Mik a referenciakamatok?
2019. július 11. (Frissítés időpontja: 2024. szeptember 13.)
Mik a referenciakamatok?
A referencia-kamatlábon – más néven benchmarkrátán vagy referenciamutatón – olyan rendszeresen aktualizált kamatlábat értünk, amely a nyilvánosság számára hozzáférhető. Hasznos alapot biztosít többféle olyan pénzügyi ügylethez, mint például a jelzáloghitel, a banki folyószámlahitel és egyéb, összetettebb pénzügyi tranzakciók.
A referencia-kamatlábat független testület számolja ki általában abból a célból, hogy láthatóvá tegye a különféle piacokon történő hitelfelvétel költségét. Kifejezheti például a bankok egymás közötti hitelfelvételének az árát, de azt is, hogy mennyibe kerül, ha egyéb forrásból, például nyugdíjalapból, biztosítótól vagy pénzpiaci alaptól vesznek fel kölcsönt.
A referencia-kamatlábak így fontos szerepet töltenek be a pénzügyi rendszerben, a bankrendszerben és általában a gazdaságban. De pontosan mitől ennyire fontosak, és miért alakították át őket?
Miért fontosak a referenciamutatók?
A gazdaság valamennyi szegmensében felhasználják őket
A referencia-kamatlábakat gazdaságszerte mind az egyének, mind a szervezetek széles körben alkalmazzák.
A bankok például a magánszemélyeknek és a vállalatoknak való hitelnyújtás során veszik őket igénybe.
A bank köthet például olyan megállapodást, hogy valamely adott referenciakamatot 2%-kal meghaladó kamatlábon hitelez egy vállalatnak, tehát a vállalat az aktuális referenciakamatnál 2%-kal magasabb kamatot fizet. Így ha emelkedik a referenciaráta, akkor a hitelköltség is megnő, vagy fordítva, ha csökken, akkor olcsóbb lesz a hitel. Ebben az esetben a referencia-kamatláb minden szereplőnek megbízható, független, viszonylag egyszerű viszonyítási pontot nyújt.
A vállalatok, bankok és más szervezetek a mérlegükben szereplő tételek értékelésére is használnak referencia-kamatlábakat. Más szóval, ezek a kamatlábak megkönnyítik a könyvelő számára annak megállapítását, hogy végső soron mennyit ér egy szervezet (illetve a tulajdonában lévő pénzügyi eszközök).
A referenciamutatók összetettebb pénzügyi ügyletekben is hasznosnak bizonyulnak, ilyen például a változó kamatú értékpapírok, az opciók, a határidős ügyletek és a csereügyletek kibocsátása.
Vegyünk például egy kamatcsereügyletet, amely leegyszerűsítve olyan tranzakció, ahol a két résztvevő megállapodik abban, hogy egymás helyett fizetik a kamatot. Az ilyen ügyletben a kicserélendő kamatlábak közül legalább az egyiket a referencia-kamatláb alapján határozhatják meg. Ez minden szereplő számára átláthatóbbá teszi az ügyletet, és sztenderdizálja a megállapodást, ami megkönnyíti az ártárgyalást.
A referenciamutatók egyéb alkalmazási módjai (a teljesség igénye nélkül) a készpénzszámlák büntetőkamatának és egyes lakossági betéti kamatoknak a kiszámítása, a lakossági jelzáloghitelek és kölcsönök kamatának meghatározása.
A referenciamutatók segítik a központi bankot feladatai ellátásában
A referenciamutatók a jegybanki tevékenységben is fontos információkat nyújtanak. Itt, az EKB-ban például az euroövezeti árak stabilitását biztosító munkánkban támaszkodunk rájuk.
Ha a referenciaráta helyesen tükrözi a bankok hitelnyújtási és hitelfelvételi kamatait, jobban tudjuk értelmezni a pénzügyi piacok működését és az euroövezeti pénzforrások elérhetőségét. Ez a pénzpolitikai döntések során is hasznos információ, hiszen ha tudjuk, hogy milyen könnyen jutnak a bankok forráshoz, meg tudjuk becsülni, hogy ugyanezek a bankok milyen könnyen tudják a pénzt kölcsönként továbbítani a vállalkozásoknak és a lakosságnak. Mindez végső soron befolyásolja az árszínvonalat is.
Az aktuális referenciaráták ismeretében lehetőségünk van monetáris politikai döntéseink gyakorlati hatásainak ellenőrzésére is. Amikor például az EKB úgy dönt, hogy kamatot emel vagy csökkent, a döntésből következő hatásokat úgy követhetjük nyomon, hogy megvizsgáljuk az euroalapú referencia-kamatlábak alakulását.
Miért került sor a referenciamutatók reformjára, és pontosan mivel járt ez a folyamat?
A referenciamutatók addig hasznosak, ameddig megbízhatónak és pártatlannak tekinthetők. Ideális esetben számításuk átlátható, és a nyilvánosság számára könnyen elérhető. Ha valamely ügylet megbízható referenciakamaton alapul, egyik fél sem tudja befolyásolni a kölcsönösen elfogadott kamatot. A referencia-kamatlábbal biztosítható tehát a részrehajlásmentes, nem vitatható ügyletérték.
Mivel a referencia-kamatlábak fontos szerepet töltenek be a gazdaságban, elengedhetetlen, hogy a megbízhatóságukat világos irányítási struktúrákkal és átlátható módszertanokkal garantálják.
Mindezt szem előtt tartva, az európai referenciaráták az elmúlt években jelentős átalakításon mentek keresztül. A reformfolyamat mozgatórugója főként a referenciamutatókról szóló, 2016-ban közzétett uniós rendelet 2018. januári hatályba lépése volt.
| €STR | A rövid lejáratú eurokamatláb (€STR) az euroövezeti bankok nagybani piaci, fedezetlen, egynapos eurohitel-felvételi költségeit mutatja. Az €STR-t minden TARGET üzleti nap tekintetében az előző üzleti napon (T adatszolgáltatási időpont) végrehajtott és elszámolt ügyletek alapján teszik közzé, amelyek lejárati napja T+1, és amelyeket úgy kell tekinteni, hogy a szokásos piaci feltételekkel mentek végbe, és ezért torzításmentesen tükrözik a piaci kamatlábakat. Az €STR felváltotta az EONIA-t, az EKB által az Európai Pénzpiacok Intézete (EMMI) nevében kiszámított korábbi egynapos euro indexátlagot. Ezt megelőzően a lakossági szektor kockázatmentes eurokamatokkal foglalkozó munkacsoportja azt ajánlotta, hogy a piaci szereplők fokozatosan váltsák fel az EONIA-t az EKB által 2019. október 2-től közzétett új, rövid lejáratú eurokamatlábbal (€STR). Az EONIA közzétételét 2022. január 3-án megszüntették. |
| EURIBOR | Az EURIBOR egy olyan fedezetlen piaci referencia-kamatláb, amelyet többféle futamidőre (egy hétre, egy, három, hat és tizenkét hónapra) számítanak. Kezelője az Európai Pénzpiacok Intézete (EMMI). Annak érdekében, hogy a referenciakamat megfeleljen az EU referenciamutatókról szóló rendeletének, az EMMI pontosította az EURIBOR meghatározását, és e szerint azt a kamatlábat jelenti, amellyel a bankok a fedezet nélküli nagybani piacon forráshoz juthatnak az EU és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) jelenlegi és korábbi országaiban. Az EURIBOR kiszámításához az úgynevezett hibrid módszert alkalmazzák. Ehhez a számítási módszerhez amennyire lehetséges, az elfogadható fedezetlen piaci ügyleteket használják fel, de alkalmaznak a fedezetlen europénzpiachoz szorosan kapcsolódó piaci tranzakciókon alapuló modellalapú becsléseket is, amikor nem állnak rendelkezésre megfelelő tranzakciók. |
Az EKB 2017-ben úgy döntött, hogy új referenciamutatót dolgoz ki, a rövid lejáratú eurokamatlábat (€STR), amelyet 2019. október 2-től vezettek be. Az €STR rendeltetése, hogy védőhálóként működjön olyan esetben, amikor a lakossági szektorban nem tudják a saját egynapos referenciamutatónak, az EONIA-nak a működését biztosítani.
2018-ban a kockázatmentes eurokamatokkal foglalkozó lakossági szektorbeli munkacsoport – a piacról származó észrevételeket is figyelembe véve – az €STR-t javasolta az EONIA helyébe.
Az €STR-ről bővebben
Az €STR rendeltetése szerint tükrözi, mennyit kell egy banknak fizetnie azért, hogy különféle pénzügyi partnerektől fedezet (tehát biztosíték) nyújtása nélkül egynapos hitelt vehessen fel. Ilyen partnerek lehetnek bankok, pénzpiaci alapok, befektetési vagy nyugdíjalapok, egyéb pénzügyi szereplők, például központi bankok.
Az €STR tehát szélesebb kört fed le, mint az EONIA, amely csak a bankközi kereskedésre irányult. Mi több, az EONIA-val összehasonlítva, az EKB több banktól gyűjti össze a valós tranzakciók adatait az €STR kiszámításához. Így a szereplők nagyobb köre véd a manipuláció ellen, lehetővé téve, hogy az €STR megbízhatóan tükrözze a biztosíték nélküli hitelfelvétel árát az euroövezetben.
További részletekért lásd a rövid lejáratú eurokamatláb (€STR) számítási módszertana és kapcsolódó irányelvek című, 2018. júniusi írást. Lásd még a vonatkozó kérdés-felelet részt.