshoz juthassanak. Különösen a 2016 júniusában bevezetett, a vállalati szektort érintő vásárlási program (CSPP) támogatta a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok NPV-k általi nettó kibocsátását (lásd a 2.2 szakaszt).

A válság kezdete óta jelentősen megnövekedett a nem banki finanszírozási források fontossága.^[34] Miközben a monetáris pénzügyi intézmények (MPI) hiteleinek nettó áramlása inkább csökkent és negatívvá vált a válság néhány évében és utóhatásaként, a finanszírozás áramlása más forrásokból (pl. tőzsdén jegyzett és nem jegyzett részvények, valamint hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátása) pozitív maradt. A nem banki finanszírozás emelkedő részaránya a teljes euroövezeti NPV-finanszírozáson belül egyaránt tükröz ciklikus és strukturális tényezőket (lásd a 4. keretes írást). Mindazonáltal az MPI-hitelek NPV-khez való nettó áramlása 2014 óta ismét pozitív.

Ami az állományokat illeti, továbbra is a hitelek alkották a teljes euroövezeti pénzügyi szektor által biztosított legfontosabb finanszírozási eszközt, és 2017 harmadik negyedévében az NPV-knek nyújtott összes hitelnek mintegy 56%-át tették ki. A pénzügyi szektornál levő tőzsdén jegyzett részvények az NPV-k által kibocsátott összes tőzsdén jegyzett részvénynek körülbelül 29%-át tették ki, ami kissé magasabb arány volt, mint 2013-ban. A(z eurorendszert nem tartalmazó) pénzügyi szektor által tartott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 2017 harmadik negyedévében az NPV-k által kibocsátott összes hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak mintegy 68%-át képviselték, ami szintén kissé több volt, mint 2013-ban. Az MPI-k maradtak a legfontosabb hitelfinanszírozás-nyújtók az NPV-k számára azzal, hogy 2017 harmadik negyedévében a teljes pénzügyi szektor által tartott NPV-hiteleknek körülbelül 73%-át nyújtották, bár ez az arány némileg alacsonyabb volt, mint 2013-ban.^[35]

A háztartásoknak nyújtott összes hitel éves növekedési rátája is erősödött 2017-ben, ami különösen a bankhitelekre volt visszavezethető. Ami a bankhitelek egyes összetevőit illeti, továbbra is messze a lakáshitelek járultak hozzá a leginkább a háztartási hitelek teljes növekedéséhez. Ugyanakkor lendületet vett a fogyasztási hitelek növekedése, miközben az egyéb hitelezés zsugorodott.

Ezenkívül 2017 első három negyedévében a háztartások nettó vagyona erőteljes ütemben nőtt. Különösen a folyamatos lakásár-emelkedések eredményeztek jelentős értékelési nyereségeket a háztartások ingatlanállományain (lásd a 6. keretes írást). 2017-ben a részvényárfolyamok emelkedése is a háztartások pénzügyieszköz-állományai értékének növekedéséhez vezetett, és jelentősen pozitívan járult hozzá a nettó vagyonnövekedéshez. A háztartások – névleges bruttó rendelkezésre álló jövedelmük százalékaként mért – bruttó eladósodottsága 2017-ben tovább csökkent, de még mindig jóval a válság előtti átlaga felett volt.

A pénzállomány növekedése lényegében stabil maradt

2017-ben a szélesebb értelemben vett pénzmennyiség-növekedés erőteljes maradt (lásd a 18. ábrát). 2017 decemberében az éves M3-növekedés 4,6%-ot tett ki, szemben a 2016. végi 5,0%-kal. A szélesebb értelemben vett pénzmennyiség 2017-ben megfigyelt növekedése összhangban volt a monetáris növekedés 2015 közepe óta tartó egyenletes tempójával. Az M3 növekedését továbbra is a leglikvidebb összetevői vezérelték, tekintettel a likvid betétek tartásának alacsony alternatívaköltségére egy igen alacsony kamatlábakkal és lapos hozamgörbével jellemzett környezetben. A gazdasági konjunktúra folyamatban levő bővülése és az EKB nem hagyományos intézkedései, különösen eszközvásárlási programja (EVP), az euroövezet monetáris folyamatainak további fontos mozgatórugói voltak. Az M1 növekedése – amelyhez hozzájárult a háztartások és az NPV-k által tartott egynapos betétek fokozott emelkedése – 2017 decemberében lényegében változatlanul 8,6% volt, szemben a 2016. decemberi 8,8%-kal.

A belföldi ellenpárok maradtak a szélesebb értelemben vett pénzmennyiség növekedésének fő mozgatórugói

Az eurorendszer államkötvény-vásárlásai (lásd a piros csíkokat a 19. ábrán), amelyeket elsősorban a közszektor eszközeinek megvásárlására irányuló programmal összefüggésben folytattak le, pozitívan járultak hozzá az M3 növekedéséhez. 2017 áprilisától kezdődően az átlagos havi EVP-vásárlásokat 20 milliárd €-val csökkentették, aminek eredményeként e vásárlások M3-növekedésre gyakorolt hatása is mérséklődött. Továbbá 2017 folyamán az államháztartásnak nyújtott hiteleken kívüli belföldi ellenpárok pozitív hatást gyakoroltak az M3 növekedésére (lásd a kék csíkokat a 19. ábrán). Ehhez két tényező járult hozzá. Egyrészt a magánszektornak nyújtott hitelezés folyamatban levő fellendülésének (lásd a 18. ábrát) pozitív hatása volt az M3 növekedésére. Ez a tétel tartalmazza mind a magánszektornak nyújtott MPI-hiteleket, mind pedig MPI-k euroövezeti nem MPI magánszektor által kibocsátott értékpapírjainak állományait. Az utóbbiba ugyancsak beletartoznak a nem MPI-k hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjainak az eurorendszer általi vásárlásai a CSPP keretében. Másrészt az MPI-k (tőkét és tartalékokat nem tartalmazó) hosszabb távú pénzügyi kötelezettségeinek (amelyek az államháztartásnak nyújtott hiteleken kívüli belföldi ellenpárok közé tartoznak) tartós csökkenése támogatta az M3 növekedését. Az ilyen kötelezettségek éves változási üteme 2012 második negyedéve óta negatív, részben az EKB célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveleteinek hatása miatt, amelyek a hosszabb távú piaci alapú finanszírozás helyettesítőjeként működhettek. E folyamatot az EKB monetáris politikai intézkedéseihez kötődő viszonylag lapos hozamgörbe is magyarázta, amely kevésbé kedvezővé tette a befektetők számára a hosszú lejáratú betétek és bankkötvények tartását. Ezzel szemben az eurorendszeren kívüli euroövezeti MPI-k általi államkötvény-eladások hozzájárultak az eurorendszeren kívüli MPI-k által az államháztartásnak nyújtott hitelek negatív éves változási rátájához, és így mérsékelték az M3 növekedését (lásd a zöld csíkokat a 19. ábrán). Ezenkívül az MPI-k nettó külföldi eszközei továbbra is nyomasztólag hatottak az M3 növekedésére (lásd a sárga csíkokat a 19. ábrán).

Monetáris politika: türelem, kitartás és körültekintés

Az EKB által az utóbbi években hozott monetáris politikai intézkedések az euroövezet gazdasági fellendülésének támogatását, valamint azt célozták, hogy az infláció középtávon térjen vissza egy 2% alatti, de ahhoz közeli, az árstabilitással összhangban levő szinthez. Ezek az intézkedések eredményesen gyűrűztek át a háztartások és cégek finanszírozási feltételeibe. 2017 folyamán az eurorendszer mérlege tovább bővült, elsősorban a folytatódó eszközvásárlási program (EVP) és a célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek miatt.

A monetáris politikai irányultság: igen jelentős alkalmazkodás

Az év elején tovább erősödött a gazdasági fellendülés, de a nyomott alapinfláció következetes politikát tett szükségessé

A Kormányzótanács 2016. decemberi döntéseit követően az EKB monetáris politikai intézkedései továbbra is eredményesen gyűrűztek át az euroövezeti cégek és háztartások piaci finanszírozásába és hitelfeltételeibe (lásd a 2.2 szakaszt).^[42] Miközben a gazdasági kilátások kockázatai általában kevésbé markánssá váltak az év elején, továbbra is lefelé irányulóak maradtak, és elsősorban a globális környezettel, a politikai bizonytalanságokkal és néhány szektor folytatódó mérleggyengeségeivel voltak kapcsolatban. Ezenkívül egy emelkedő inflációs trend lehetősége még mindig az uralkodó igen kedvező finanszírozási feltételektől függött, amelyek viszont nagymértékben függtek az alkalmazkodó monetáris politikai irányultságtól.

A közgazdasági elemzés eredményének összevetése a monetáris elemzésből érkező jelzésekkel megerősítette, hogy igen jelentős mértékű monetáris alkalmazkodásra volt szükség az euroövezeti inflációs nyomások tartós és önfenntartó módon történő felhalmozódásához, a gazdasági fellendülés fokozódó rugalmassága ellenére. Ez biztos kezű politikát igényelt a Kormányzótanácstól, újra megerősítve a 2016. decemberi monetáris politikai ülésen hozott határozatokat. Mindez az EKB irányadó kamatlábainak változatlanul tartásával (lásd a 20. ábrát), továbbá az EVP-vásárlások szándékolt ütemének és horizontjának megerősítésével, valamint a Kormányzótanács irányadó kamatlábakra és az EVP-re vonatkozó előretekintő iránymutatásával járt.

Az előretekintő iránymutatás egy jobb kockázatértékelésre és előre nem látott kedvezőtlen események mérsékeltebb valószínűségére adott válaszként alakult ki

2017 közepére tovább erősödött a gazdasági fellendülés, és az előrejelzések arról szóltak, hogy a kibocsátás növekedése némileg gyorsabb ütemű lesz a korábban vártnál, miközben országok és szektorok szélesebb körére terjed ki. Ennek megfelelően 2017 júniusában a Kormányzótanács lényegében kiegyensúlyozottra változtatta a növekedési kilátásokra vonatkozó kockázatértékelését. A rugalmasabb és erőteljesebb növekedési dinamika következtében az árstabilitás kilátásainak az átlagos és a legalacsonyabb árfolyam közötti különbségből származó lefelé irányuló kockázatai („tail risks”) ugyancsak mérséklődtek, miközben a nagyon kedvezőtlen – például deflációs kockázatokkal kapcsolatos – forgatókönyvek valószínűsége nagyrészt megszűnt.

Kommunikációjának a kedvezőbb kockázati értékeléssel való összehangolása érdekében a Kormányzótanács 2017 júniusában úgy döntött, hogy az EKB irányadó kamatlábainak várható pályájára vonatkozó előretekintő iránymutatásából kiveszi a további kamatlábcsökkentésekre való hivatkozást, amely korábban nagyon súlyos előre nem látott eseményekre adott lehetséges szakpolitikai választ jelzett. Ugyanakkor a Kormányzótanács azt is hangsúlyozta, hogy türelemre van szükség az inflációs nyomások fokozatos kialakulásához. Ezenkívül ismételten kifejezte elkötelezettségét, hogy kitart szakpolitikai intézkedései mellett a monetáris alkalmazkodás igen jelentős mértékének megőrzése érdekében, amire még mindig szükség van az infláció tartós korrekciójának megvalósulásához.

Az előretekintő iránymutatás nyújtása az irányadó kamatlábak és az eszközvásárlások ütemének szintjén általában tükrözi az egyes szakpolitikai eszközök kölcsönhatásának fontosságát a monetáris politika irányultságának befolyásolásában. Valóban, a monetáris politikai intézkedések átfogó csomagjának különböző elemei kiegészítik és erősítik egymást a nagyon alkalmazkodó finanszírozási feltételek megőrzésében, amelyekre azért van szükség, hogy támogassák az inflációs szintek középtávon való fenntartható visszatérését a 2% alatti, de ahhoz közeli szintekre. Ebben a tekintetben a Kormányzótanács által 2017-ben adott előretekintő iránymutatás nemcsak azokra a feltételekre vonatkozott, amelyek mellett az ösztönző intézkedéseket visszavonnák, hanem a szakpolitikai intézkedések változásainak sorba rendezésére is.

Októberben a nagyon kedvező finanszírozási feltételek megőrzése mellett sor került a monetáris politikai intézkedések újrakalibrálására

A 2017 harmadik negyedéve során beérkező információk, ideértve az EKB szakértőinek szeptemberi makrogazdasági előrejelzéseit, továbbra is megalapozott, az országok és szektorok széles körére kiterjedő gazdasági bővülésre utaltak. A változatlan növekedési lendület továbbra is alátámasztotta a Kormányzótanács meggyőződését, hogy az infláció középtávon fokozatosan a 2% alatti, de ahhoz közeli szint felé tart, amennyiben megőrzik a nagyon kedvező finanszírozási feltételeket. Ugyanakkor az inflációs folyamatok továbbra is mérsékeltek voltak, és az alapinfláció mutatóinak még egy tartósan emelkedő trend meggyőzőbb jeleit kellett adniuk. A mérsékelt inflációs folyamatokat a némileg fokozottabb bérnövekedés ellenére a termék- és munkaerőpiacok még mindig jelentős mértékű pangása jelének lehetett tartani. Ennélfogva a körültekintés azt sugallta, hogy továbbra is nagy mértékű monetáris ösztönzésre volt szükség az infláció tartós kiigazításának biztosítása érdekében, ami a monetáris politikai eszközöknek az év végén túli újrakalibrálását követelte meg.

Így a Kormányzótanács 2017 októberében számos döntést hozott árstabilitási célja elérése érdekében.

• Először, a Kormányzótanács ismételten kifejezte, hogy az EKB irányadó kamatlábai várhatóan hosszabb ideig – és jóval a nettó eszközvásárlások horizontján túl – a jelenlegi szintjeiken maradnak.
• Másodszor, a megjavult gazdasági kilátások és az infláció konvergenciájába vetett növekvő bizalom lehetővé tette a Kormányzótanács számára az EVP intenzitásának mérséklését. 2018 januárjától a vásárlások havi 30 milliárd €-s ütemben folytatódnak 2018 szeptemberének végéig, vagy szükség esetén azon túl, de minden esetre addig, amíg a Kormányzótanács az inflációs pálya tartós korrekcióját nem látja. Ezenkívül a Kormányzótanács újra leszögezte, hogy vállalja az EVP méretének és/vagy időtartamának növelését, amennyiben a kilátások kedvezőtlenebbé válnak, vagy a pénzügyi feltételek nem lesznek összhangban az infláció tartós korrekciója irányába történő további előrelépéssel.
• Harmadszor, a Kormányzótanács közölte, hogy a nettó eszközvásárlások befejezését követően hosszabb ideig, de mindenesetre amíg szükséges, folytatódik az EVP keretében vásárolt lejáró értékpapírokból származó tőketörlesztések újbóli befektetése. A megvásárolt eszközállomány méretének megőrzése hozzájárulna mind a kedvező likviditási feltételek, mind a megfelelő monetáris politikai irányultság fenntartásához.
• Negyedszer, legalább a 2019-es utolsó tartalékolási időszak végéig meghosszabbításra kerültek a refinanszírozási műveletek rögzített kamattal és teljes allokációval lefolytatott tendereljárásai, hogy biztosítsák a monetáris politika folyamatos zökkenőmentes végrehajtását, miközben védik az euroövezeti pénzpiacok kedvező feltételeit is.

A további nettó eszközvásárlások, a megszerzett eszközök hatalmas állománya és az elkövetkező újbóli befektetések, valamint a kamatlábakra vonatkozó előretekintő iránymutatás által nyújtott tartós és jelentős monetáris támogatás megóvná az igen kedvező finanszírozási feltételeket, amelyekre továbbra is szükség van, hogy támogassák az infláció tartós középtávú visszatérését az árstabilitással összhangban levő 2% alatti, de ahhoz közeli szinthez.

Az EKB monetáris politikai intézkedéseinek eredményes átgyűrűzése

A 2014 júniusa óta végrehajtott monetáris politikai intézkedések átgyűrűzése továbbra is támogatta a cégek és háztartások hitelfelvételének feltételeit, és euroövezet szerte erősítette a hiteláramlásokat 2017-ben. Az EVP szerinti eszközvásárlások folytatódása, a változatlan irányadó kamatlábak, az e két instrumentumra vonatkozó előretekintő iránymutatás, valamint a célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM-ek) nagyon kedvező finanszírozási feltételeket biztosítottak, és továbbra is kulcsfontosságú tényezők voltak az euroövezet gazdasági fellendülésének erősödésében.

Az EVP végrehajtása zökkenőmentesen zajlott, mind az eszközalapú értékpapírok vásárlási programját (ABSPP), a vállalati szektort érintő vásárlási programot (CSPP) és a harmadik fedezettkötvény-vásárlási programot (CBPP3) felölelő magánszektorbeli vásárlási programokban, mind a közszektor eszközeinek megvásárlására vonatkozó programban (PSPP). Az utóbbi az euroövezeti központi kormányok, regionális kormányok, ügynökségek és nemzetek feletti szervezetek által kibocsátott kötvényekkel kapcsolatos. A vásárlási mennyiségek átlagosan összhangban voltak a Kormányzótanács által meghatározott havi célkitűzésekkel: havi 80 milliárd € januártól márciusig, és havi 60 milliárd € áprilistól decemberig (lásd a 21. ábrát). A piaci likviditás szezonális ingadozásai miatt a vásárlási mennyiségek augusztusban és decemberben elmaradtak a havi célkitűzéstől, de ezt ellensúlyozták az év többi részének kissé magasabb vásárlási volumenei. A havi vásárlási mennyiségek némileg az egyes országok szintjén is változóak voltak, mivel fokozódott a jelentősége, hogy újból befektessék a lejáró kötvények beváltásából származó összegeket; a PSPP szerint vásárolt értékpapírokra vonatkozóan a beváltások 2017 márciusában kezdődtek. Összességében a havi vásárlások csak viszonylag elhanyagolható mértékben tértek el a megcélzott volumenektől. A vásárlási volumenek megoszlása értékelésének releváns mérőszámaként a PSPP-állományok szoros összhangban maradtak a szándékolt tőkejegyzési kulcson alapuló elosztással, figyelembe véve helyettesítő vásárlásokat és a beváltásra kerülő kötvények újbóli befektetésének simítását.

A 2017 márciusában elszámolt utolsó CHLRM-II műveletben a bruttó felhasználás 233,5 milliárd € volt, ami 204 milliárd € nettó likviditásnövekedést vont maga után.^[45] Az összes CHLRM-II műveletben (CHLRM-II.1 – CHLRM-II.4) az euroövezeti bankok összesen 740,2 milliárd €-t, vagyis az 1200 milliárd €-nyi teljes kölcsönjuttatás 62%-át vették fel.

A monetáris politikai intézkedéseknek három transzmissziós csatornán keresztül van hatása a gazdaságra: a jelző csatorna, a portfólió-újraegyensúlyozási csatorna és a közvetlen átgyűrűzési csatorna.^[46] Először, az EVP támogatta az EKB arra vonatkozó előretekintő iránymutatásának hitelességét, hogy várhatóan hosszabb ideig a jelenlegi szinteken tartja az irányadó kamatlábakat. A betéti rendelkezésre állás negatív kamatlába megerősítette az EVP-nek a teljes hozamgörbére gyakorolt hatását a hosszabb lejáratú kamatlábak várakozásokra vonatkozó összetevőjének csökkentésével. Másodszor, az EVP rábírta a befektetőket, hogy kockázatosabb piaci szegmensek irányába egyensúlyozzák újra portfólióikat. A folyamatban levő eszközvásárlások felváltották a közép- és hosszú lejáratú kötvények állományait a bankszektor által tartott központi banki tartalékokkal, ami a befektetők lejárati kockázatának csökkentését jelenti (lásd a 2.3 szakaszt). A futamidős felárak ezzel járó csökkenése ösztönzőket teremt a befektetések más eszközökbe, például háztartásoknak és vállalatoknak nyújtott hitelekbe helyezésére. Ez biztosítja a monetáris politikai intézkedések transzmisszióját azon hitelfelvevőkhöz is, akiknek nincs közvetlen hozzáférése a tőkepiacokhoz. Végül, a CHLRM-ek egy közvetlen átgyűrűzési mechanizmus révén is eredményesek. A kamatlábak, amelyeket a bankoknak fizetniük szükséges e pénzeszközökre, a cégeknek és a háztartásoknak történő hitelnyújtástól függenek, biztosítva a kedvező finanszírozási feltételek továbbadását. Továbbá, a többlet nettó likviditás segített a résztvevő bankok finanszírozási határköltségeinek csökkentésében.

Az EKB által 2014 júniusa óta bevezetett monetáris politikai intézkedéseknek együttesen lényeges pozitív hatása volt az euroövezet gazdasági teljesítményére. Az euroövezeti reál-GDP-növekedésre és az euroövezeti inflációra gyakorolt teljes hatást – mindkét esetben – halmozódva körülbelül 1,9 százalékpontra becsülik a 2016 és 2020 közötti időszakra.^[47]

Az EKB intézkedései fenntartották a nagyon kedvező finanszírozási feltételeket

A monetáris politikai intézkedések a piaci kamatlábakat alacsony szinteken horgonyozták le. Az euroövezeti rövid lejáratú pénzpiaci kamatlábak és a hosszabb lejáratú államkötvényhozamok viszonylag stabilak voltak az év folyamán (lásd az 1.3 szakaszt). Ezek a feltételek a fentebb ismertetett három transzmissziós csatornán keresztül jutottak el a finanszírozási feltételekbe a szélesebb értelemben vett gazdaságban.

A bankok finanszírozási költségei igen kedvezőek maradtak 2017 folyamán, jelentősen az EKB hitelkönnyítő csomagjának 2014. júniusi beindítását megelőző szintek alatt (lásd a 22. ábrát). Az euroövezeti bankok által kibocsátott kötvények szpredjei jelentősen tovább zsugorodtak (lásd a 23. ábrát). Ez utóbbi fejleményt támogatta a márciusi utolsó CHLRM-II művelet, amelynek révén a bankok piaci finanszírozásuk egy részét CHLRM-finanszírozásra tudták cserélni. Együttesen e folyamatok tovább csökkentették a bankok teljes finanszírozási költségeit, és a különböző euroövezeti országokban található bankok finanszírozási költségei heterogenitásának csökkentéséhez vezettek.

A bankok csökkenő finanszírozási költségei a vállalati refinanszírozási költségekre is lefelé irányuló nyomást gyakoroltak a közvetlen átgyűrűzési csatornán, valamint az alacsonyabb kockázatmentes kamatlábakon keresztül. Az EKB hitelkönnyítő intézkedéseinek meghirdetése óta a nem pénzügyi vállalatok (NPV-k) és a háztartások számára az összetett hitelkamatlábak nagyobb mértékben csökkentek, mint a piaci referencia-kamatlábak. 2014 júniusa és 2017 decembere között az NPV-knek és a háztartásoknak nyújtott banki hitelek kamatai 123 bázisponttal, illetve 108 bázisponttal csökkentek. A tőkepiacokhoz közvetlen hozzáféréssel bíró NPV-k számára is kedvezőek voltak a CSPP által előidézett alacsonyabb vállalatikötvény-hozamok. A befektetési minőségű NPV-kötvények szpredjei 2017 folyamán 26 bázisponttal estek, összhangban a bankokat és biztosítókat érintő folyamatokkal (lásd a 23. ábrát). Ezek a hatások ugyancsak kiterjedtek a CSPP szerinti vásárlásoknál nem elfogadható, nem befektetési minőségű vállalati kötvényekre, mivel a befektetők kiigazították portfólióikat.^[48]

A hitelnövekedés fellendülése folyamatban

Az euroövezeti hitelfeltételek folyamatban levő javulása nemcsak a csökkenő kamatlábakban és szpredekben tükröződött, hanem a magánszektornak nyújtott hitelek emelkedő volumeneiben és a vállalatok stabil kötvénypiaci hozzáférésében is. Az euroövezeti banki hitelezési felmérésben részt vevő bankok azt jelezték, hogy az EVP révén generált többletlikviditást főként hitelnyújtáshoz használták, utalva arra, hogy 2017-ben tovább javult a hitelkínálat.^[49] Ezenkívül nőtt a nettó hitelkereslet, miközben a bankok könnyítették hitelezési standardjaikat, valamint az új hitelekre vonatkozó általános feltételeiket, különösen a háztartási hitelek esetén. Következésképpen folytatódott az euroövezeti magánszektornak nyújtott hitelezés fokozatos fellendülése. Ugyanakkor – némi előrelépés ellenére – a banki mérlegek konszolidálása és néhány országban a nem teljesítő hitelek még mindig magas szintjei továbbra is hátráltatták a hitelállomány növekedését.

A háztartásokat és NPV-ket magában foglaló nem pénzügyi magánszektornak nyújtott bankhitelek éves növekedési rátája 2017 decemberében 2,8% volt, vagyis meghaladta a 2016. decemberi 2,2%-ot. Az NPV-knek nyújtott hitelek éves növekedése 2,9%-ot tett ki az egy évvel korábbi 2,3%-kal szemben, miközben a háztartásoknak nyújtott hitelek éves növekedése 2017 decemberére 2,8%-ra fokozódott a 2016. decemberi 2,0%-ról. Az euroövezeti székhelyű NPV-k kötvénykibocsátása stabil maradt, és az euróban denominált új kibocsátások 199 milliárd €-t tettek ki, szemben a 2016-os 193 milliárd €-val (lásd a 25. ábrát). Az NPV-k tőkepiaci hozzáférését továbbra is támogatták a vállalati kötvényeknek a CSPP keretében történt nettó vásárlásai.

Az EKB monetáris politikai intézkedései jelentősen javították a kötvénypiacokhoz közvetlen hozzáféréssel jellemzően nem rendelkező kis- és középvállalkozások (kkv-k) hitelfeltételeit is. Az euroövezeti vállalkozások finanszírozáshoz jutásáról szóló felmérés (SAFE) legfrissebb eredményei a külső finanszírozási feltételek további javulását jelezték, folytatva a felmérés korábbi fordulóiban megfigyelt trendet.^[50] A kkv-k megerősítették, hogy jobban hozzáférnek a banki finanszírozáshoz, ideértve a bankok növekvő hajlandóságát, hogy alacsonyabb kamatlábakkal nyújtsanak hitelt. A kkv-k minden nagy euroövezeti országban pozitív nettó változásokról számoltak be a bankhitelek hozzáférhetőségében. A SAFE elindítása óta először a kkv-k azt érzékelték, hogy az általános gazdasági kilátások előmozdítják a külső finanszírozás elérhetőségét. A kkv-k finanszírozási költségei ugyancsak csökkentek. A nagyon kicsi hitelekre felszámított és a nagy hitelekre felszámított kamatlábak közötti különbözet 2014 májusának vége és 2017 decembere között 118 bázisponttal csökkent.

Az eurorendszer mérlegének alakulása

Az eurorendszer mérlegének mérete és összetétele

A pénzügyi válság 2007–2008-as kezdete óta az eurorendszer különféle hagyományos és nem hagyományos monetáris politikai intézkedéseket hozott, amelyeknek idővel közvetlen hatása volt az eurorendszer mérlegének méretére és összetételére. Ezen intézkedések közé tartoznak az üzleti partnereknek finanszírozást nyújtó, legfeljebb négy éves eredeti futamidejű fedezett műveletek, valamint az eszközvásárlások különféle piaci szegmensekben a monetáris politika transzmissziójának javítása és az euroövezeti finanszírozási feltételek könnyítése érdekében. 2017 végére az euroövezet mérlegének mérete 4,5 billió €-s történelmi csúcsot ért el, 0,8 billió €-val növekedve 2016 végéhez képest.

A kiterjesztett eszközvásárlási program és a 2017. márciusi utolsó célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási művelet juttatása a mérleg bővülését, valamint összetételének változását eredményezte. 2017 végén a monetáris politikához kötődő tételek az eszközoldalon az euroövezet mérlegében szereplő összes eszközből 3,2 billió €-t, azaz 70%-ot tettek ki, szemben a 2016. végi 61%-kal. Ide tartoztak az euroövezeti hitelintézeteknek nyújtott hitelek, amelyek az összes eszköz 17%-át tették ki (növekedve a 2016. végi 16%-ról), valamint a monetáris politikai céllal vásárolt értékpapírok, amelyek az összes eszköznek mintegy 53%-át képviselték (szemben a 2016. végi 45%-kal), amint azt a 26. ábra mutatja. A többi pénzügyi eszköz főként az alábbiakból állt: (i) az eurorendszer által tartott deviza és arany; (ii) euróban denominált nem monetáris politikai portfóliók; valamint (iii) az eurorendszer néhány nemzeti központi bankja (NKB-ja) által átmeneti likviditási problémákkal küzdő fizetőképes pénzintézetnek nyújtott sürgősségi likviditási támogatás. Ezekre az egyéb pénzügyi eszközökre vonatkoznak az eurorendszer belső beszámolási követelményei, valamint különösen a monetáris finanszírozás tilalmából eredő korlátozások és a követelmény, hogy nem avatkozhatnak a monetáris politikába; mindezek különféle jogi szövegekben vannak meghatározva.^[51]

Forrásoldalon a legfőbb hatás a partnerek tartalékállományaiban volt megfigyelhető, amelyek 2017-ben a folytatódó alkalmazkodó monetáris politika következtében 0,6 billió €-val 1,9 billió €-ra nőttek, és 2017 végén a forrásoldal 42%-át képviselték, szemben a 2016. végi 36%-kal. A forgalomban levő bankjegyek relatíve 26%-ra csökkentek (szemben a 2016. végi 31%-kal), bár abszolút értelemben nőttek, összhangban a historikus növekedési trenddel. Az egyéb források, ideértve a tőke- és átértékelési számlákat, 32%-ot tettek ki, vagyis csökkentek a 2016. végi 33%-ról, de abszolút összegekben 0,2 billió €-val nőttek (lásd a 26. ábrát).

Átlagos portfóliólejárat, valamint megoszlás eszközök és joghatóságok között

Az EVP kezdete óta az EKB hetente publikálta az EVP-t alkotó különböző programokhoz tartozó állományok alakulását. Ezenkívül havonta publikálta az elsődleges és a másodlagos piacokon vásárolt állományok megoszlását a CBPP3-ra, az ABSPP-re és a CSPP-re vonatkozóan. A PSPP-ben az EKB kibocsátó ország szerinti^[52] értékpapírállomány-adatokat szolgáltatott, beleértve a súlyozott átlagos lejáratot.

2017 végén az EVP összege 2,3 billió €-t tett ki.^[53] Ebből az ABSPP állomány 25 milliárd €-t (a teljes EVP-portfólió 1%-a) képviselt, míg a CBPP3 állomány 241 milliárd €-t tett ki (a teljes EVP-portfólió 11%-a). A magánszektorbeli vásárlási programokból 2017-ben a CSPP járult hozzá leginkább az EVP-hez, 82 milliárd € nettó vásárlással. Ezzel a teljes CSPP állomány 132 milliárd € lett, vagyis a teljes EVP állomány 6%-a. 2017-ben az EKB megkezdte az összes CSPP állomány teljes listájának közzétételét, ideértve a kibocsátók neveit, a lejárati dátumokat és a kötvényszelvény-kamatlábakat, valamint a CSPP állományra vonatkozó aggregált adatokat kockázati ország, minősítés és szektor szerint. A CSPP vásárlások egy referenciamutató alapján történnek, amely arányosan tükröz minden elfogadható meglévő kibocsátást. Ez azt jelenti, hogy a piaci kapitalizáció súlyozást biztosít a különböző kibocsátó joghatóságok mindegyike számára a referenciamutatón belül.

Az EVP legnagyobb részét a PSPP tette ki 1,9 billió €-val, azaz a teljes EVP-értékpapír-állomány 83%-ával, szemben a 2016. végi 82%-kal. A PSPP-ben a vásárlások joghatóságoknak történő elosztását az EKB tőkejegyzési kulcsa határozza meg. A nekik szóló egyedi juttatásokon belül az EKB és az euroövezeti NKB-k rugalmasan választhatnak központi, regionális és helyi önkormányzati értékpapírok, az adott joghatóságokban létrehozott bizonyos ügynökségek által kibocsátott értékpapírok és – amennyiben szükséges – nemzetek feletti intézmények által kibocsátott értékpapírok vásárlása között.

2017 végén – némi eltérésekkel az egyes joghatóságok között – a PSPP súlyozott átlagos lejárata 7,7 év volt, ami némileg alacsonyabb a 2016. végi 8,3 évnél. A súlyozott átlagos lejárat csökkenése főként a Kormányzótanács 2016. decemberi döntéseit tükrözi, amelyek szerint (i) két évről egy évre csökkentették a PSPP számára elfogadható értékpapírok minimális hátralevő futamidejét, és (ii) a szükséges mértékben lehetővé tették az EKB betéti rendelkezésre állásának kamatlába alatti esedékességkori hozamú értékpapírok vásárlását.

Az eurorendszer által vásárolt eszközök lejárati ideje két szempontból lényeges: egyrészt lehetővé teszi a kamatlábkockázat felszívását a piacról, portfólióik újraegyensúlyozására ösztönözve a befektetőket; másrészt az eurorendszer célja egy piacsemleges eszközelosztás, úgy vásárolva értékpapírokat minden elfogadható lejáraton minden joghatóságban, hogy az tükrözze az euroövezeti államkötvénypiac összetételét.

Amint lejárnak, az eurorendszer újra befekteti az EVP alapján vásárolt értékpapírok tőketörlesztéseit. A magánszektorbeli vásárlási programok szerinti újrabefektetések 2017-ben is folytatódtak, és 24,3 milliárd €-t tettek ki, míg a PSPP szerinti újrabefektetések 2017 márciusában kezdődtek, és az év folyamán 24,9 milliárd €-ra rúgtak. Az újrabefektetések növekvő fontosságát tükrözve 2017 novemberében az EKB elkezdte közzétenni az EVP-re vonatkozó várható havi beváltási összegeket egy gördülő 12 hónapos horizonton.

Az EVP-ben vásárolt értékpapírokat rendelkezésre bocsátják hitelnyújtás céljára, hogy a repopiaci tevékenység indokolatlan korlátozása nélkül támogassák a kötvény- és repopiaci likviditást. Az EKB havonta teszi közzé az euroövezetre vonatkozó aggregált havi átlagos kölcsönmérleget (on-loan balance). A piaci fedezethiány további enyhítése érdekében 2016 decemberétől kezdődően az eurorendszer elkezdett korlátozott készpénzösszegeket elfogadni fedezetként a hitelnyújtási műveletekhez az értékpapírok mellett, amelyek korábban az egyetlen elfogadott fedezetformát jelentették. A kapott készpénzfedezet aggregált havi átlagos összegére vonatkozó adatokat az EKB ugyancsak havonta teszi közzé.

Az eurorendszer refinanszírozási műveleteinek alakulása

Az eurorendszer refinanszírozási műveleteinek állománya 2016 vége óta 168,3 milliárd €-val nőtt, és 2017 végén 764,0 milliárd €-t tett ki. Ez nagyban a 2017 márciusi utolsó CHLRM-II műveletben juttatott 233,5 milliárd €-nak tulajdonítható, amely annak ellenére eredményezte a meglévő likviditás jelentős nettó növekedését, hogy 2017-ben részben ellensúlyozták az irányadó refinanszírozási művelet alacsonyabb volumenei és a CHLRM-I visszafizetései. A likviditásnyújtó penziós ügyletek révén biztosított likviditás súlyozott átlagos futamideje a 2016. végi mintegy 3 évről 2017 végére körülbelül 2,7 évre csökkent. Mivel az utolsó (négy éves eredeti futamidejű) CHLRM-II művelet juttatására 2017 elején (márciusában) került sor, az eurorendszer refinanszírozási műveleteinek súlyozott átlagos futamideje az év hátralevő részében csökkent.

Az európai pénzügyi szektor: rugalmas, de kihívásokkal szembenéző

Az EKB értékeli a pénzügyi stabilitási folyamatokat az euroövezetben és az EU pénzügyi rendszereiben, hogy felfedjen minden sebezhetőséget és a rendszerszintű kockázatok minden forrását. Az EKB az Európai Rendszerkockázati Testületnek (ERKT) is nyújt elemzési támogatást a pénzügyi stabilitás területén, és hozzájárul fontos szabályozói kezdeményezésekhez. A lehetséges rendszerszintű kockázatok kialakulását makroprudenciális politikákkal kezeli.

Az EKB e feladatokat az eurorendszer többi központi bankjával és a Központi Bankok Európai Rendszerével (KBER) együtt végzi. Az EKB-n belül a makro- és mikroprudenciális funkciók szorosan együtt dolgoznak az európai pénzügyi szektor fő kockázatainak és sebezhetőségeinek azonosításán, valamint szabályozói kérdésekben.

Kockázatok és sebezhetőségek az euroövezet pénzügyi rendszerében

A rendszerszintű kockázatok elemzését az EKB félévenkénti Pénzügyi stabilitási jelentésében mutatja be.^[54] 2017-ben a legtöbb euroövezeti rendszerszintű feszültségmutató visszafogott maradt (lásd a 27. ábrát), ami azt jelzi, hogy a pénzügyi stabilitási helyzet a vizsgált évben pozitívan alakult. Az euroövezet megjavult gazdasági feltételei támogatták az eszközpiacokat, és 2017 folyamán hozzájárultak az eszközosztályok alacsony volatilitásához (lásd még az 1. szakaszt). A feszültség az euroövezeti bankszektorban alacsony maradt, mivel a befektetők a banki nyereségesség javulását várták a nagyobb volumenek és hitelezési marzsok következtében, amennyiben a gazdasági növekedési kilátások tovább javulnak, és a kamatlábak emelkednek. Ezzel szemben 2017 elején az államkötvénypiacokon nőtt a rendszerszintű feszültség, részben a néhány euroövezeti országban tapasztalt nagyobb politikai bizonytalanság miatt. Később a jelentősebb euroövezeti országok választási eredményei enyhítették ezt a bizonytalanságot, ami a szuverén feszültségmutató csökkenését eredményezte 2017 második felében. Máskülönben az euroövezeti rendszerszintű feszültségmutatók mérsékeltek maradtak a globális szintű geopolitikai bizonytalanság olyan elemei ellenére, mint például a növekvő feszültség a Koreai-félszigeten.

Ebben a környezetben 2017 folyamán az euroövezet pénzügyi stabilitásának négy fő kockázatát azonosították.

Az első, hogy a globális kockázati prémiumok hirtelen és jelentős mértékű átárazódásának lehetősége maradt a fő kockázat 2017-ben. Az év folyamán általában alacsony pénzügyi piaci volatilitás, magas eszközértékelések és néhány piacon nyomott kockázati prémiumok voltak megfigyelhetőek, ami fokozott kockázatvállalást jelzett. Különösen a legkockázatosabb kibocsátókra vonatkozó szpredek maradtak nagyon alacsonyak a kötvénypiacokon, a piaci szereplők azon meggyőződését tükrözve, hogy gyengeségek kialakulásának kicsi a valószínűsége. Jóllehet e folyamatok egy része a kedvezőbbé vált makrogazdasági feltételekkel volt kapcsolatos és, mint olyan, alapvetően vezérelt, fokozódtak a jelei annak, hogy a pénzügyi piacok esetleg nem teljesen felkészültek a piaci hangulat gyors változásának lehetőségére.

A második fő kockázat az euroövezeti bankok jövedelmezőségi kilátásaival függött össze. A nem kamatjellegű bevételek növekedése következtében enyhén javult az euroövezeti bankok jövedelmezősége. 2017 első három negyedévében a bankok sajáttőke-arányos nyeresége 3,2% volt, szemben az előző év hasonló időszakának 2,5%-ával. Szavatolótőke-megfelelési helyzetük ugyancsak tovább javult, és 2017 harmadik negyedévében az elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutató 14,5%-ot ért el, azaz emelkedett a 2016. évi 13,9%-ról.^[55]

Az EKB monetáris politikai intézkedéseinek két fő csatornán keresztül lehetett hatása a banki jövedelmezőségre. Az első, hogy az alacsony kamatlábkörnyezet hozzájárul a bankok kamatmarzsának összenyomásához, csökkentve ezzel a nettó kamatjövedelmet. A második, hogy az EKB betéti rendelkezésre állásának negatív kamatlába az euroövezeti bankrendszer egésze likviditási többletének közvetlen megterhelését idézi elő. Ugyanakkor az ilyen negatív helyzeteket eddig általában ellensúlyozták azok a pozitív hatások, amelyeket egy szilárd és széles alapokon nyugvó gazdasági bővülés gyakorol a bankok jövedelmezőségére. Különösen a bankok tartalékolási költségei esnek, amint a hitelfelvevők hitelminősége emelkedik a gazdasági kilátások javulása miatt. Ráadásul a gazdasági fellendülés közepette növekvő hitelezési volumenek, valamint az emelkedő eszközárakból eredő tőkenyereségek támogatják a bankok jövedelmezőségét. Végül, miközben a lakossági betétek kamatlábai lefelé merevek, a nagybani betétek – különösen a nem rezidenseké – díjazása negatív kamatlábakkal történik, mérsékelve ezzel a negatív névleges kamatlábaknak a bankok nettó kamatjövedelmére gyakorolt lefelé irányuló hatását. Összességében a monetáris politikai intézkedéseknek az euroövezeti bankok jövedelmezőségére gyakorolt nettó hatása 2014-től 2017-ig (lásd a 28. ábrát) korlátozott maradt, bár az országok között voltak enyhe különbségek.

E pozitív fejlemények ellenére a bankszektor kilátásai mérsékeltek maradtak. Ezt tükrözték az euroövezeti bankok viszonylag alacsony részvényárai is – miközben az euroövezeti bankok piaci értéke jelentősen elmaradt a könyv szerinti értéktől. A piacok által kifejezett kétségek elsősorban két tényezővel voltak összefüggésben. Az egyik, hogy, számos szerkezeti kihívás továbbra is hatással volt sok euroövezeti bank költséghatékonyságára és a bevételdiverzifikálás lehetőségeire. A másik, hogy bár jelentős előrelépés történt az év során a nem teljesítő hitelek magas állományának leküzdésében (lásd a 29. ábrát), megmaradt az egyenetlenség a bankok és országok között, miközben néhányuk le is maradt. A nem teljesítő hitelek magas arányai továbbra is nyomás alatt tartották a bankok jövedelmezőségét – mind közvetlenül a magas tartalékokon keresztül, mind közvetve, mert a nem teljesítő hitelek fogyasztják a mérlegkapacitást.

Az EKB részt vett az arról szóló vitában, hogyan lehetne kezelni a bankszektorban megmaradt kihívásokat. Például egy nem teljesítő hitelek tranzakciós platformja segíthetne a bankok mérlegeinek gyorsabb megtisztításához való hozzájárulásban.^[56] Hasonlóképpen, a magánszektor és az állam társbefektetései (az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban) csökkenthetnék az információs aszimmetriákat a nem teljesítő hitelek potenciális vevői és eladói között.^[57] Ami a szerkezeti kihívásokat illeti, a bankszektor további konszolidációja és digitalizációja segíthetné a költséghatékonyság javulását. A nem teljesítő hitelek állományának csökkentését célzó intézkedés segíthetné a határon átnyúló banktevékenység fokozását is, ami viszont a bevételek nagyobb földrajzi diverzifikációjához vezethetne.^[58] Különösen a határon átnyúló fúziók és felvásárlások tudnák erősíteni a lakossági banki integrációt. Ebben a tekintetben segítene a bankunió megvalósítása, valamint más pénzügyi szektorbeli szakpolitikai intézkedések, úgymint az adózási és fizetésképtelenségi szabályok harmonizálása.^[59]

A két azonosított megmaradó pénzügyi stabilitási kockázat a bankszektoron kívülről eredt. Az egyik, hogy az állami és a magánszektor adósságának fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak fokozódtak az év első felében, mielőtt stabilizálódtak, nevezetesen, ahogy a gazdasági kilátások javultak és a gazdaságpolitikai bizonytalanság mérséklődött a jelentős euroövezeti országokban tartott országos választásokat követően. Az euroövezetben mind historikus, mind nemzetközi mércével mérve magas maradt a magánszektor eladósodottsága, különösen sebezhetővé téve a cégeket egy meredek kamatlábemeléssel szemben. A másik, hogy a nem banki pénzügyi szektorban a befektetési alapok tovább bővültek, mivel a beáramlásokat támogatták a javuló gazdasági növekedési kilátások és az alacsony pénzügyi piaci volatilitás. A befektetési alapok ugyancsak növekvő mértékben tették ki magukat alacsonyabb minősítésű és hosszabb lejáratú értékpapíroknak, miközben tovább csökkentek a likviditási pufferek a kötvényalapokban. A befektetési alapokba történő be- és onnan történő kiáramlások különösen érzékenyek lehetnek a piaci hangulat változásaira. Szemben az ÁÉKBV-alapokkal, az európai szabályozás jelenleg nem rendelkezik szigorú, törvény által szabályozott tőkeáttételi korlátokkal az alternatív befektetési alapokra vonatkozóan. A szektorra kiterjedő kockázatok felhalmozódásának megelőzése érdekében az alternatív befektetési alapokra vonatkozó makroprudenciális tőkeáttételi korlátok harmonizált megvalósítása kereteinek kidolgozása kulcsfontosságú kezdeményezés maradt a makroprudenciális politika banki működésen túli kiterjesztésének folyamatában.^[60]

A szélesebb értelemben vett euroövezeti pénzügyi szektor – ideérte a biztosítókat és nyugdíjalapokat, valamint az árnyékbanki gazdálkodó egységeket – szerkezetének elemzése igazolta, hogy a nem banki pénzügyi szektor tovább bővült. Erre a bankszektor eszközeinek folyamatos racionalizálása közepette került sor, aminek – vitathatóan – továbbra is korlátozott hatása volt a pénzügyi rendszer általános hatékonyságára, miközben a banki költség/bevétel arányok összességében még mindig magasak voltak.^[61]

Az EKB makroprudenciális szerepe

Az euroövezetben a makroprudenciális intézkedésekre vonatkozó döntésekért való felelősség megoszlik a nemzeti hatóságok (az illetékes nemzeti hatóság vagy a kijelölt nemzeti hatóság) és az EKB között. Az euroövezeten belül a nemzeti hatóságoknak megmarad a joga, hogy makroprudenciális intézkedéseket indítsanak és hajtsanak végre. Az EKB rendszeresen értékeli az ilyen intézkedések megfelelőségét, amelyekről a nemzeti hatóságoknak rendben értesíteniük kell az EKB-t. Kifogásolhatja a nemzeti hatóságok által tett intézkedéseket, és jogában áll azokat kiegészíteni (azaz megerősíteni és magasabb követelményeket alkalmazni) azon makroprudenciális eszközök esetén, amelyeket az uniós jogszabályok meghatároztak számára. A hatáskörök aszimmetrikus természete az EKB-tól megkövetelt azon szerepet tükrözi, hogy leküzdje az esetleges nemzeti szintű tétlenségi hajlamot.

2017-ben az EKB és a nemzeti hatóságok mind technikai, mind elvi szinten folytatták a széles körű és nyílt megbeszéléseket a makroprudenciális eszközök alkalmazásáról, valamint a különböző típusú rendszerkockázatok értékelési módjainak fejlesztéséről. Ezen erőfeszítések javították általában az euroövezet és az európai bankfelügyelet által lefedett egyes országok makroprudenciális irányultsága megfelelősége értékelésének folyamatát.

Makroprudenciális politika 2017-ben

2017 folyamán az EKB folytatta a makroprudenciális politikában betöltött koordinációs szerepe megerősítésével kapcsolatos tevékenységeket, valamint a makroprudenciális kérdésekre vonatkozó nyilvános kommunikációját, hogy javítsa az átláthatóságot, és hangsúlyozza a makroprudenciális politika által játszott fontos szerepet.

Emellett az EKB eleget tett törvényes felhatalmazásának, hogy értékelje a nemzeti hatóságok makroprudenciális döntéseit az európai bankfelügyelet által lefedett országokban. 2017 folyamán száznál több ilyen döntésről kapott értesítést, amelyek többsége az anticiklikus tőkepufferek megállapításával, a rendszerszempontból fontos hitelintézetek azonosításával és tőkepuffereik kalibrálásával volt kapcsolatban. Ezenkívül az EKB értesítéseket kapott néhány országra vonatkozóan a rendszerkockázati puffer megvalósításáról és a tőkekövetelmény-rendelet 458. cikkének alkalmazásáról.

Negyedéves alapon mind a 19 euroövezeti ország értékeli a ciklikus rendszerszintű kockázatokat, és beállítja az anticiklikus tőkepuffer szintjét. A ciklikus rendszerszintű kockázatok az euroövezeti országok többségében visszafogottak maradtak, és az EKB Kormányzótanácsa egyetértett a nemzeti hatóságok által az év folyamán hozott, az anticiklikus tőkepufferekre vonatkozó valamennyi döntéssel. Szlovákia és Litvánia kivételével az összes többi ország úgy döntött, hogy az anticiklikus tőkepufferrátát 0%-on állapítja meg. 2016 júliusában Szlovákia 0,5%-os anticiklikus tőkepufferrátát vezetett be 2017. augusztus 1-ji hatállyal, és – a ciklikus rendszerszintű kockázatok folytatódó felhalmozódása miatt – 2017 júliusában 1,25%-ra növelte azt, 2018. augusztus 1-ji hatállyal. A 0,5%-os anticiklikus tőkepufferrátát Litvániában 2018. december 31-től kell alkalmazni.

2017-ben az EKB, nemzeti hatóságok és a Pénzügyi Stabilitási Tanács – konzultálva a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottsággal – aktualizálta a rendszerszempontból fontos globális bankok (G-SIB-ek) éves értékelését az euroövezeti országokban. Az értékelés eredményeként hét németországi, spanyolországi, franciaországi, olaszországi és hollandiai bank került a nemzetközi megállapodás szerinti 1-es, 2-es és 3-as G-SIB-kosárba, amelyeknek tőkepufferrátája 1,0%, 1,5%, illetve 2,0%.^[64] Ezeket az új pufferrátákat 2019. január 1-jétől kell alkalmazni, és bevezetési követelmények vonatkoznak rájuk.

Az EKB ugyancsak értékelte a nemzeti hatóságok 109 egyéb rendszerszinten jelentős intézmény (O-SII) tőkepufferére vonatkozó döntéseit.^[65] A Kormányzótanács egyetértett a nemzeti hatóságok döntéseivel.

Az EKB makroprudenciális politikai munkájára vonatkozó átláthatóság elősegítésének céljával az EKB folytatta félévenként megjelenő kiadványa, a Macroprudential Bulletin publikálását. E kiadvány harmadik száma betekintést nyújtott az EKB makroprudenciális eszközeibe, valamint a makroprudenciális kérdésekről való gondolkodásába, az alábbiakra összpontosítva: (i) az EKB küszöbmódszere azonosított O-SII-k tőkepufferének megállapításához; (ii) stresszteszt minőségbiztosítás felülről induló perspektívából; valamint (iii) egy leendő európai betétbiztosítási rendszer bankcsődöknek való kitettsége és a kockázatalapú hozzájárulások előnyei. A negyedik vizsgált kérdéskör: (i) a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény (MREL) rövid távú hatása a pénzügyi piacokra és a bankokra pénzügyi stabilitási szempontból; (ii) a banki kapitalizáció változásai hatásának felmérésére kidolgozott modell, attól függően, hogy adósságleírást vagy tőkeinjekciót alkalmaznak; valamint (iii) az EKB közelmúltban kiadott, az Európai Bizottságnak az EU bankszabályai módosítására vonatkozó javaslatairól szóló véleményeinek makroprudenciális politikai szempontjai.

Nyilvános kommunikációjának további erősítése érdekében az EKB 2017-ben elkezdett megjelentetni a honlapján egy áttekintést az EKB bankfelügyelete alá tartozó országokban jelenleg érvényben levő makroprudenciális intézkedésekről. Az ERKT honlapja ugyanezen információkkal szolgál, a nem euroövezeti EU-tagállamokra vonatkozóan is.

Együttműködés az Európai Rendszerkockázati Testülettel

Az EKB továbbra is elemzési, statisztikai, logisztikai és adminisztratív támogatást nyújtott az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) titkárságának, amely az ERKT napi működéséért felel. Az EKB hozzájárult a potenciális rendszerszintű kockázatok ERKT általi folyamatban levő azonosításához és figyelemmel követéséhez. Többek között az EKB társelnöke volt az ERKT szakmai tanácsadó bizottsága szakértői csoportjának, amely a 2017 júliusában közzétett „Resolving non-performing loans in Europe” (Nem teljesítő hitelek szanálása Európában) című jelentést készítette. A jelentés azonosít a nem teljesítő hitelek állományainak magas szintjeiből adódó makroprudenciális és pénzügyi stabilitási problémákat és a nem telesítő hitelek szanálásának akadályait. Ezenkívül a jelentés gyakorlati iránymutatást ad a szakpolitikai döntéshozóknak azon lépéseket illetően, amelyeknek a megtétele szükséges a nem teljesítő hitelek problémájára adandó átfogó válasz kialakításához.

Az EKB ugyancsak hozzájárult az ERKT-nak az „IFRS 9 pénzügyi stabilitási következményeiről” szóló, szintén 2017 júliusában kiadott jelentéséhez. A jelentés az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Ügyek Bizottságának kérését követően készült, és egy új számviteli standard, az IFRS (International Financial Reporting Standard – nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok ) 9 bevezetésének lehetséges pénzügyi stabilitási vonzatait elemzi. A jelentés következtetése, hogy összességében az IFRS 9 várhatóan jelentős előnyökkel jár a pénzügyi stabilitásra nézve, mivel maga után vonja a hitelveszteségek korábbi felismerését. Mindazonáltal a jelentés számos gyakorlati kihívást azonosít a várható előnyök learatásában, valamint néhány lehetséges prociklikus hatást.

Az EKB ugyancsak támogatta az ERKT-t adatainak elemzésében, amelyek az ERKT rendelkezésére állnak az európai piaciinfrastruktúra-rendelet szerint. 2017-ben ezen adatokra alapozva négy kutatási tanulmányt publikáltak.^[66]

Az ERKT-ra vonatkozóan részletesebb információ található annak honlapján és 2016-os éves jelentésében.

Az EKB hozzájárulásai szabályozói kezdeményezésekhez

Felhatalmazása szerinti egyik feladataként 2017-ben az EKB-nak jelentős elemzői és irányelvi hozzájárulása volt számos szabályozói kezdeményezéshez nemzetközi és európai szinten egyaránt. 2017-ben az alábbiak voltak a legfontosabb szabályozói ügyek az EKB számára: (i) a bázeli tőke- és likviditási keretek véglegesítése (Bázel III); (ii) az EU-ban működő bankokra vonatkozó mikro- és makroprudenciális rendelet felülvizsgálata; (iii) a válságkezelési és szanálási keretrendszer felülvizsgálata; (iv) a bankunió megvalósítására irányuló munka; valamint (v) szabályozói keretrendszer létrehozása nem banki tevékenységekre. Ezenkívül az EKB részt vett a központi szerződő felek helyreállítására, szanálására és felügyeletére vonatkozó jövőbeli uniós keretrendszerről szóló egyeztetésekben (lásd a 4.2 és 9.2 szakaszt), továbbá a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (PFER) értékelésében.

A bázeli tőke- és likviditási keretek véglegesítése

2017. december 7-én a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) Jegybanki és Felügyeleti Elnökök Csoportja megállapodott egy reformcsomagról a Bázel III véglegesítése érdekében. Az EKB aktívan bekapcsolódott a Bázel III véglegesítéséről szóló szakpolitikai megbeszélésekbe, és teljes mértékben részt vett a hatáselemzésekben. Előre tekintve, elengedhetetlen lesz a véglegesített Bázel III csomag átültetése minden joghatóságban, továbbá az előrelépés gondos figyelemmel követése. Ebben a vonatkozásban az EKB fontosnak véli a nemzetközi együttműködés magas szintjének fenntartását, amely jellemezte a válság utáni munkát, mivel az egész világra kiterjedően megállapodott standardok jelentik a pénzügyi stabilitás kulcsát.

Az EU bankjaira vonatkozó mikro- és makroprudenciális szabályozás felülvizsgálata

2016. november 23-án az Európai Bizottság banki szabályozói reformok átfogó csomagját tette közzé a bankszektor rugalmassága további növelésének és az EU-n belüli pénzügyi integráció elősegítésének céljával.^[67] A javaslat a globális szabályozói reformterv kulcselemeit ülteti át európai jogszabályokba. E globális standardok közé tartoznak a BCBS által kidolgozott olyan banki tőkemegfelelési és likviditási követelmények, mint a nettó stabil finanszírozási ráta, a tőkeáttételi mutató és a kereskedési könyv alapvető felülvizsgálata. Ezenkívül a javaslat további változtatásokat vezet be a felügyeleti keretrendszerbe számos kérdéssel kapcsolatban, ideértve a felügyeleti szervek hatásköreit (a 2. pillér keretrendszere), valamint tőkementesítésekre, közbenső anyavállalatokra (IPU-k), nemzeti opciókra és mérlegelési jogkörökre, arányosságra és harmadik országbeli csoportok kezelésére vonatkozó rendelkezéseket.

2017 novemberében az EKB közzétette a javaslatokra vonatkozó véleményét. A vélemény aláhúzza a BCBS-standardoknak az EU jogszabályi kereteibe történő átültetése fontosságát a globálisan egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében. Ezenkívül az EKB azt javasolja, hogy felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket vezessenek be minden standardra, amelyről tárgyalások folynak a BCBS szintjén.

Ami a 2. pillér keretrendszerének felülvizsgálatát illeti, az EKB meglátása szerint a Bizottság javaslata, miközben helyesen törekszik a felügyeleti konvergencia előmozdítására, lényeges szempontokban túl szigorúan határozza meg a felügyeleti intézkedést. Fontos, hogy a felügyeletek elegendő rugalmassággal rendelkezzenek a kockázatok felmérését, a szavatolótőkére vonatkozóan előírandó pluszkövetelmények intézményspecifikus összegének meghatározását és az összetételére vonatkozó mérlegelési jogkör megtartását illetően.

A Bizottság csomagja számos javaslatot tartalmaz, amelyeknek hatása van a makroprudenciális keretrendszer megtervezésére és működésére. A javasolt változtatások tisztázzák a 2. pillér keretrendszerének intézményspecifikus jellegét, amelyet nem kellene rendszerszintű vagy makroprudenciális kockázatok kezelésére használni. E változtatások különösen fontosak az EKB számára, mivel hozzájárulnak a mikro- és makroprudenciális hatóságok feladatainak és eszközeinek jobb körvonalazásához. Ugyanakkor az EKB azon a véleményen van, hogy a 2. pillérnek a makroprudenciális eszközkészletből való eltávolítását a makroprudenciális keretrendszer célzott revízióinak kellene kísérnie, valamint, hogy a makroprudenciális hatóságokat elegendő eszközzel kellene ellátni, hogy képesek legyenek a rendszerszintű kockázatok eredményes kezelésére.

A válságkezelési és szanálási keretrendszer felülvizsgálata

A Bizottság banki szabályozói reformokra vonatkozó javaslata az EU helyreállítási és szanálási keretének több felülvizsgálatát tartalmazta a meglévő rendszer finomítása érdekében, kulcsfontosságú problémákkal foglalkozva az alábbiak révén: (i) a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény (MREL) módosítása, valamint a rendszerszempontból fontos globális bankokra vonatkozóan a teljes veszteségviselő képességről (TLAC) szóló standard végrehajtása; (ii) két új harmonizált moratóriumi hatáskör bevezetése az illetékes hatóság és a szanálási hatóság számára; valamint (iii) a hitelezői sorrend harmonizációjának fokozása egy új, „nem elsőbbségi” elsőhelyiadósság-osztály bevezetésével, amely a meglévő elsőhelyi fedezetlen kötelezettségek alatt, de az alárendelt kötelezettségek felett foglal helyet a rangsorban.

Az EKB véleményeit a Bizottság javaslatainak különféle szempontjaira vonatkozóan 2017 márciusában és novemberében tették közzé.

A MREL módosítását és a TLAC végrehajtását illetően a következő szempontok fontosak az EKB számára: (i) egy biztonsági különbözet bevezetése a MREL-követelményben és a MREL-iránymutatás megszüntetése; (ii) a szanálási hatóság és a felügyelet feladatainak és hatásköreinek egyértelműbb megkülönböztetése specifikus kérdésekben (pl. a MREL megsértése, moratórium előírása); (iii) a maximálisan felosztható összeg (MDA) korlátozásai alóli javasolt kivétel alkalmazása egy tizenkét hónapos időszakra a MREL-követelményre halmozott kombinált pufferkövetelmény megsértése esetén; továbbá (iv) egy megfelelő minimális – a szanálási hatóság által eseti alapon meghosszabbítható – átmeneti időszak bevezetése a MREL-nek való megfeleléshez minden hitelintézet számára.

Jóllehet a Bizottságnak a két új, harmonizált moratóriumi hatáskörre vonatkozó javaslata általában támogatást élvez, a 2017. november 8-i EKB-vélemény a szanálás előtti moratórium terjedelmének és időtartamának további módosításait, valamint a moratóriumi hatáskör korai beavatkozástól való szétválasztását javasolja.

Ami a fedezetlen hitelviszonyt megtestesítő instrumentumoknak a kielégítési sorrendben való helyezését illeti, a 2017. március 8-i EKB-vélemény egy, a betétesek elsőbbségére vonatkozó, többszintű megközelítésen alapuló általános szabály bevezetését javasolja egy harmadik prioritási besorolás révén azon betétek számára, amelyek jelenleg előnyben részesítettek a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv szerint.

Nemzetközi szinten az EKB aktívan részt vett a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) megbeszélésein, amelyek eredményeként egyrészt irányelveket adtak ki, hogy segítsék a hatóságokat az FSB-nek a „belső TLAC”-ra (azaz a veszteségviselő kapacitásra, amelyet a szanálandó szervezeteknek kell rendelkezésre bocsátaniuk a jelentős alcsoportok számára) vonatkozó standardjának való megfelelésben, másrészt nyilvánosságra hozták a válság utáni szanálási reformok végrehajtásáról szóló hatodik jelentést.

A bankunió megvalósítására irányuló munka

Az EKB részt vett a bankunió megvalósításáról szóló további megbeszélésekben. Ebben a tekintetben az EKB támogatja a 2017. október 11-én kiadott bizottsági közlemény hosszú távú céljait.

Fontos, hogy további határozott lépéseket tegyenek a bankunió véglegesítésének irányában egy teljesen kész bankunió hasznának learatása érdekében. Ebben az összefüggésben a kockázatcsökkentésnek és a kockázatmegosztásnak párhuzamosan kell haladnia, mivel ezek kölcsönösen erősítő elemek. Az EKB részt vesz a javasolt kockázatcsökkentő intézkedésekről szóló egyeztetésekben, és véleményeket adott ki a témáról. Ezenkívül egy teljes körű, állandósult állapotú európai betétbiztosítási rendszer elérése nélkülözhetetlen eleme egy teljes bankuniónak, amint azt a vonatkozó EKB-vélemény megállapítja. Ugyancsak fontos az EKB számára, hogy a lehető leghamarabb létrehozzanak egy közös védőhálót az Egységes Szanálási Alap részére, és ennek érdekében az EKB technikai támogatást nyújt a jelenleg folyó mennyiségi munkához, amelynek célja a bankszektor kapacitásának felbecslése egy ilyen védőháló visszafizetéséhez. Végül, ami a nem teljesítő hiteleket illeti, az EKB által e probléma kezelése érdekében segítségként tett lépések közé tartozik – többek között – a bankoknak szóló iránymutatás kiadása és egy nemzeti szinten megvalósítandó eszközkezelő vállalat tervének elkészítésére vonatkozó felhívás.

Szabályozói keretrendszer létrehozása nem banki tevékenységekre

Globális szinten az EKB hozzájárult a Nemzetközi Fizetések Bankja Globális Pénzügyi Rendszerek Bizottságának égisze alatt vállalt, a repópiac működéséről szóló munkához egy mélyreható, a szabályozói reformok repópiacokra gyakorolt hatására vonatkozó elemzés szolgáltatásával. Ezenkívül az EKB aktívan támogatta az FSB és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének munkáját az eszközkezelési tevékenységekből eredő strukturális sebezhetőségek kezelése érdekében, tekintettel a pénzügyi rendszer e részének növekvő fontosságára és a makroprudenciális eszközkészlet kiterjesztésének szükségességére a bankszektoron kívülről érkező pénzügyi stabilitási kockázatok mérséklése érdekében.

Európai szinten az Európai Bankhatóság közzétette véleményét a befektetési vállalkozások új prudenciális keretrendszerének tervezéséről és kalibrálásáról; a keretrendszert a befektetési vállalkozások különféle üzleti modelljeihez és a bennük rejlő kockázatokhoz igazítják. Az EKB támogatja a munkát, amelynek célja annak biztosítása, hogy a prudenciális rendszer helyesen ragadja meg a prudenciális felügyelethez kötődő összes kockázatot, valamint bármely rendszerszintű kockázatot, amelyet a befektetési vállalkozások okoznak. Ebben a tekintetben a 2017. október 11-én kiadott közleményében a Bizottság világossá tette, azt fogja javasolni, hogy a bankszerű tevékenységeket végző nagy befektetési vállalkozásokat tekintsék hitelintézeteknek, és vessék alá azokat az európai bankfelügyeletnek.

A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének felülvizsgálata

Az EKB részt vett a PFER felülvizsgálatáról szóló megbeszélésekben. A Bizottság 2017 szeptemberében elfogadott egy javaslatcsomagot a PFER megerősítésére. A javaslatok módosítják a három európai felügyeleti hatóságot (EFH) és az ERKT-t létrehozó rendeleteket, és módosításokat vezetnek be a biztosításról és viszontbiztosításról szóló irányelvbe (Szolvencia II), valamint az európai piaciinfrastruktúra-rendelet II-be. A felülvizsgálat általános céljai: intenzívebb felügyeleti konvergencia biztosítása az EU-ban, az EFH-k irányítási és finanszírozási szerkezetének fejlesztése, további piaci integráció elősegítése, az ERKT hatékonyságának fokozása és a makroprudenciális koordináció erősítése. Az EKB 2018. március 2-án adta ki véleményét az ERKT-rendelet felülvizsgálatáról.

Az EKB mikroprudenciális szerepe

2017 folyamán az EKB bankfelügyelete továbbra is hozzájárult a stabil európai bankszektorhoz és az egyenlő versenyfeltételekhez az euroövezet minden bankja számára. Miközben az euroövezeti bankok az elmúlt években növelték rugalmasságukat, még mindig jelentős kihívásokkal néznek szembe.

A nem teljesítő hitelek magas szintjei továbbra is jelentős kihívást jelentettek néhány euroövezeti országban. A nem teljesítő hitelek megnyirbálják a bankok nyereségét, és csökkentik azok gazdaságfinanszírozó képességét. Ezért a nem teljesítő hitelek problémájának megoldása létrehozása óta az EKB bankfelügyeletének egyik prioritása, és 2017-ben fontos lépéseket tett e cél elérése érdekében. 2017 márciusában az EKB bankfelügyelete kiadott egy mennyiségi iránymutatást a bankok számára, hogy miként kezeljék a nem teljesítő hiteleket. Továbbá azzal a céllal, hogy megelőzzék az elégtelenül fedezett nem teljesítő hitelek jövőbeli felhalmozódását, egy iránymutatás-kiegészítést bocsájtottak nyilvános konzultációra a 2017. október–decemberi időszakban. Ez átlátható módon határozza meg az EKB általános felügyeleti elvárásait az új nem teljesítő hitelekkel kapcsolatos céltartalékolásra vonatkozóan, amelyeket alapként kell használni az egyes bankok tartalékképzési politikáinak esetenkénti értékeléséhez.

Egy másik kihívás az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépéséről szóló döntése volt, amely hatással lesz a bankokra mind az Egyesült Királyságban, mind az euroövezetben. Így az EKB arra törekedett, hogy minden érintett banknak legyen megfelelő vészhelyzeti terve. Ennek érdekében az EKB szakpolitikai irányvonalakat dolgozott ki olyan kérdésekre, mint felhatalmazások, belső modellek, belső irányítás, kockázatkezelés és helyreállítási tervezés. Az átláthatóság biztosítására részletes gyakran ismételt kérdéseket jelentettek meg az EKB bankfelügyeleti honlapján, és érintett egyesült királyságbeli és euroövezeti bankokkal műhelytalálkozókat tartottak, hogy tájékoztassák őket az EKB felügyeleti elvárásairól.

Tekintettel a belső modellek fontosságára a bankok tőkekövetelményeinek kiszámításában, az EKB bankfelügyelete 2017-ben folytatta a belső modellek célzott felülvizsgálatát (TRIM). A TRIM célja: (i) annak biztosítása, hogy a bankok által alkalmazott belső modellek megfeleljenek a szabályozói standardoknak; (ii) a belső modellek felügyeleti kezelésének harmonizálása; valamint (iii) annak biztosítása, hogy a belső modellek eredményeit tényleges kockázatok vezéreljék, nem pedig alternatívák modellezése. Befejezését követően a TRIM növelni fogja a bankok tőkekövetelményeinek megfelelőségébe vetett bizalmat.

2017-ben az EKB megállapította, hogy három nagy euroövezeti bank csődhelyzetben van vagy valószínűleg csődbe jut. Ezek voltak jelentős intézmények első csődjei az egységes szanálási mechanizmus létrehozása óta, és az új rendszer átment az első vizsgáján. Az EKB, az Egységes Szanálási Testület, az Európai Bizottság és a nemzeti szanálási hatóságok zökkenőmentesen és eredményesen működtek együtt.

Ugyanakkor a bankunió harmadik pillérét – az európai betétbiztosítási rendszert (EDIS) – még létre kell hozni. A betéteket ugyanolyan jól kell védeni az egész EU-ban. Ez döntő fontosságú egy igazán európai bankszektor számára.

Az EKB bankfelügyeletéről részletesebb információ az EKB felügyeleti tevékenységekről szóló 2017. évi jelentésében található.

Piaci infrastruktúra és fizetések

Az eurorendszer központi szerepet játszik a piaci infrastruktúrában és a fizetésekben, három funkcióban: működtetőként, katalizátorként és felvigyázóként. Működtetőként és katalizátorként irányítja az európai piaci infrastruktúra és pénzforgalom innovációját és integrációját. Felvigyázói szerepe révén az eurorendszer fejleszti a pénzügyi piaci infrastruktúrák és fizetések biztonságát és hatékonyságát. Mindent egybevetve, az eurorendszer piaci infrastruktúrájának zökkenőmentes működése döntő az euróba vetett bizalom fenntartása és a monetáris politikai műveletek támogatása érdekében. A piaci infrastruktúrával és a pénzforgalommal kapcsolatban az eurorendszer ugyancsak fontos szerepet játszik az európai pénzügyi rendszer stabilitásának biztosításában és a gazdasági konjunktúra élénkítésében.

A piaci infrastruktúra és a fizetések innovációja és integrációja

Több mint egy évtizede az eurorendszer – az Európai Bizottsággal és a magánszektorral szorosan együttműködve – azon dolgozik, hogy az egykor igen szétaprózott európai pénzügyi piaci infrastruktúrát és pénzforgalmi környezetet integráltabbá alakítsa. Ez a munka még mindig tart, és még több erőfeszítést igényel. Ugyanakkor az eurorendszer most olyan ponton van, ahol az előrelépés már érzékelhető.

A TARGET2 – amely az eurorendszer bruttó elszámolási rendszere az euróban bonyolított fizetési tranzakciók számára – nagyban hozzájárult az európai integrációs folyamat előreviteléhez, és gyakran emlegetik úgy mint „az euro valós idejű bruttó elszámolási rendszere (VIBER)”. 2017 novemberében ünnepelte sikeres szolgáltatásnyújtásának tizedik évfordulóját. 2017-ben a TARGET2 dolgozta fel az euróban működő nagy összegű fizetési rendszerek által elszámolt érték 89%-át és mennyiség 63%-át. Így ez a világ egyik legnagyobb fizetési rendszere, és piacvezető Európában.

A TARGET2-Securities (T2S) utolsó átállási hulláma a projekt befejezését jelentette, magasabb fokú integrációt eredményezve a korábban erősen szétaprózott európai értékpapír-elszámolási piaci infrastruktúrában. 2017 októberének végétől kezdődően 20 európai piacról 21 központi értéktár működött a T2S-en. Az utolsó átállási hullám után a T2S átlagosan napi 556 684 tranzakciót dolgozott fel, és a naponta elszámolt átlagos érték 812,02 milliárd €-t tett ki.^[68]

A T2S-re való átállás befejezése mellett katalizátor szerepében az eurorendszer vezette a harmonizációs munkát a T2S-piacokon. Ez a harmonizációs munka kereskedés utáni szempontból jelentősen hozzájárul az európai piac valóban belföldi egységes piaccá tételéhez.

Továbbá az eurorendszer megállapodott harmonizált fedezetkezelési üzleti és munkafolyamatokra vonatkozó javaslatokról. Ez a lényeges harmonizációs munka teremtette meg az alapját az eurorendszer fedezetkezelési rendszere (ECMS) kidolgozásának, amelyet az EKB Kormányzótanácsa hagyott jóvá projektként 2017 decemberében. Az ECMS harmonizált rendszert fog biztosítani a fedezeti műveletekhez az eurorendszerben, és felváltja a 19 nemzeti központi bank meglévő rendszereit azon funkciókban, amelyeket az indulás ideje előtt harmonizálni lehet. A meglévő fedezeti keretek változtatásait következetesen fogják végrehajtani az euroövezetben. A kockázatellenőrzési rendszer alkalmazása ugyanazon adatok felhasználásával történik majd. Az indulás tervezett ideje 2022 novembere.

Miközben halad az európai piaci integráció, a pénzügyi piaci infrastruktúra és a pénzforgalom gyors technológiai változásoknak van kitéve. Annak érdekében, hogy az eurorendszer pénzügyi infrastruktúrája az elkövetkező években megfeleljen a célnak, a Kormányzótanács 2017 decemberében úgy döntött, hogy a TARGET2-t és a T2S-t össze kell vonni. Ez az egyesítés a TARGET2 VIBER-szolgáltatásainak jelentős feljavítását fogja jelenteni. Továbbfejlesztett likviditáskezelési eljárásokat fog elősegíteni a piaci szereplők számára az eurorendszerben, csökkenteni fogja a működési költségeket, és fokozni fogja a kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességet (lásd a 8. keretes írást).

A TARGET2 és a T2S szolgáltatásainak összevonásával összefüggésben az eurorendszer egy páneurópai, jegybankpénzben történő azonnali fizetéselszámolási szolgáltatás kifejlesztésén dolgozik. A TARGET azonnali fizetéselszámolási (TIPS) szolgáltatás, amelynek indítása 2018 novemberében esedékes, biztosítani fogja a fizetések azonnali elszámolásának lehetőségét szerte Európában. Ez tovább könnyíti az integrációt és az innovációt a kis értékű eurofizetések piacán.

Az egységes euro-pénzforgalmi övezet (SEPA) létrehozása integrálta a kis értékű eurofizetési piacot az alapvető kis összegű fizetési eszközök számára, lefektetve ezzel innovatív fizetési megoldások fejlesztésének alapjait. Katalizátor szerepében az eurorendszer folyamatosan vezérli az európai kis értékű fizetések integrációját és innovációját. A Kis Összegű Euro-pénzforgalmi Tanács – amely a pénzforgalmi szolgáltatók és a végfelhasználók közötti európai párbeszéd magas szintű, az EKB által elnökölt fóruma – égisze alatt 2017 novemberében elindult a SEPA azonnali jóváírás-átutalási rendszere. Ugyancsak folyik a munka a személyek közötti mobilfizetések, fizetéskezdeményezési szolgáltatások (a felülvizsgált pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelvvel – PSD2^[69] – összefüggésben), a kártyaszabványosítás, a kis összegű fizetések használóinak a kis összegű pénzforgalmi szolgáltatásokhoz való hozzáférése és az Európára kiterjedő e-számlázás elősegítése céljából.

Tovább vizsgálták az elosztott főkönyvi technológia (DLT) következményeit Európa pénzügyi piaci infrastruktúrája számára. Az EKB belső „fintech” (pénzügyi technológiai) csoportja figyelemmel követi a készpénz lehetséges digitális megjelenítésére vonatkozó elemzőmunkát. Annak megértésére vonatkozó munka is folyik az eurorendszer szintjén, hogy a pénzügyi technológiának milyen vonzatai lehetnek a pénzforgalomra, a felvigyázói tevékenységekre, a monetáris politika végrehajtására és a pénzügyi kockázatra nézve. Továbbá kiterjedt elemzés kezdődött, hogy egy VIBER-rendszer specifikus meglévő funkciói futtathatóak-e egy DLT-környezetben biztonságos és hatékony módon.^[70] Bár a tesztsorozat biztató eredményekkel járt, nem vonható le közvetlen következtetés gyakorlatban történő lehetséges használatra vonatkozóan. Egy a DLT-nek értékpapírok kereskedést követő harmonizálására és az EU pénzügyi piacainak szélesebb körű integrációjára gyakorolt lehetséges hatásáról szóló jelentés^[71] a DLT alkalmazását vizsgálja olyan területeken, mint az elszámolások véglegessége, kiberbiztonság és jelentés, hozzájárulva az eszmecseréhez, hogy miként lehet kihasználni ezt a technológiát az EU pénzügyi piacainak jobb integrálására.

A piaci infrastruktúra és a fizetések biztonsága

Az EKB három rendszerszempontból jelentős fizetési rendszer (SIPS), nevezetesen a TARGET2, az EURO1 és a STEP2 vezető felvigyázója, míg a Banque de France a negyedik euroövezeti SIPS, a CORE (FR) felvigyázója. Az eurorendszer a SIPS-rendelet szerint folytatta az e rendszerek első átfogó értékelésére irányuló munkát. Az eurorendszer ugyancsak folytatta a rendszerszempontból nem jelentős kis összegű fizetési rendszerek, valamint a belföldi és nemzetközi kártyás fizetési rendszerek koordinált értékelését, és megindította a SEPA azonnali jóváírás-átutalási rendszer értékelését.

Ami a T2S-t illeti, az eurorendszer – más hatóságokkal együttműködve – felvigyázói tevékenységeket végzett a T2S-re vonatkozóan, amikor az üzembe lépett, és figyelemmel kísérte a központi értéktárak T2S-re való szakaszos átállását.

Az értékpapír-elszámolási rendszerekkel (ÉER-ek) kapcsolatban az eurorendszer részt vesz a központi értéktáraknak a központi értéktárakról szóló rendelet szerinti engedélyezési eljárásában mint az eurót kibocsátó központi bank. Továbbá az eurorendszer kialakított egy új rendszert az alkalmasság meghatározására az ÉER-ek számára, valamint kapcsolatokat az ÉER-eknek az eurorendszer hitelműveleteiben történő felhasználásához. Az új rendszer bevezetését 2018-ra tervezik, és jelentősen támaszkodik a központi értéktárakról szóló rendeletben meghatározott engedélyezési eljárásra.

A központi szerződő felek (KSZF-ek) területén az eurorendszer továbbra is hozzájárult az európai piaciinfrastruktúra-rendelet (EMIR) szerint létrehozott felügyeleti kollégiumok tevékenységeihez. Nevezetesen, támogatta az illetékes nemzeti hatóságokat a KSZF-ek tevékenységei és szolgáltatásai kiterjesztésének és modelljeik jelentős változtatásainak engedélyezésében.

A szabályozói oldalon, 2017 novemberében közzétételre kerültek a SIPS-rendelet módosításai, valamint szankciókra és korrekciós intézkedésekre vonatkozó támogató jogi aktusok. A SIPS-rendelet fő változásai a likviditási kockázat mérséklésére és a kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességre vonatkozó többletkövetelményekkel, valamint az illetékes hatóságoknak biztosított további jogkörökkel kapcsolatosak.

A kis értékű fizetések területén az Európai Bankhatóság – az EKB-val szorosan együttműködve – elkészítette – többek között – a PSD2 szerinti erős ügyfél-hitelesítésre, továbbá a közös és biztonságos kommunikációra vonatkozó szabályozástechnikai standardok (RTS) tervezetét. Jóváhagyásukat követően az RTS-ben vázolt biztonsági intézkedéseket az RTS érvénybe lépésének dátumától számított 18 hónap után kell alkalmazni.

Előre tekintve, az elszámolási rendszerek – különösen a KSZF-ek – által képviselt, a fizetési rendszerek zökkenőmentes működését fenyegető kockázatok várhatóan növekedni fognak. E kockázatok végül kihatással lehetnek az eurorendszer elsődleges céljára, amely az árstabilitás fenntartása. A KSZF-eket illetően 2017-ben az Európai Bizottság két javaslatot fogadott el a felülvizsgált EMIR-re vonatkozóan (lásd még a 3.3 és a 9.2 szakaszt). Az első javaslat célja néhány szerződő fél jelentéstételi és elszámolási kötelezettségének könnyítése az arányosság elvének alkalmazásával; a második javaslat az európai uniós KSZF-ek engedélyezése és felügyelete európai uniós keretrendszerének fejlesztésére, valamint a rendszerszempontból jelentős harmadik országbeli KSZF-ekre vonatkozó követelmények erősítésére törekszik. Az utóbbi szempont különösen fontos azon euróban denominált tranzakciók jelentős volumeneinek fényében, amelyeket az Egyesült Királyságban alapított KSZF-ek számolnak el. Az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűntét követően ezekre már nem fog vonatkozni az EMIR szabályozói és felügyeleti keretrendszere. Amennyiben elfogadásra kerül, az Európai Bizottság javaslata – többek között – nagyobb szerepet biztosítana az eurorendszernek mind az európai uniós, mind harmadik országbeli KSZF-ek felügyeletében. Annak biztosítása érdekében, hogy az eurorendszer el tudja látni ezt a szerepet, különösen fontos, hogy rendelkezzen a Szerződés, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmánya szerinti megfelelő hatáskörrel. Annak érdekében, hogy az EKB egyértelmű jogi hatáskört kapjon a központi elszámolás terén, a Kormányzótanács elfogadott egy ajánlást a fent említett alapokmány 22. cikkének módosítására.

Más intézményeknek nyújtott pénzügyi szolgáltatások

Hitelfelvételi és hitelnyújtási műveletek kezelése

Az EKB felelős az EU-nak a középtávú pénzügyi támogatási (MTFA) mechanizmus^[74] és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus (EFSM) szerinti hitelfelvételi és hitelnyújtási műveleteinek kezeléséért.^[75] 2017-ben az EKB az MTFA alapján nyújtott hitelekkel kapcsolatos kamatfizetéseket dolgozott fel. 2017. december 31-én e mechanizmus teljes állománya 3,05 milliárd €-t tett ki. Ezenkívül 2017-ben az EKB feldolgozott az EFSM szerinti hitelekkel kapcsolatos különböző fizetéseket és kamatfizetéseket is. 2017. december 31-én e mechanizmus teljes állománya 46,8 milliárd €-t tett ki.

Hasonlóképpen, az EKB felelős az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF)^[76] és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM)^[77] szerinti műveletekkel kapcsolatban felmerülő fizetések kezeléséért. 2017-ben az EKB az EFSF alapján nyújtott hitelekkel kapcsolatos különféle kamat- és díjfizetéseket dolgozott fel. Ezenkívül az EKB feldolgozta ESM-tagok hozzájárulásait, valamint különféle kamat- és díjfizetéseket is az e mechanizmus szerinti hitelekkel kapcsolatban.

Végül, az EKB felel a Görögországgal kötött hitelnyújtási megállapodással kapcsolatos valamennyi fizetés feldolgozásáért.^[78] 2017. december 31-én az e megállapodás szerinti teljes kinnlevő állomány 52,9 milliárd €-t tett ki.

Az eurorendszer tartalékkezelési szolgáltatásai

2017-ben továbbra is a pénzügyi szolgáltatások átfogó körét kínálták az eurorendszer 2005-ben létrehozott tartalékkezelési szolgáltatásainak (ERMS) keretein belül az ügyfelek euróban denominált tartalékeszközeinek kezelésére. Az eurorendszer számos nemzeti központi bankja („az eurorendszer szolgáltatói”) e szolgáltatások teljes sorát kínálja euroövezeten kívüli központi bankoknak, monetáris hatóságoknak és állami szerveknek, valamint nemzetközi szervezeteknek harmonizált feltételek mellett, általános piaci normáknak megfelelően. Az EKB általános koordináló szerepet tölt be, elősegítve a rendszer zökkenőmentes működését és a Kormányzótanácsnak való beszámolást.

Az eurorendszerrel ERMS üzleti kapcsolatot fenntartó ügyfelek száma 2017-ben 278 volt, szemben a 2016-os 286-tal. Ami magukat a szolgáltatásokat illeti, 2017 folyamán az ERMS keretein belül kezelt teljes aggregált (készpénzvagyont és értékpapírokat tartalmazó) állomány körülbelül 7%-kal nőtt 2016 végéhez képest.

Bankjegyek és érmék

Az EKB és az euroövezeti nemzeti központi bankok (NKB-k) felelősek az eurobankjegyek euroövezeten belüli kibocsátásáért és a fizetőeszközbe vetett bizalom fenntartásáért.

A bankjegyek és érmék forgalma

2017-ben a forgalomban levő eurobankjegyek száma mintegy 5,9%-kal, értéke pedig mintegy 4,0%-kal nőtt. Az év végén 21,4 milliárd eurobankjegy volt forgalomban, összesen 1171 milliárd € értékben (lásd a 30. és 31. ábrát). 2017-ben az 100 eurós bankjegy éves növekedési rátája volt a legmagasabb, elérve a 7,9%-ot. 6,4%-kal az 50 eurós bankjegyek növekedése dinamikus maradt, de lassúbb volt, mint az előző évben.

Az ES2 sorozat teljessé válásával, az 500 eurós bankjegyek kibocsátásának leállításáról szóló döntést követően az 500 eurós bankjegyek forgalma 2017-ben tovább csökkent. Ezt a csökkenést részben ellensúlyozta a 200, 100 és 50 eurós bankjegyek iránti nagyobb kereslet.

Becslések szerint értéküket tekintve a forgalomban lévő eurobankjegyek körülbelül egyharmadát az euroövezeten kívül tartják. E bankjegyeket túlnyomórészt a szomszédos országokban tartják, és főként a nagyobb címletekben. Értékmegőrzőként, valamint a nemzetközi piacokon tranzakciók elszámolására használják őket.

Az eurobankjegyek gyártása megoszlik az euroövezeti NKB-k között, amelyek között 2017-ben összesen 5,72 milliárd bankjegy gyártását osztották szét.

2017-ben a forgalomban lévő összes euroérme darabszáma 4,2%-kal emelkedett, és az év végén 126,0 milliárd volt. 2017 végén a forgalomban levő érmék értéke 28,0 milliárd €-t tett ki, 4,0%-kal meghaladva a 2016. év végi értéket.

2017-ben az euroövezeti NKB-k mintegy 32,3 milliárd bankjegy valódiságát és forgalomképességét ellenőrizték, és közülük körülbelül 6,1 milliárdot vontak ki a forgalomból, mert már nem voltak forgalomképesek. Ezenkívül az eurorendszer továbbra is törekedett arra, hogy segítse a bankjegyvizsgáló berendezések gyártóit annak biztosítása érdekében, hogy gépeik megfeleljenek az EKB eurobankjegyek valódiságának és forgalomképességének visszaforgatás előtti ellenőrzésére vonatkozó szabványainak. Ilyen gépek alkalmazásával 2017-ben a hitelintézetek és más hivatásos készpénzkezelők mintegy 36 milliárd eurobankjegy valódiságát és forgalomképességét ellenőrizték.

Hamis eurobankjegyek

2017-ben kissé nőtt a hamis eurobankjegyek teljes száma, és így mintegy 694 000 hamisítványt vontak ki a forgalomból. A forgalomban lévő valódi bankjegyek számához képest a hamisítványok aránya továbbra is nagyon alacsony. A forgalomból kivont hamisítványok számának hosszú távú alakulását a 32. ábra mutatja. A pénzhamisítók kiemelt célpontjai a 20 és az 50 eurós bankjegyek, amelyek együttesen az elfogott hamis bankjegyek teljes számának több mint 85%-át tették ki 2017-ben. A hamis 20 eurós bankjegyek részaránya 2017-ben csökkent.

Az EKB továbbra is azt tanácsolja a lakosságnak, hogy a csalás lehetősége miatt változatlanul legyen elővigyázatos, végezze el az „érezd–nézd–forgasd” tesztet, és ne csak egy biztonsági elemet ellenőrizzen. További intézkedésként a hivatásos készpénzkezelők folyamatos képzési lehetőséget kapnak akár Európán belül, akár a kontinensen kívül, valamint naprakész tájékoztató anyag áll rendelkezésre az eurorendszer pénzhamisítás elleni harcának támogatása érdekében. E cél követésében az EKB együttműködik az Europollal, az Interpollal és az Európai Bizottsággal is.

Az eurobankjegyek második sorozata

2017. április 4-én forgalomba került az új 50 eurós bankjegy. Az új bankjegy bevezetése a legújabb lépés az eurobankjegyek még biztonságosabbá tétele érdekében. Az 5, 10 és 20 eurósok után az új 50 eurós a bevezetett eurobankjegyek Európé-sorozat néven ismert második sorozatának negyedik címlete. Továbbfejlesztett biztonsági elemeket tartalmaz, beleértve a „smaragd számot”, amely a bankjegy billentésekor fel-le mozgó fény hatását mutatja, és a színét is változtatja, valamint egy „portréablakot”, vagyis egy olyan innovatív elemet, amely először az Európé-sorozatba tartozó 20 eurós bankjegyen került alkalmazásra. A bankjegy fény felé tartásakor egy átlátszó ablak a hologram tetejének a közelében Európé (görög mitológiai alak) portréját fedi fel, amely a bankjegy mindkét oldalán látható. Ugyanez a portré megjelenik a vízjelben is.

A tervek szerint 2019 első felében együtt kerül sor az új 100 eurós és 200 eurós bankjegyek kibocsátására, amelyek az Európé-sorozat utolsó címletei. Az eurobankjegyek címletszerkezetének felülvizsgálatát követően az EKB Kormányzótanácsa úgy döntött, hogy az 500 eurós bankjegyet kizárja az Európé-sorozatból, figyelembe véve azon aggodalmakat, hogy e bankjegy törvénybe ütköző tevékenységeket segíthet elő. Az EKB és az euroövezeti NKB-k kampányt fognak folytatni, hogy tájékoztassák a nagyközönséget és a hivatásos készpénzkezelőket az új 100 eurós és 200 eurós bankjegyek bevezetéséről, amelyek mindegyike valamilyen új biztonsági jellemzőkkel bír majd. A kampány része lesz egy emlékeztető is az 500 eurós címlet kibocsátásának leállításáról, amely – tekintettel az euro nemzetközi szerepére és az eurobankjegyekbe vetett széles körű bizalomra – az eurobankjegyek többi címletéhez hasonlóan törvényes fizetőeszköz marad, és így továbbra is használják majd fizetőeszközként és értékmegőrzőként. Az első sorozat minden bankjegye (beleértve az 500 euróst) mindig meg fogja tartani értékét, mert korlátlan ideig beváltható az euroövezeti NKB-knál.

Az EKB és az euroövezeti NKB-k továbbra is segíteni fogják a bankjegyfeldolgozó gépeket gyártó ipart az új 100 eurós és 200 eurós bankjegyek bevezetésére való felkészülésben.

Statisztika

A nemzeti központi bankok (NKB-k) segítségével az EKB olyan statisztikai adatok széles körét fejleszti, gyűjti, szerkeszti és terjeszti, amelyek szükségesek az euroövezet monetáris politikájának, az EKB felügyeleti funkcióinak, a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) különböző egyéb feladatainak, valamint az Európai Rendszerkockázati Testület feladatainak támogatásához. Ezeket az adatokat felhasználják állami hatóságok, a pénzügyi piacok szereplői, a média és a nagyközönség is. 2017-ben a KBER továbbra is zökkenőmentesen és kellő időben szolgáltatta a rendszeres euroövezeti statisztikákat. Ezenkívül jelentős erőfeszítést szentelt nagyon időszerű, magas minőségű és részletesebb ország-, szektor- és instrumentumszintű statisztikákra vonatkozó új igények teljesítésének.

Új és továbbfejlesztett euroövezeti statisztikák

2017-ben az EKB megkezdte az EKB/2014/48 rendelet alapján gyűjtött részletes adatokból nyert euro pénzpiaci statisztikák közzétételét. E statisztikák kiterjednek a fedezetlen piaci szegmensre, és tartalmazzák a teljes forgalmi összeget és a tartalékolási időszak súlyozott átlagos kamatlábát, valamint az átlagos napi volumeneket a tartalékolási időszak alatt, szerződőfélszektorok, tranzakciótípus és lejárat szerinti bontásban (63 új idősor). E közlés célja a piaci transzparencia fokozása, javítva ezzel a pénzpiac működését.

Ezenkívül az EKB megkezdte az EKB/2014/50 rendelettel összhangban gyűjtött, biztosítótársaságokra vonatkozó statisztikák közzétételét. Ezeket az euroövezeti biztosítótársaságok mérlegeit leíró statisztikákat negyedévente frissítik.

2017-ben a KBER egyértelmű szabályokat állapított meg a monetáris pénzügyi intézmények (MPI-k) kamatlábainak és volumeneinek közzétételére, biztosítva nemzeti MPI-kamatlábak (MIR) statisztikáinak megfelelő és összehasonlítható közzétételét a KBER szintjén. Ennek eredményeként 1840-nel nőtt az EKB Statisztikaiadat-tárházában nyilvánosan elérhető MIR-adatsorok száma.

2017 novemberében mérlegeket, jövedelmezőséget, eszközminőséget, likviditást és tőkemegfelelést lefedő új tételekkel jelentősen kibővült a nyilvánosan hozzáférhető konszolidált banki adatok sora.

Az EKB ugyancsak elkezdte háztartásoknak és az euroövezetben rezidens nem pénzügyi vállalatoknak hitelt nyújtó pénzügyi vállalatokra vonatkozó euroövezeti aggregált mérlegadatok publikálását. Az adatok közzététele évente történik, és néhány országra vonatkozóan negyedéves gyakorisággal is rendelkezésre állnak. Mind állományok, mind átsorolásokkal kiigazított állományok különbözetei rendelkezésre állnak.

A makroprudenciális adatbázist (MPDB) egy sor új, főként a bankszektorral kapcsolatos mutatóval gazdagították, így a rendelkezésre álló mutatók teljes száma több mint 300 lett. Folyamatban van az MPDB további bővítésére irányuló munka, különösen olyan területeken, ahol adathiányok vannak.

Egyéb statisztikai újítások

Az új EKB-rendelet közvetlenül címez majd adatszolgáltatási követelményeket az euroövezetben rezidens minden nyugdíjalapnak, amely a rendeletben meghatározott statisztikai definíció hatálya alá esik. Az EKB nyugdíjalapokra vonatkozó statisztikai adatszolgáltatási követelményekről szóló rendelete orvosolni fogja a 2011 júniusa óta közzétett jelenlegi negyedéves statisztikák hiányosságait, különösen a tranzakciós adatok elégtelen adatminőség miatti korlátozott terjesztését. Az új adatok így jobban fogják támogatni a KBER monetáris és pénzügyi elemzéseit, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásához való hozzájárulását.

A szövegezés időszakában számos megbeszélésre került sor az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal (EIOPA) és a PensionsEurope által képviselt nyugdíjágazattal. A rendelet előírja a nyugdíjalapok eszközeire és forrásaira vonatkozóan földrajzi szerződő felek, szektorok és lejárat szerinti bontások harmonizált gyűjtését. Mind az állományi, mind a tranzakciós adatok negyedéves alapon készülnek majd. A 2017 júliusának vége és szeptemberének vége között zajlott nyilvános konzultáció eredményét és az Európai Bizottságtól érkezett választ követően egy frissített tervezet került benyújtásra a Kormányzótanácsnak 2018 elején. A Kormányzótanács 2018. január 26-án fogadta el a rendeletet, amely február 17-én jelent meg a Hivatalos Lapban. Az új statisztikai adatszolgáltatás az EKB részére 2019-ben kezdődik.

2017. szeptember 21-én az EKB bejelentette, hogy 2020 előtt közzé fog tenni egy egynapos fedezetlen kamatlábat a pénzpiaci statisztikai adatszolgáltatásról szóló rendelet szerint gyűjtött adatok alapján. Ez a kamatláb a magánszektor által előállított meglévő referencia-kamatlábakat egészítene ki, és védőháló referencia-kamatlábként szolgálna. A következő két évben az EKB meghatározza a kamatláb magas szintű jellemzőit, kidolgozza a számítási módszert, és teszteli a kamatláb hibatűrő képességét. Ebben az időszakban az EKB átlátható kommunikációt folytat, beleértve a nyilvános konzultációkat.

2017-ben a MIR-minőségbiztosítást az alábbiakkal erősítették meg: (i) legjobb gyakorlatok egy sora és egy iránymutató dokumentum minőségi ellenőrzések elvégzéséről; (ii) az első KBER-felmérés NKB-k helyi adatminőségi problémáiról, amelyet kétévenként aktualizálnak; valamint (iii) egy továbbfejlesztett MIR-megfelelési keretrendszer. A MIR-kézikönyv^[81] frissített változatát tették közzé az EKB honlapján 2017 januárjában, tükrözve a MIR-statisztikák utóbbi évekbeli fejlesztéseit.

2017-ben megkezdődött a fizetési statisztikákról szóló EKB-rendelet aktualizálására vonatkozó munka. A feladat célja a statisztikai adatközlés fejlesztése a fizetések terén annak biztosítása érdekében, hogy a statisztikák a céljuknak megfelelőek maradjanak. E felülvizsgálat figyelembe fogja venni a vonatkozó európai jogszabályok közelmúltbeli alakulását, valamint a kis értékű fizetések piacának legújabb innovációit.

A KBER és Statisztikai Bizottsága bankoktól történő adatgyűjtésre vonatkozó hosszú távú témakezelésének célja, hogy – amennyire lehet – szabványosítsák és integrálják a KBER meglévő statisztikai keretrendszerét tárgykörökre és országokra kiterjedően. Ennek csökkentenie kellene a bankok adatszolgáltatási terhét, elősegítenie az egyre nagyobb és részletesebb adathalmazok feldolgozásának automatizálását, valamint javítania az adatminőséget. A két fő kezdeményezés a bankok integrált adaközlési szótára (BIRD)^[82] és az európai adatszolgáltatási keretrendszer (ERF). 2017-ben az AnaCreditre és az értékpapír-állományi statisztikákra vonatkozó követelmények leírásával befejeződött a BIRD kísérleti fázisa, amely ellátja a bankokat standard definíciókkal és transzformációs szabályokkal, hogy segítse őket a hatóságok részére történő adatszolgáltatásban. Ugyancsak megkezdődött az Európai Bankhatóság (EBH) pénzügyi adatszolgáltatói követelményeinek felvételére irányuló következő lépés. A BIRD-öt „közkincsként” bocsátják a bankok és minden érdekelt fél (pl. pénzügyi adatszolgáltatás célját szolgáló szoftvercsomagokat fejlesztő szoftverházak) rendelkezésére, és alkalmazása önkéntes. Ami az ERF-et illeti, amely a szándékok szerint idővel integrálni fogja az adatszolgáltatást tárgykörökre és országokra kiterjedően, a bankágazattal és minden más érdekelttel szorosan együttműködve 2017-ben megkezdődött egy költség–haszon elemzés, hogy felbecsüljék az ERF kínálati és keresleti oldalra gyakorolt hatását.

Folyamatban van a KBER intézmények és fiókvállalatok adatbázisa nyilvántartása (RIAD) kapacitásának bővítése, hogy magába foglalja az AnaCredit projekt támogatásához szükséges információkat (pl. a nem pénzügyi vállalatokról) és kielégítsen más KBER és európai bankfelügyeleti felhasználói igényeket. A különböző meglévő szétaprózott adathalmazok (értékpapír-állomány statisztikai adatbázis – SHSDB, központi értékpapír-adatbázis – CSDB és az AnaCredit) közötti kulcsfontosságú kapocsként a RIAD lehetővé teszi az összes vonatkozó információ összegyűjtését. Ezenkívül 2018 első negyedévének végén átadásra került a továbbfejlesztett RIAD rendszer, és 2018 második negyedévében el kell készülnie egy célorientált ECB RIAD iránymutatásnak.

2017 júniusában a Statisztikai Főigazgatóság új szervezeti struktúrát valósított meg, elősegítve a legmodernebb igényeket kielégítő mikroadat-előállítást a korábbinál sokkal nagyobb léptékben, valamint az előrelépés érdekében a magas minőségű makrogazdasági statisztikák készítését. Az újonnan létrehozott Adatintegrációs és Szolgáltatási Részleg fókuszpontot biztosít az adatintegrációhoz, és megosztott adatszolgáltatásokat kínál. Az eddig elért egyik kulcsfontosságú eredmény az EKB adatleltára, amely segíti a felhasználókat a több alkalmazásban tartott EKB-adatok felfedezésében és az ilyen adatokhoz való hozzáférésben. Jelenleg számos kísérleti projekt zajlik. Ezek segítik az együttműködést és a különféle üzleti területekről származó tanulmányok összevethetőségét. A kísérleti projektek olyan témákra összpontosítanak, mint adathozzáférés, banki azonosítók, valamint adathalmazok kombinálása bankok finanszírozásának és eszközeinek jobb elemzése érdekében. Jelentős erőfeszítések vannak folyamatban nemzetközi adatstandardok bevezetése érdekében, hogy csökkentsék az adatszolgáltatási terhet és javítsák az adatok minőségét és következetességét.

2017-ben az EKB Igazgatósága alapított egy új Adatbizottságot, amelynek elnöke a szolgáltatási igazgató. E bizottság felső vezetőket hoz össze az adathasználó és adat-előállító területekről, hogy létrehozza és irányítsa az EKB adatkezelési stratégiájának végrehajtását, és koordinálja az EKB adatszabványosításra vonatkozó tevékenységeit. Egy aktív adatgazdálkodási csoport, amelyben minden adatfelhasználó és adat-előállító üzleti terület képviselője jelen van, hozzájárul az olyan adatkezelési témák egész EKB-ra kiterjedő fejlesztéséhez és összehangolásához, mint törzsadatok és metaadatok, valamint adathozzáférés.

2017-ben az EKB folytatta statisztikái hozzáférhetőbbé és felhasználóbarátabbá tételét. Miközben az EKB statisztikái elérhetőek a Statisztikaiadat-tárházon keresztül, az euroövezeti finanszírozási és beruházási dinamikára, bankfelügyeleti adatokra és statisztikai beszámolókra vonatkozóan új megjelenítésekkel egészült ki „A mi statisztikánk” honlap. A felhasználók most megoszthatnak megjelenítéseket, beágyazva azokat honlapokba, blogokba és más digitális fórumokba. A statisztikák e részhalmaza könnyen megtekinthető bármilyen eszköz – úgymint személyi számítógép, tablet, okostelefon vagy más mobil eszköz – használatával.

Közgazdasági kutatás

A magas minőségű tudományos kutatás segít a szilárd alapok biztosításában az EKB célkitűzései számára. 2017 folyamán az EKB-nál folyó kutatás újabb bepillantást engedett egy sor fontos szakpolitikai kihívásba. Ezenkívül három új kutatási klaszter és két kutatási hálózat tevékenységei segítették elő az együttműködést a Központi Bankok Európai Rendszerében (KBER).^[83]

Az EKB kutatási prioritásai

2017-ben az EKB kutatócsapatai a kutatási prioritások jól meghatározott sorozatára összpontosítottak. Az egyik fontos fókuszpont a nem hagyományos monetáris politika negatív irányadó kamatlábakkal jellemzett környezetben való transzmissziója volt. Tanulmányok rámutattak a nem hagyományos intézkedések fontosságára a káros pénzügyi sokkok gazdasági következményeinek a piaci bizonytalanság csökkentésével, valamint a kis és közepes méretű cégek banki finanszírozáshoz jutásának javításával történő ellensúlyozásában. A nem hagyományos monetáris politika, valamint a gazdaság pénzügyi és reálszektorai közötti, a kutatásban ugyancsak kiemelt szerepet kapó kölcsönhatások célja az volt, hogy javítsák az előrejelzésre és monetáris politikai elemzésre használt, több országra és az euroövezetre kiterjedő EKB-modelleket. A további fő prioritások közé tartozott azon tényezők azonosítása, amelyek segíthetnek megmagyarázni az alacsony euroövezeti infláció állandóságát, továbbá a gazdasági és monetáris unió (GMU) megerősítését szolgáló intézményi és szakpolitikai intézkedések megtervezését célzó kutatás.

2017-ben ugyancsak jelentős kutatási erőfeszítéseket szenteltek a makroprudenciális politikának. Ebben a vonatkozásban fontos lépés volt az úgynevezett „3D modell” kalibrálása, hogy kiterjedjen az egységes felügyeleti mechanizmus minden országára. A modell a nemteljesítési kockázat három szintjét vázolja fel (bankok, nem pénzügyi vállalatok és háztartások számára), és különösen hasznos a banki tőkemegfelelés értékeléséhez. Ezenkívül kidolgozásra került egy névleges merevségeket ábrázoló modellváltozat, hogy elemezzék a monetáris és makroprudenciális politikák közötti kölcsönhatást.

Az eurorendszer/KBER kutatási klaszterei és hálózatai

A KBER kutatói közötti együttműködés továbbfejlesztése érdekében a KBER kutatási osztályainak vezetői úgy döntöttek, hogy három új kutatási klasztert indítanak 2017 folyamán. A klaszterek célja a kutatási erőfeszítések koordinálása magas prioritású kutatási területeken rendszeres műhelytalálkozók és közös kutatási projektek révén (lásd a 2. diagramot). Az év folyamán minden egyes klaszter alakuló műhelytalálkozókat tartott a teljes KBER-ből érkezett kutatók és külső szakértők részvételével.

2017 folyamán az eurorendszer/KBER két kutatási hálózata ért el jelentős előrelépést. A bérdinamikai hálózat (WDN) befejezte harmadik felmérési hullámát, amely az EU 25 országának több mint 25 000 cégére terjedt ki. A harmadik hullám a cégek költség- és ármegállapítási viselkedését, valamint a 2010 és 2013 között lezajlott különböző szerkezeti reformoknak a munkaerő-piaci kiigazításra gyakorolt hatását tanulmányozza. Ezen új kutatás egyik kulcsfontosságú megállapítása, hogy a válság által erősen sújtott országok jelentősebb munkaerő-piaci reformjai valóban elősegítették a munkaerő-piaci kiigazítást (lásd a 33. ábrát).^[84]

A háztartási pénzügyi és fogyasztási hálózat (HFCN) koordinálja a háztartási pénzügyi és fogyasztási felmérés elkészítését. A felmérés második hulláma eredményeinek 2016. végi közzétételét követően a HFCN kutatása – többek között – tanulmányozta a háztartások heterogenitása által a monetáris politikai transzmisszióban és a pénzügyi stabilitásban betöltött szerepet. Például a HFCN kutatói felbecsülték az EKB legutóbbi eszközvásárlási programjának (EVP) a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségre gyakorolt hatását. Kulcsfontosságú megállapítás, hogy az EVP intézkedései csak mérsékelten hatnak a vagyoni egyenlőtlenségre, viszont csökkentik a jövedelmi egyenlőtlenséget azzal, hogy mérséklik a munkanélküliségi rátákat az alacsony jövedelmű háztartások körében.

Konferenciák és kiadványok

Fokozódott az egyetemi körökhöz és más szakpolitikai intézményekhez tartozó közgazdászokkal való párbeszéd fontossága, hiszen az utóbbi években meredeken nőtt az EKB-ra tartozó ügyek bonyolultsága. Ezt tekintetbe véve az EKB 2017-ben számos magas szintű kutatási eseményt szervezett, ideértve az EKB Sintrában tartott Központi Banki Fórumát és az EKB második Éves Kutatási Konferenciáját (ARC). Az előző konferencia olyan jelentősebb reálgazdasági folyamatokra fókuszált, amelyek relevánsak a monetáris politika számára, nevezetesen a beruházásra és a termelékenységre.^[85] Az ARC 2017 olyan témákra vonatkozó innovatív kutatásokat állított előtérbe, mint az infláció költségei, a negatív kamatlábak hatásai, a gazdasági szereplők meggyőződései és a gazdaság stagnálása közötti kapcsolat, valamint a vagyoni egyenlőtlenség. Más fontos konferenciák az euroövezeti szerkezeti reformokról, a makroprudenciális politikáról és a jegybanki kommunikációról szóltak.

Az EKB sok kutatási tevékenysége eredményezte írások megjelenését tudományos folyóiratokban és munkadokumentumokban is. 2017 folyamán összesen 132 írás jelent meg az EKB-füzetek sorozatban (Working Paper Series). Ezenkívül számos inkább szakpolitikai irányultságú elemző tanulmány került kiadásra az EKB Occasional Paper Series (Műhelytanulmányok), Statistics Paper Series (Statisztikai tanulmányok) és Discussion Paper Series (Vitairatok) elnevezésű sorozataiban. A magas színvonalú kutatói tanulmányok és elemzőmunka e gyűjteménye alapul szolgált az EKB kutatási eredményeinek szélesebb közönség részére történő fokozott kommunikálásához az EKB Kutatási közlönyében (Research Bulletin) 2017 folyamán megjelentetett 12 cikkel.^[86]

Jogi tevékenységek és feladatok

2017-ben az EKB különböző bírósági eljárásokban vett részt az EU szintjén. Ezenkívül az EKB számos véleményt is alkotott válaszul azon Szerződésen alapuló követelményre, hogy konzultálni kell az EKB-val minden olyan uniós aktus vagy nemzeti jogszabálytervezet ügyében, amely az EKB hatáskörébe tartozik, valamint a monetáris finanszírozás és a kiváltságos hozzáférés tilalmának való megfelelés figyelemmel kísérésére vonatkozóan.

Az EKB részvétele EU-szintű bírósági eljárásokban

2017 januárjában a Törvényszék elutasította két francia gazdálkodó egység (Nausicaa Anadyomène és Banque d’Escompte) EKB elleni kártérítési keresetét a T-749/15. sz. ügyben. A két gazdálkodó egység által igényelt kártérítés az általuk a görög államadósság 2012-es részleges átütemezésével összefüggésben vásárolt bizonyos görög államkötvényekre kiható értékcsökkentéssel volt kapcsolatban. Az EKB elleni fő jogalapokat az alábbi elvek állítólagos megsértései jelentették: (i) bizalomvédelem és jogbiztonság; (ii) egyenlő bánásmód és hátrányos megkülönböztetés tilalma; valamint (iii) megfelelő ügyintézéshez való jog.

Ítéletével a Törvényszék elutasította a keresetet, és ezzel kizárta az EKB minden felelősségét, megerősítve azt, amit már kinyilvánított görög adósságinstrumentumokat birtokló természetes személyekkel kapcsolatban (lásd: T-79/13. sz. ügy, Accorinti és mások kontra EKB). A Törvényszék úgy vélte, hogy az EKB nem köteles jóvá tenni görög adósságinstrumentumokat tartó bankok által a görög adósság 2012-es átütemezésével kapcsolatban elszenvedett állítólagos veszteségeket. Mindenek előtt úgy találta, hogy kereskedelmi bankok nem támaszkodhatnak a bizalomvédelem elvére vagy a jogbiztonság elvére egy olyan területen, mint a monetáris politika, amelynek célja a gazdasági körülmények változásainak tükrözése érdekében állandó kiigazítással jár. A Törvényszék úgy találta, az EKB semmilyen cselekménye vagy nyilatkozata nem értelmezhető úgy, hogy az a befektetőket görög adósságinstrumentumok megszerzésére vagy megtartására ösztönözte.

A Törvényszék ugyancsak megerősítette, hogy az egyenlő elbánás általános elve nem volt alkalmazható, mivel egyfelől a görög adósságinstrumentumokat nyereség érdekében megszerző kereskedelmi bankok, másfelől a közérdekű feladataik teljesítése érdekében eljáró EKB és nemzeti központi bankok (NKB-k) nem voltak összehasonlítható helyzetben.

2017 márciusában a Törvényszék döntött egy portugál vállalat (Comprojecto – Projectos e Construções, Lda.) és mások által az EKB ellen a T-22/16. sz. ügyben intézkedés elmulasztása miatt és egyidejűleg annak érdekében benyújtott keresetről, hogy érvénytelenítsék az EKB megfelelő határozatát, amelyet az érvelés szerint az EKB hallgatólagosan hozott az intézkedés megtagadásával. A kérelmezők pénzügyi kártérítési igénnyel is felléptek az EKB állítólagos intézkedésmegtagadása miatt.

A kérelmezők azzal érveltek, hogy küldtek egy panaszt tartalmazó levelet az EKB-nak egy hitelintézetre vonatkozóan, és az EKB megtagadta az intézkedést, mivel az említett levél visszaküldésre került a feladó részére.

A keresetet a Törvényszék nyilvánvalóan elfogadhatatlannak és minden jogalapot nélkülözőnek tartotta, mind az intézkedés elmulasztásának kimondására, mind az érvénytelenítésre vonatkozó kereseti kérelem tekintetében. Az első igénypontot illetően a Törvényszék úgy vélte, hogy intézkedés elmulasztására vonatkozó kereset csak akkor fogadható el, ha az eljárás indítása előtt az alperes uniós intézményt előbb felszólították az intézkedésre, viszont a kérelmezők nem szolgáltak elegendő bizonyítékkal, hogy az EKB valóban megkapta a panaszt. Ami az érvénytelenítésre vonatkozó igényt illeti, a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az EKB értesítésére irányuló kísérlet nem volt sikeres, következésképpen a panasz postai szolgáltató általi visszajuttatása a kérelmezőknek nem volt az EKB olyan intézkedéseként értelmezhető, amely alapján ez az intézmény megtagadta az intézkedést. Végül és következésképpen, azzal, hogy nem kérték fel az EKB-t intézkedésre, a kérelmezők nem bizonyították ezen intézmény olyan mulasztását vagy intézkedés elmulasztását, amely az Unió felelősségét eredményezhette; ezért a Törvényszék úgy vélte, hogy a pénzügyi kártérítési igény feltételei nem teljesültek.

2017 júliusában a Német Szövetségi Alkotmánybíróság (az „Alkotmánybíróság”) szüneteltette az eljárásokat több alkotmányjogi panaszra vonatkozóan, amelyet a kiterjesztett eszközvásárlási programmal (EVP) kapcsolatban nyújtottak be. Az Alkotmánybíróság kérdésekkel fordult az Európai Unió Bíróságához (a „Bíróság”), és kérte a gyorsított eljárás alkalmazását.

A Bíróság elutasította a gyorsított eljárásra vonatkozó kérelmet. 2017 novemberében az EKB benyújtotta írásbeli észrevételeit. A szóbeli meghallgatás dátumát még nem tűzték ki. A Bíróságnak a hozzá intézett kérdésekre adott válasza alapján az Alkotmánybíróság fog dönteni a közszektor eszközeinek megvásárlására vonatkozó programnak (PSPP) – ahogy azt a Bíróság értelmezi – a német alkotmánnyal (az Alaptörvény) való összeegyeztethetőségéről.

EKB-vélemények és a meg nem felelés esetei

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikke (4) és 282. cikke (5) bekezdése előírja az EKB-val történő konzultációt az EKB hatáskörébe tartozó bármely európai uniós vagy nemzeti jogszabálytervezettel kapcsolatban.^[87] Az EKB minden véleményét közzéteszik az EKB honlapján. Az EKB európai uniós jogszabálytervezetekre vonatkozó véleményeit az Európai Unió Hivatalos Lapjában is megjelentetik.

2017-ben az EKB 7 véleményt adott ki a hatáskörébe tartozó javasolt európai uniós jogszabályokról és 47 véleményt nemzeti jogszabálytervezetek kapcsán.

Az EU szintjén az EKB által elfogadott legjelentősebb vélemények^[88] az alábbiak voltak: vélemény az 1095/2010/EU rendeletnek és a 648/2012/EU rendeletnek a központi szerződő felek engedélyezésére vonatkozó eljárások és az érintett hatóságok, valamint a harmadik országbeli központi szerződő felek elismerése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet iránti javaslatról (CON/2017/39), vélemény a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó tőkekövetelmények uniós keretének módosításairól (CON/2017/46), vélemény az uniós válságkezelési keret felülvizsgálatáról (CON/2017/47), a 2014/59/EU irányelvnek a fedezetlen, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kielégítési sorrendben elfoglalt helye tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló vélemény (CON/2017/6), valamint vélemény a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására irányuló keretrendszerről, valamint az 1095/2010/EU, a 648/2012/EU és az (EU) 2015/2365 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet iránti javaslatról (CON/2017/38).

Nemzeti hatóságok számos tanácskérése vonatkozott készpénzfizetések korlátozására bizonyos küszöbök felett,^[89] valamint kritikus infrastruktúrák szabályozására és azonosítására.^[90]

Az EKB nemzeti központi bankokra (NKB-k) vonatkozó véleményeket fogadott el, ideértve új feladatok NKB-kra ruházását,^[91] egy NKB részvételét a Nemzetközi Valutaalap programjaiban,^[92] egy NKB pénzügyi függetlenségét,^[93] egy NKB üzleti tevékenységének auditálását,^[94] egy NKB alapokmányának módosítását az igazgatósági tagok száma tekintetében,^[95] egy NKB döntéshozatali keretrendszerének módosítását,^[96] egy NKB lehetséges felelősségét pénzforgalmi szolgáltatók feletti felügyeleti jogkör gyakorlása közben okozott károkért,^[97] egy NKB döntéseire vonatkozó eljárást az egységes felügyeleti mechanizmus keretein belül,^[98] egy NKB felvigyázói funkcióját fizetési rendszerekkel, értéktárakkal, valamint a klíring- és elszámolási rendszerekkel kapcsolatban,^[99] NKB-alkalmazottak fizetését és nyugdíjellátását,^[100] a módot, ahogy egy NKB bankközi elszámolást és kiegyenlítéseket végez,^[101] egy eurobankjegyek előállítását ellátó különleges célú gazdasági egység tulajdonjogát,^[102] beszámítási jogok kizárását egy NKB-nál fedezetként mobilizált követelésekre vonatkozóan,^[103] egy NKB döntéshozó testületeinek függetlenségét pénzügyi stabilitási ügyeket illetően,^[104] további jogkör adását egy NKB-nak, hogy büntetéseket szabhasson ki fizetésimérleg-statisztikák adatszolgáltatási kötelezettségeit nem teljesítő intézményekre,^[105] egy nemzeti kutatási, technológiai és fejlesztési alapítvány létrehozását egy NKB által,^[106] valamint euroövezeten kívüli NKB-k makroprudenciális eszközeit^[107] és monetáris politikájuk végrehajtását.^[108]

Az EKB pénzügyi intézmények tevékenységeinek különböző szempontjaira vonatkozó véleményeket fogadott el, ideértve a nemzeti felügyeleti rendszer átláthatóságának és minőségének javításait,^[109] devizában denominált vagy ahhoz kötött hitelek átstrukturálását,^[110] nehéz pénzügyi helyzetben levő lakáshitel-felvevők támogatását,^[111] rendkívüli állami támogatás nyújtását a bankszektornak,^[112] minimális finanszírozási követelmények előírását,^[113] jelzáloghitelek törlesztésére vonatkozó követelményeket,^[114] jelzáloghitelezésből eredő rendszerkockázatok semlegesítését szolgáló makroprudenciális eszközöket,^[115] a kapcsolt feleknek nyújtott hitelekre vonatkozó korlátozások szigorítását,^[116] a központi hitelnyilvántartást és a bankszámla-nyilvántartást,^[117] hiteladatok bejelentését,^[118] fizetési rendszerek engedélyezését,^[119] fedezett kötvények jogi keretét,^[120] banki alapítványok tartalékalapjait,^[121] elszámoló intézmények új kategóriájának létrehozását,^[122] elsőhelyi nem elsőbbségi adósságinstrumentumok új kategóriájának létrehozását hitelintézetek kielégítési sorrendjében,^[123] valamint terhelési eltérésekből eredő halasztott adóköveteléseket.^[124]

Ezenkívül az EKB bankok minősített kötelezettségeivel rendelkezők részére biztosított bírósági jogorvoslatról adott ki véleményeket.^[125]

Javasolt uniós jogszabályokra vonatkozóan az EKB-tól való véleménykérés kötelezettsége be nem tartásának két esetét regisztrálták, amelyek közül egy minősült egyértelműnek és fontosnak. Az Európai Bizottság nem kérte ki az EKB véleményét az Egységes Szanálási Testület igazgatási kiadásaihoz nyújtott hozzájárulások végleges rendszeréről szóló felhatalmazáson alapuló rendeletről. Mivel a kérdéses aktus jogi kötelezettségeket rótt az EKB-ra, az EKB ezt az EKB-tól való véleménykérés kötelezettsége be nem tartása egyértelmű és fontos esetének tekinti.

A nemzeti jogszabálytervezetekre vonatkozóan az EKB-tól való véleménykérés kötelezettsége be nem tartásának öt esetét regisztrálták, amelyek közül négy egyértelműnek és fontosnak minősült.^[126]

Az olasz gazdasági és pénzügyminisztérium kikérte az EKB véleményét a törvényerejű rendeletről, amely sürgős pénzügyi rendelkezésekről, területi hatóságok érdekében tett kezdeményezésekről, szeizmikus események által befolyásolt területek számára további beavatkozásokról és fejlesztési intézkedésekről, valamint különösen az euróban denominált készpénzfizetések kötelező kerekítésére vonatkozó rendelkezésekről szól. Ugyanakkor az EKB nem kapott kellő időt a tervezett jogszabályi rendelkezések megvizsgálására és vélemény elfogadására a törvényerejű rendelet elfogadását megelőzően.

A spanyol gazdasági és üzleti támogatási államtitkár kikérte az EKB véleményét egy sürgős pénzügyi intézkedésekről szóló királyi törvényerejű rendelet tervezetéről, amely a bankadósság új kategóriáját hozta létre. Ugyanakkor az EKB nem kapott elegendő időt a tervezett jogszabályi rendelkezések megvizsgálására és vélemény elfogadására a királyi törvényerejű rendelet elfogadását megelőzően.

A horvát hatóságok nem kérték ki az EKB véleményét nem engedélyezett hitelezővel a Horvát Köztársaságban kötött, nemzetközi jellemzőkkel bíró hitelmegállapodások érvénytelenségéről szóló törvényről.

Végül, a holland kormány nem kérte ki az EKB véleményét az állami tisztviselők jogi pozícióját szabályozó törvényről, amelynek kihatásai lehetnek a jegybanki függetlenségre.

Hollandia, Spanyolország és Horvátország mulasztásai, hogy kikérjék az EKB véleményét, egyértelmű és fontos eseteknek számítottak, míg Olaszország mulasztása, hogy kikérje az EKB véleményét, a véleménykérés elmulasztása egyértelmű és fontos, továbbá ismétlődő esetének számított.

A monetáris finanszírozás és a kiváltságos hozzáférés tilalma

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 271. cikke (d) pontja értelmében az EKB feladata annak figyelemmel kísérése, hogy az EU nemzeti központi bankjai (NKB-i) és az EKB megfelelnek-e a Szerződés 123. és 124. cikkében, valamint a 3603/93/EK és a 3604/93/EK tanácsi rendeletekben foglalt tiltásoknak. A 123. cikk megtiltja az EKB-nak és az NKB-knak, hogy folyószámlahiteleket vagy bármilyen más hitelt nyújtsanak kormányoknak és az EU intézményeinek vagy testületeinek, valamint, hogy az elsődleges piacon ezen intézmények által kibocsátott adósságinstrumentumokat vásároljanak. A 124. cikk megtilt minden olyan, nem prudenciális megfontoláson alapuló intézkedést, amely kormányok, valamint az EU intézményeinek és testületeinek pénzintézetekhez való kiváltságos hozzáférését biztosítja. A Kormányzótanáccsal párhuzamosan az Európai Bizottság is figyelemmel kíséri, hogy a tagállamok betartják-e a fenti rendelkezéseket.

Az EKB ugyancsak figyelemmel kíséri az EU központi bankjainak olyan másodlagos piacon történő adósságinstrumentum-vásárlásait, amely instrumentumokat a belföldi állami szektor, más tagállamok állami szektora, valamint az EU intézményei és testületei bocsátottak ki. A 3603/93/EK tanácsi rendelet vonatkozó részei szerint az állami szektor adósságinstrumentumainak másodlagos piacon történő megvásárlását tilos a Szerződés 123. cikke céljának kijátszására használni. Az ilyen vásárlások nem válhatnak az állami szektor közvetett monetáris finanszírozásának formájává.

A 2017-ra vonatkozóan lefolytatott ellenőrzés igazolja, hogy a Szerződés 123. és 124. cikkét, valamint a vonatkozó tanácsi rendeleteket általában tiszteletben tartották.

Az ellenőrzés feltárta, hogy 2017-ben az EU legtöbb NKB-ja rendelkezett az állami szektor betéteire vonatkozó olyan kamatpolitikával, amely teljes mértékben megfelelt a kamatplafonoknak. Ugyanakkor néhány NKB-nak biztosítania kell, hogy az állami szektor betéteinek kamatlába ne haladja meg a plafont, még akkor se, ha az utóbbi negatív.

Az EKB tavalyi Éves jelentése megállapította, hogy a MARK Zrt. nevű eszközkezelő vállalat Magyar Nemzeti Bank általi megalapítása és finanszírozása a monetáris finanszírozás tilalmának olyan megsértését jelentette, amelynek megszüntetése szükséges. 2017-ben az MNB korrekciós intézkedéseket tett, és már nem tulajdonolja vagy ellenőrzi a MARK Zrt-t, de tekintettel arra, hogy ebben a pillanatban a pénzügyi tranzakció még nem teljesen fejeződött be, a korrekciós folyamat még nem tekinthető véglegesítettnek, és az ügyet nem lehet hivatalosan lezárni.

Az EKB Éves jelentéseiben 2014-től kezdődően felvetett aggodalmakat nyomon követve az EKB továbbra is figyelemmel kísért a Magyar Nemzeti Bank által 2014-ben és 2015-ben indított több programot. E programok nem kötődnek a monetáris politikához, és potenciálisan ellentétben állnak a monetáris finanszírozás tilalmával, amennyiben úgy tekinthető, hogy a Magyar Nemzeti Bank állami feladatokat vállal át, vagy más módon pénzügyi előnyöket nyújt az államnak. A programok magukban foglalnak egy pénzügyi ismereteket támogató, alapítványokból álló hálózat révén működtetett programot, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete korábbi alkalmazottai jegybank általi átvételének programját, valamint egy magyar műalkotások és kulturális vagyontárgyak vásárlását célzó programot. 2017-ben a Magyar Nemzeti Bank számos intézkedést hozott az EKB aggodalmainak enyhítése érdekében. Ugyanakkor, tekintettel nagy számukra, terjedelmükre és méretükre, az EKB továbbra is szoros figyelemmel követi, hogy e műveletek megfelelnek-e a monetáris finanszírozás és a kiváltságos hozzáférés tilalmának. Ezenkívül az EKB továbbra is figyelemmel követi a Magyar Nemzeti Bank részvételét a Budapesti Értéktőzsdében, mivel a Budapesti Értéktőzsde többségi tulajdonának Magyar Nemzeti Bank általi 2015. novemberi megvásárlása még mindig úgy tekinthető, hogy monetáris finanszírozási aggodalmakra ad alkalmat.

Az IBRC-vel kapcsolatos eszközök Central Bank of Ireland általi 2017-os csökkentése – főként hosszú lejáratú változó kamatozású kötvények értékesítése révén – egy jelentős lépés ezen eszközök szükséges teljes értékesítésének irányában. Egy ambiciózusabb eladási menetrend tovább mérsékelné a tartós és súlyos monetáris finanszírozási aggodalmakat.

Nemzetközi és európai együttműködés

Európai kapcsolatok

Az EKB 2017-ben is szoros párbeszédet tartott fenn európai fórumokkal és intézményekkel, ideértve az Európai Tanácsot, az ECOFIN Tanácsot, az eurocsoportot, az Európai Parlamentet és az Európai Bizottságot. A bankunió megvalósítása, a gazdasági és monetáris unió (GMU) általánosabb elmélyítése és az euroövezeti gazdasági konvergencia erősítésével kapcsolatos témák tartoztak az eurocsoportnak és az ECOFIN Tanácsnak az EKB elnöke és Igazgatósága más tagjainak részvételével tartott ülései napirendi pontjai közé.

Európa gazdasági és monetáris uniójának elmélyítése

2017-ben további tanácskozásokra került sor a GMU megerősítéséről, valamint szélesebb értelemben az európai integráció pályájáról.

Az EKB különféle egyeztetéseken vett részt a gazdasági és fiskális irányítási keretrendszer megerősítéséről. Ezen eszmecserékkel összefüggésben az EKB rendszeresen hangsúlyozta a Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás rendelkezései időben és a tagállamokra kiterjedően következetes alkalmazásának szükségességét. Ebben a vonatkozásban az előrelépés eddig nem kielégítő.

A költségvetési szabályok maradéktalan végrehajtása és a gazdaságpolitikák eredményesebb koordinálása az előfeltételei a tagállamok között szükséges bizalom megteremtésének, hogy nekilássanak a GMU elmélyítésének.

Ami az európai pénzügyi integrációt illeti, több lépésre is sor került a bankunió elősegítése érdekében. Az EKB magára vállalt egy átfogó feladatot, hogy egyenlő feltételeket teremtsen a bankok számára a tőkekövetelmény-irányelvben és -rendeletben szereplő nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök további harmonizálásával az euroövezeti országokra kiterjedően. Felügyelői minőségében az EKB további intézkedéseket tett annak érdekében is, hogy egyenlő feltételeket teremtsen a felügyeleti gyakorlatok euroövezetre kiterjedő harmonizálásával. Például az EKB bankoknak szóló iránymutatást adott ki arról, hogyan kezeljék a nem teljesítő hitelek problémáját a bankunióban.

Ugyanakkor folytatódott a technikai munka az EU fórumain egy európai betétbiztosítási rendszer és az egységes szanálási alaphoz egy közös védőháló létrehozásának irányában, amihez további támogatást adott az Európai Bizottság 2017. októberi, a bankunió kiteljesítéséről szóló közleménye.

Felügyelői minőségében végzett munkája mellett az EKB ugyancsak részt vett a banki hitelezői hierarchiáról szóló megállapodás kialakításában, amely rangsorolja a fedezetlen hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat a csődeljárásokban, valamint egy rendelettervezet megalkotásában egy új nemzetközi számviteli standard (IFRS 9) szavatolótőkére gyakorolt hatásának bevezetéséről.

A bankunió kiegészítéseként egy európai tőkepiaci unió (CMU) elősegíthetné a saját tőkén alapuló pénzügyi integrációt, ami növelné a GMU sokkokkal szembeni ellenálló képességét. Ebben a vonatkozásban sor került a GMU középtávú felülvizsgálatára és több rendelet elfogadására, ideértve értékpapírosításra és európai kockázati tőkére vonatkozó szabályokat.

A demokratikus elszámoltathatóságnak való megfelelés

Az uniós szerződések ratifikálásával az EU tagállamai függetlenné tették az EKB-t, és az árstabilitás biztosításának egyértelmű mandátumával látták el. E függetlenség szükséges velejárója az elszámoltathatóság. A függetlenség biztosítja, hogy az EKB demokratikus mandátumával összhangban tud működni, védve a politikai befolyástól vagy a megfontolatlan nyomás bármely formájától. Másrészt az elszámoltathatóság biztosítja, hogy a függetlenség ne vezessen önkényességhez, és a mandátum teljesüljön.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés úgy rendelkezik, hogy az EKB elsősorban az Európai Parlamentnek mint az EU polgárai választott képviselőiből álló testületnek tartozik felelősséggel. 2017-ben az EKB elnöke az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Ügyek Bizottságának négy rendszeres meghallgatásán volt jelen.^[127] E meghallgatásokon az európai parlamenti képviselők az EKB monetáris politikájára (különösen a nem hagyományos intézkedésekre), a GMU és az EU jövőjére, valamint pénzügyi szektorra vonatkozó politikákra összpontosítottak. Felmerültek a gazdasági kilátások külső kockázataival kapcsolatos kérdések is, ideértve a politikai bizonytalanságot.

Elszámoltathatósági kötelezettségeinek az EKB rendszeres jelentések révén és az európai parlamenti képviselők írásbeli kérdéseinek megválaszolásával is eleget tesz. 2017-ben az EKB elnöke 53 levelet kapott, amely ilyen kérdéseket tartalmazott. Az ezekre adott válaszokat nyilvánosságra hozták az EKB honlapján.^[128] Az EKB elnöke európai parlamenti képviselők által írásban vagy szóban (meghallgatások alkalmával) feltett összesen 138 kérdésre válaszolt, tükrözve az EKB elszámoltathatóságának és átláthatóságának magas színvonalát. A kérdések többsége az EKB nem hagyományos monetáris politikai intézkedéseinek végrehajtására, makrogazdasági kiigazítási programokra és a TARGET2 egyenlegek alakulására fókuszált.

Az EKB bankfelügyeleti tevékenységeiért is felelősséggel tartozik, mind az Európai Parlamentnek, mind az EU Tanácsának.^[129] Részletesebb információval az EKB felügyeleti tevékenységről szóló 2017. évi jelentése szolgál.

Nemzetközi kapcsolatok

G20

A globális gazdasági fellendülés erősödésével a német G20-elnökség a gazdasági rugalmasság fokozására és múltbeli kötelezettségvállalások továbbvitelére összpontosított. Nevezetesen a G20 pénzügyminiszterei és jegybankelnökei megerősítették korábbi árfolyamvállalásaikat, és a G20 kormányfői kifejezték szándékukat, hogy folytatják a protekcionizmus elleni harcot. Ezenkívül a G20 fokozta erőfeszítéseit a vezérelvek eredményességének figyelemmel követése érdekében, hogy elősegítse az erőteljes, fenntartható, inkluzív és kiegyensúlyozott növekedést egy háromágú megközelítés révén, fenntartva a hangsúlyt a szerkezeti reformokon, amelyek továbbra is kritikusak a középtávú gazdasági kilátások javítása szempontjából. Hasonlóképpen, folytatódott a szabályozási program véglegesítése és végrehajtása, ideértve az árnyékbanki szektor rugalmasságának fokozását és a pénzügyi szabályozói reformok hatásainak figyelemmel követését célzó erőfeszítéseket. A G20 ugyancsak előrelépett a nemzetközi adó-együttműködés és a pénzügyi átláthatóság terén. Ezenkívül ismételten kifejezte elkötelezettségét a nemzetközi pénzügyi struktúra és a globális pénzügyi biztonsági háló fejlesztése mellett. A G20 és más nemzetközi intézmények, úgymint a Nemzetközi Valutaalap (IMF), valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet ugyancsak erőteljesebben összpontosítottak a nemzetközi tőkeáramlásokat alátámasztó rendszer javítására. Végül, a G20 elindította az Egyezmény Afrikával elnevezésű kezdeményezést a magánberuházások ösztönzésére az afrikai kontinensen.

Az IMF-fel és a nemzetközi pénzügyi struktúrával kapcsolatos irányelvi kérdések

Az EKB továbbra is aktív szerepet játszott a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszerről az IMF-nél és más fórumokon zajló tanácskozásokban, egy közös európai perspektívát támogatva egy központi bank pozíciójából.

Számos kezdeményezésre került sor a globális pénzügyi biztonsági háló (GFSN) megerősítése érdekében. Hitelezési eszközkészletének felülvizsgálatán belül az IMF bevezetett egy új elvi koordinációs eszközt, amely lehetővé teszi az országok számára, hogy jelezzék a gazdasági reform melletti elkötelezettségüket, és más forrásokból szabadítsanak fel finanszírozást. Az IMF Ügyvezető Igazgatósága új elveket és módozatokat hagyott helyben az IMF és regionális finanszírozási rendszerek (RFA-k) közötti együttműködésre vonatkozóan, tükrözve az RFA-k növekvő fontosságát a GFSN-ben.

Egy, a pénzügyi szektor felügyelete számára fontos lépésben az IMF 2017-ben elindította első euroövezeti pénzügyiszektor-értékelési programját (FSAP). A több európai intézményt, ideértve az EKB-t annak jegybanki és felügyeleti ágával együtt, bevonó átfogó gyakorlat tájékoztatással is szolgál majd az FSAP-gyakorlatok számára és elősegíti azokat tagországi szinten.

Ami az IMF kvótáit és irányítását illeti, 2017-ben folytatódott a kvóták 15. felülvizsgálata. Egy erős, kvóta alapú és forrásokkal kellően ellátott IMF a nemzetközi valutarendszer középpontjában továbbra is döntő fontosságú.

Nemzetközi központi banki együttműködés

Az EKB fokozta együttműködését EU-n kívüli központi bankokkal, összhangban a világgazdaságban betöltött fontos szerepével és európai intézményként játszott szerepével.

Az eurorendszer két alkalommal tartott magas szintű találkozót mediterrán országok központi bankjaival és Perzsa-öböl menti jegybankokkal. A kétoldalú együttműködést illetően, az EKB élénkítette együttműködését a Dél-afrikai Tartalékbankkal, miközben előrejutottak a magas szintű kapcsolatok és szakértői megbeszélések a G20 feltörekvő piacgazdaságainak azon központi bankjaival, amelyek egyetértési megállapodást kötöttek az EKB-val. Végül, az EKB tovább bővítette együttműködése földrajzi kiterjedését, különösen Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában.

Uniós intézményként az EKB folytatta az együttműködést azon országok központi bankjaival, amelyeknél kilátásban van az EU-csatlakozás; ez főként egy regionális műhelytalálkozó-sorozat révén zajlott, szoros együttműködésben az EU nemzeti központi bankjaival. Végül, az EKB ugyancsak folytatta szoros együttműködését az EU nemzeti központi bankjaival nem uniós jegybankokkal való együttműködési tevékenységeinek irányítására vonatkozóan. 2017-ben a Kormányzótanács és az Általános Tanács jóváhagyott egy dokumentumot, amelynek címe „Nemzetközi központi banki együttműködés: a KBER bevált gyakorlata”.^[130] A dokumentum meghatározza a szakértői és vezetői szintű nemzetközi központi banki együttműködés logikai alapját, elveit és módozatait.

Külső kommunikáció

A kommunikáció az EKB politikájának középpontjában

Felismerve a kommunikáció egyre fontosabb szerepét a központi bankok politikájának eredményessége, elszámoltathatósága és hírneve számára, 2017 novemberében az EKB megszervezte első központi banki kommunikációs konferenciáját. A konferenciára egybe gyűltek központi bankok, a politika, a média, pénzügyi piacok és egyetemi körök képviselői, hogy megvitassák napjaink központi banki kommunikációjának kulcstémáit: hogyan használjuk a kommunikációt a szakpolitika eredményessége és hírneve érdekében; hogyan növeljük az átláthatóságot a központi banki elszámoltathatóság biztosítása érdekében; valamint, hogyan szerkesszünk egyértelmű üzeneteket szélesebb közönségek számára a bizalom újraépítése és a jegybanki függetlenség közvélemény általi támogatásának megerősítése érdekében.

A konferencia számos, az EKB számára kulcsfontosságú, lényeges üzenetet tudatosított. Az első, hogy a kommunikáció nem pótolhatja a jó politikát. A második, hogy a monetáris politika kifejezett eszközeként a kommunikáció – például az „előretekintő iránymutatás” – eredményes és sikeres, és az EKB eszközkészletének része marad. A harmadik, hogy a központi bankoknak valódi kétoldalú kommunikációt szükséges folytatniuk, nehogy a saját maguk által készített „visszhangkamrában” végezzék. A negyedik, hogy a központi bankoknak túl kell nyúlniuk a piacok, szakértők és a szakmai média által alkotott saját komfortzónájukon, és új módokon, új közönségekkel kell kapcsolatokat létesíteniük. Az emberek bizalmának visszanyerése érdekében a központi bankoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket, hogy elmagyarázzák, mit tesznek, és működésük végül is miként szolgálja a közjót. Ezek az alapvető megállapítások sok mindenben tükröződnek, amit az EKB már tesz a kommunikációs tevékenységek terén, ideértve számos 2017-ben vállalt kezdeményezést. Az EKB erőfeszítései főként a külső és belső érdekeltekkel való kapcsolat fejlesztésére összpontosítanak, mind a személyes kölcsönhatásban, mind digitálisan.

A köztájékoztatás erősítése

2017-ben az EKB további jelentős lépéseket tett a köztájékoztatás erősítése terén, leginkább az EKB látogatóközpontjának októberi megnyitásával. Az EKB frankfurti főépületében található új tér létrehozása és fejlesztése több mint két évig tartott, és lehetővé teszi európai és Európán kívüli polgárok számára, hogy többet tudjanak meg az EKB-ról, valamint annak feladatairól és küldetéséről.

A látogatóközpont koncepciója négy fő összetevőn alapul, ahol az euro az összekötő téma. A „Fenntartás” részleg azt vizsgálja, hogyan tartja fenn az EKB az árstabilitást. A „Biztosíték” részleg az EKB-nak a pénzügyi stabilitás elősegítésében és a bankok felügyeletében betöltött szerepére összpontosít. A „Kapcsolat” részleg az EKB-nak a pénzügyi rendszerek fejlesztésében és az eurobankjegyekkel való ellátásban végzett feladatait mutatja be. A „Vívmányok” részleg egy szélesebb európai perspektívát nyújt, rámutatva Európa vívmányaira. A szándék az, hogy a tanulási tapasztalat gyakorlati legyen, ideértve megfogható tárgyakat, játékokat, videókat és a Kormányzótanács üléstermének mását. A látogatóközpont 2018-tól várhatóan évi 40 000 látogatót fogad, háromszorosára növelve az EKB látogatócsoportok részére rendelkezésre álló kapacitását. 2017-ben az EKB 811 látogatócsoportot fogadott Frankfurtban, és ezzel 42 országból több mint 22 700 külső látogató házigazdája volt. Ezek a látogatások általában magukban foglalnak egyedi igényekre összeállított előadásokat a közönség specifikus érdeklődésének kielégítésére, és bőséges lehetőséget nyújtanak valódi bekapcsolódásra és párbeszédre.

Az EKB folytatta a fiatalokkal való kapcsolataiba való befektetést azzal, hogy elindította első két ifjúsági párbeszédét (Lisszabonban és Dublinban) olyan interaktív formában, ahol a diákok közvetlenül kérdezhetnek az EKB elnökétől. Egy másik innovatív módja a fiatalokkal való kapcsolatfelvételnek a Euro Video Challenge videópályázat, ahol az EKB azt a kihívást intézte a fiatal európaiakhoz, hogy készítsenek egy rövid, lebilincselő filmet, amely az EKB munkájához kapcsolódó közgazdasági témát dolgoz fel, fiatalok számára érthető módon. A köztájékoztatás ezen új formái kiegészítik az olyan meglévő törekvéseket, mint a Generation €uro Students’ Award elnevezésű verseny, amelyet 2017-ben hetedik alkalommal tartottak meg, valamint a 8–12 éves gyermekeknek szóló nyílt nap, amelyet a népszerű német televíziós gyerekműsorral a „Die Sendung mit der Maus”-szal társulva szerveztek.

Hasonló szellemben eljárva, az EKB folytatta befektetését a közvetlen kapcsolattartásba online és a közösségi médiában minden korú és mindenféle végzettséggel, különböző szakmai és személyes érdeklődéssel rendelkező emberekkel. 2017-ben az EKB több mint 137 000 oldalas honlapjának mintegy 18 millió látogatója volt az egész világról. A honlap legnépszerűbb részei közé tartoznak az úgynevezett „Magyarázatok” (Explainers). Ezek arra törekszenek, hogy összetett jegybank-politikai problémákra vonatkozó kérdésekre adjanak válaszokat – például „Miért alacsonyak a kamatlábak?”, „Hogyan működik a mennyiségi lazítás” vagy „Mik a nem teljesítő hitelek?” – és elérhetővé tegyék azokat minden közönség számára 24 nyelven. A közösségi médiában az EKB Twitter felhasználói fiókja több mint 400 000 követőt ért el 2017-ben; a LinkedIn segítségével az EKB több mint 50 000 követővel van kapcsolatban; és a Bank YouTube csatornájának 16 000 követője van.

2017 márciusában az EKB megkapta az európai ombudsman „Kiválóság a kommunikációban” Gondos ügyintézés díjat, elismerésül a kommunikációhoz való innovatív hozzáállásáért mind honlapján és multimédiás formátumain, mind köztájékoztatási tevékenységein keresztül. Kifejezetten figyelembe vételre kerültek erőfeszítései, hogy az EKB-t hozzáférhetővé tegye a polgárok számára, és segítsen nekik megérteni feladatait és szerepét, valamint – általánosabban – példaként szolgáljon a „jó közigazgatásra, szolgáltatási kultúrára és az elkötelezettségre, hogy látható és közvetlen pozitív hatással legyen az EU polgárainak életére”.

Intézményi és szervezetirányítás

Az EKB döntéshozó testületei (a Kormányzótanács, az Igazgatóság és az Általános Tanács) 2017-ben is feladataikkal összhangban irányították a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER), amint azt a Maastrichti Szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés, a KBER és az EKB alapokmánya, valamint a vonatkozó eljárási szabályzatok előírják. Az EKB elnöke és alelnöke rendszeres sajtókonferenciákat tartottak, hogy tájékoztatást adjanak a Kormányzótanács 2017. évi nyolc monetáris politikai ülésének eredményeiről. Az év folyamán ezekről az ülésekről beszámolókat, valamint más kormányzótanácsi döntéseket tettek közzé az EKB honlapján.

Az Igazgatóság 2017 januárjában ünnepelte 1000. ülését, továbbra is betöltve szerepeit a monetáris politika végrehajtásában a Kormányzótanács döntéseivel összhangban, valamint ellátva az EKB aktuális ügyviteli feladatait. A Kormányzótanács éves kihelyezett ülését Tallinnban tartották – ez volt az első alkalom, hogy ilyen ülésre a balti régióban került sor. A Kormányzótanács kihelyezett ülései lehetővé teszik tagjai számára, hogy lássák az euroövezet gazdagságát és sokféleségét, miközben Európa embereinek alkalmat adnak arra, hogy többet tudjanak meg az EKB-ról és mandátumáról. Az Általános Tanács folytatta a KBER számára releváns kérdések megtárgyalását, többek között egy szemináriumon, amelynek témája a pénzügyi ökoszisztéma kibertámadásokkal szembeni ellenálló képessége volt. Az EKB monetáris politikai és egyéb feladatainak az 1024/2013/EU tanácsi rendelet által az EKB-ra ruházott felügyeleti feladatoktól való elválasztása biztosítása érdekében a felügyeleti témák megvitatására a Kormányzótanács külön üléseket tart. Az EKB felügyeleti funkciójáról és irányító testületéről, a Felügyeleti Testületről, további információ található az EKB bankfelügyeleti honlapján és az EKB felügyeleti tevékenységekről szóló 2017. évi éves jelentésében.

Az eurorendszer/KBER szakbizottságai továbbra is segítették az EKB döntéshozó testületeit feladataik elvégzésében, eurorendszeri összetételben, KBER-összetételben vagy egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) szerinti összetételben működve (azaz minden egyes részt vevő tagállam egy képviselőjének részvételével mind a központi banktól, mind az illetékes nemzeti hatóságtól (INH)), amikor felügyeleti kérdésekkel foglalkoztak.

Az EKB szervezetirányítási rendszere két magas szintű bizottságot – a Számvizsgáló Bizottságot és az Etikai Bizottságot –, valamint a külső és belső ellenőrzés egyéb szintjeit foglalja magában. Mindezt a legkorszerűbb etikai szabályok, egy csaláselleni vizsgálati keretrendszer és egy átláthatósági rendszer támogatja.

A feddhetetlenség, a nyitottság és a megfelelő ügyintézés elengedhetetlenek az érdekeltek és a nagyközönség bizalmának fenntartásához. Közvetlenül az EKB elnökének jelentve a Jogkövetési és Szervezetirányítási Iroda támogatja az Igazgatóságot az EKB feddhetetlenségének és hírnevének védelmében, előmozdítva az etikus viselkedési normákat.

A helyes és etikus viselkedés fontosságának hangsúlyozására az Igazgatóság 2017-ben kötelező etikai és feddhetetlenségi tanfolyamokat vezetett be az EKB valamennyi dolgozója részére. Az eurorendszer és az SSM szintjén a Kormányzótanács 2017-ben létrehozta etikai és megfelelési vezetők egy munkacsoportját az etikus viselkedés közös minimumszabályainak végrehajtása, valamint az EKB, NKB-k és INH-k közötti cserék és együttműködés elősegítése érdekében.

A nyitottság és az elszámoltathatóság melletti elkötelezettségének részeként az EKB rendszeres párbeszédet tart fenn – a legmagasabb szinten – a bankágazattal, intézményi befektetőkkel és a nem pénzügyi üzleti szektorral, hogy célzott visszajelzést kapjon szakértőktől ciklikus, szerkezeti, pénzügyi és reálgazdasági kérdésekben. E párbeszédeket egészítik ki rendszeres kapcsolatok és kölcsönhatások szakpolitikai döntéshozókkal, egyetemi körökkel, képviseleti szövetségekkel és a civil társadalommal, amelyek fontos tényezőkkel és információkkal szolgálnak a gazdaság és a pénzügyi piacok dinamikájáról szélesebb társadalmi összefüggésükben. Az EKB az érdekeltek hasonlóan széles körével tart kapcsolatot technikai szinten is.

A külső felekkel való kapcsolattartás jól megalapozott és nyilvános keretek között zajlik, ami garantálja az átláthatóság és az egyenlő hozzáférés megfelelő szintjét.

Az átláthatóság melletti elkötelezettségének részeként az EKB nyilvánosságra hozza az egyes igazgatósági tagok, valamint a Felügyeleti Testület elnökének és alelnökének naptárait is.

Az EKB átláthatósági rendszere összhangban áll más uniós intézmények és testületek által a dokumentumaikhoz való nyilvános hozzáférést illetően alkalmazott célkitűzésekkel és normákkal. A rendszer egyensúlyban tartja az átláthatóság jogát bizonyos, az EKB feladatainak teljesítésével kapcsolatos ügyek titkossága védelmének szükségességével. Az EKB tevékenységeinek kibővült terjedelme miatt jelentősen megnőtt a polgároktól és nemzeti hatóságoktól érkező, dokumentumokba való betekintésre vonatkozó kérések száma és összetettsége.

Szervezeti és emberierőforrás-fejlesztés

2017 szeptemberében az EKB véglegesítette új, 2018–2020-as üzleti stratégiáját. Az üzleti stratégia megtervezi az intézmény jövőképét, valamint konkrét prioritásokat és célokat határoz meg, amelyek segíteni fogják az EKB-t az alkalmazkodásban és a mandátuma melletti kitartásban a világ folyamatos változása közepette. Négy prioritáson alapul, amelyek tükrözik az intézmény küldetését: (i) az árstabilitás fenntartása; (ii) a pénzügyi rendszer védelmezése; (iii) jó hírnevének erősítése világszínvonalú intézményként; valamint (iv) embereinek ösztönzése, fejlesztése és elkötelezése.

Ebből a célból az Igazgatóság az intézmény számára lényeges belső és külső trendeket és kihívásokat értékelt. A külső kihívások közé tartoznak – többek között – a következők: alacsony inflációs környezet, amely nem hagyományos monetáris politikai eszközöket igényel; a Brexittel kapcsolatos bizonytalanság; továbbá kiberbiztonsággal kapcsolatos kockázatok. Belülről az EKB olyan kihívásokkal találkozik, mint a szolgáltatások további optimalizálása, a szervezeti rugalmasság megerősítése és a technológiai fejlődés kihasználása, valamint az együttműködés és az információmegosztás javítása az üzleti funkciók között.

A stratégia érdekében az egyes üzleti területekről érkező képviselők csoportokba gyűltek, hogy a négy stratégiai prioritás alapján középtávú célokat dolgozzanak ki, amelyeket aztán tovább bontottak a különféle üzleti funkciók számára. Az EKB rendszeres időközönként át fogja tekinteni ezeket a célokat és az elért előrelépést.

A stratégia egy olyan tervet képvisel, amely lehetővé teszi az EKB számára, hogy arra összpontosítson, ami valóban számít. Megállapítja az intézmény számára az irányt az elkövetkező három évre, segítve az EKB-t az euroövezet polgárainak szolgálatában.

Emberierőforrás-fejlesztés

2017-ben az EKB tovább építkezett a 2016-ban a tehetségkultúrája, vezetői és tehetséggondozási képessége megerősítése érdekében lefektetett alapokra. A vezetésfejlesztési program – amely e készségek erősítésének kulcsfontosságú pillére – az év elején indult, és a jogosultak több mint 80%-a látogatta. A KBER szintjén is indult egy hivatalba helyezési program újonnan kinevezett felső vezetők számára. Az EKB 2018–2020-as üzleti stratégiája továbbra is elő fogja mozdítani ezt a jelentős elmozdulást az erős vezetés lehetővé tételének és a felelősségvállalás ösztönzésének irányában az EKB-n belül.

Ugyanakkor számos kezdeményezés bevezetésére is sor került a szakmai kiválóság és tehetség általános kultúrájának az EKB mindennapi életébe illesztése érdekében. Ezek közé tartozott egy képességi keretrendszer korszerű kompetenciamodellel; egy stratégiai munkaerő-tervezési gyakorlat; egy új életre keltett teljesítménymenedzsment és -fejlesztési keretrendszer, ideértve stratégiai prioritásoknak a munkatársak céljaiban történő lépcsőzetes megvalósítását; etikára vonatkozó kötelező e-tanulás elindítása, amelyet több mint 4000 ember végzett el; valamint egy új EKB pályamódosítási rendszer elindítása, támogatva a dolgozókat alternatív pályák kezdésében, aminek csaknem 200 munkatárs látja majd a hasznát. Kezdeményezések megvalósítása egy igényekhez igazított tehetséggondozási kereten belül a legnagyobb és különböző tehetségek vonzása, fejlesztése és megtartása érdekében továbbra is az EKB kulcsfontosságú stratégiai célja marad.

Ezenkívül 2017-ben az EKB folytatta erőfeszítéseit, hogy elősegítse a sokféleséget mint a teljesítmény és a siker kulcsfontosságú támogató eszközét. Érdemeken alapuló szervezetként az EKB olyan értékek sokféleségét testesíti meg, mint a tisztelet, becsületesség, befogadás és esélyegyenlőség a munkatársak számára, függetlenül nemüktől, állampolgárságuktól, vallásuktól, szexuális irányultságuktól, etnikai származásuktól, életkoruktól, kulturális hátterüktől és egészségkárosodásuktól. A 2017-ben megvalósult tevékenységek közé tartozott „A sokféleség napjai” elnevezésű esemény, felszólalókkal egyetemi körökből és a közéletből; egy sokféleségi rész létrehozása az EKB honlapján; valamint a szivárványos zászló felvonása a homofóbia, transzfóbia és bifóbia elleni nemzetközi napon (IDAHOT).

A nemek nagyobb egyensúlyának – amely az EKB egyik stratégiai üzleti célja – elérése érdekében 2019 végére nemek szerinti megoszlásra vonatkozó célokat tűztek ki egy sor támogató intézkedéssel együtt, amelyek segítik az EKB-t a célok elérésében. Ezen intézkedések közé tartozik a befogadó vezetésre való összpontosítás, sokféleségi nagykövetek minden egyes üzleti területen, mentorálás, egy célorientált „nők a vezetésben” képzési program, egy nyílt nap a tehetséges nők számára és kibővített lehetőségek rugalmas munkarendek számára.

Az EKB-nál zajló szociális párbeszéd javítására irányuló jelentős erőfeszítésként 2017-ben az emberierőforrás-munka számos szempontjával foglalkoztak a munkavállalók képviselőivel tartott közös munkaprogram keretein belül. Ez a program a munka hat kulcsfontosságú területére terjed ki, nevezetesen: jólét, egészség és biztonság; karrierfejlesztés és teljesítménymenedzsment; szerződéses politika; sokféleség és befogadás; alkalmazás; valamint munkatársi részvételi mechanizmusok. A munkavállalók képviselőinek értékes hozzászólásai voltak az e témákra vonatkozó szakpolitika és a döntéshozatal több területén.

A KBER szintjén az európai bankfelügyeleti gyakornoki programban gyakornokok második csoportját (összesen 31 fő) indították, valamint a Schuman Programot, amely egy új kezdeményezés, ahol a rendszer több mint 30 munkatársát jelölték ki, hogy járuljanak hozzá egy célorientált projekthez egy másik intézménynél, ahová legfeljebb 9 hónapra áthelyezik őket. Ezenkívül létrehoztak egy mobilitási munkacsoportot is, hogy elősegítsék a munkatársak értelmes rotációját a rendszerben.

2017. december 31-én az EKB-nál 3252 jóváhagyott teljes munkaidősnek megfelelő pozíció volt, szemben a 2016. végi 2898,5-del. Az EKB-val munkaszerződésben álló tényleges teljes munkaidősnek megfelelő dolgozók száma 3384 volt (szemben a 2016. december 31-i 3171-gyel).^[131] 2017-ben összesen 246 új határozott idejű (korlátozott jellegű vagy állandóvá alakítható) szerződést kínáltak. Ezenkívül 393 rövid távú szerződés kiadására került sor, valamint számos szerződéshosszabbításra az egy évnél rövidebb hiányzások lefedésére. Nemzeti központi bankok (NKB-k) és nemzetközi szervezetek munkatársai számára az EKB 2017-ben is kínált rövid távú, legfeljebb 36 hónapra szóló szerződéseket. 2017. december 31-én NKB-k és nemzetközi szervezetek 232 munkatársa dolgozott különféle pozíciókban az EKB-nál, ami 7%-kal kevesebb mint 2016 végén. 2017 szeptemberében az EKB 15 fő számára biztosított részvételi lehetőséget a 12. posztgraduális programjában, és 2017. december 31-én 376 gyakornok volt az EKB vendége (18%-kal több mint 2016-ban). Ezenkívül a vezető közgazdászoknak szóló Wim Duisenberg kutatási ösztöndíjprogram részeként az EKB két ösztöndíjat ítélt oda, a Lámfalussy ösztöndíj keretében pedig öt fiatal kutatót hívtak meg.

Miközben a szervezet mérete kissé nőtt, 113 határozott, illetve határozatlan idejű szerződéssel dolgozó alkalmazott mondott le vagy ment nyugdíjba 2017-ben (2016-ban 56), és 344 rövid időtartamra szóló szerződés járt le az év során.

Az Európai Központi Bank éves beszámolója

https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/annrep/ecb.annualaccounts2017.hu.pdf

Az eurorendszer összevont mérlege, 2017. december 31.

https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/other/ecb.eurosystembalancesheet2017.hu.pdf

Statisztikai rész (csak angolul)

https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/annrep/ar2017/ecb.ar2017_statistical_section.en.pdf

Rövidítések

Országok

A közösségi gyakorlatnak megfelelően a jelentés az EU-tagállamok neveinek felsorolásánál a nemzeti nyelvek szerinti országnevek betűrendjét követi.

Egyéb

A táblázatokban használt konvenciók

„-” az adatok nem léteznek/az adatok nem alkalmazhatóak

„.” adatok még nem állnak rendelkezésre