Mi az ANFA?

Minden központi banknak van a monetáris politikához nem kapcsolódó eszközállománya. Az összes euroövezeti ország monetáris politikáját az EKB Kormányzótanácsa központilag határozza meg, mivel a gazdasági és monetáris unió megalapításakor a kormányzatok az Európai Unió működéséről szóló szerződésben a pénzpolitikai feladatokat európai szintre helyezték. A monetáris politika mellett az NKB-k – szándék szerint és a gyakorlatban is – elláthatnak országos feladatokat. Ezt az alapelvet az EKB és a KBER alapokmányának 14.4. cikke fogalmazza meg. 

A gyakorlatban az NKB-k jelenleg rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyek nem kapcsolódnak a monetáris politikához és az eurorendszer devizaműveleteihez. Ezek az alábbiak: 

• arany- vagy devizatartalék;
• befektetési portfóliók, pl. a munkavállalói nyugdíjalap céljára;
• eszközök, amelyeket az ügyfelek (pl. hazai kormányzatok vagy külföldi központi bankok) betéteinek ellenpárjaként tartanak. 

Ezzel párhuzamosan a monetáris politikához nem kapcsolódó kötelezettségeik is vannak, így többek között belföldi kormányzatoktól, külföldi jegybankoktól vagy uniós intézményektől származó betétállományok. Az NKB-k addig láthatják el ezeket az országos feladatokat, amíg tevékenységük nem ütközik a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) céljaival és feladataival, különös tekintettel a monetáris politikára. Az EKB-nak szintén van a tőke- és számviteli tartalékához kapcsolódó saját vagyonalap-portfóliója, valamint munkavállalói nyugdíjalap-portfóliója.

Az NKB-k már az eurorendszerhez való csatlakozásuk előtt rendelkeztek a fenti befektetési portfóliókkal, és az ebből származó bevétel pénzügyi jövedelmük része. Az euroövezet létrehozásakor megállapították, hogy ezeket a portfóliókat bevonják az euroövezeti bankrendszer likviditási igényének kielégítésébe azért, hogy a monetáris politikai műveletek kalibrálásakor figyelembe legyenek véve. Monetáris politikai szempontból nem tekintették problémának, hogy az említett portfóliókat a monetáris politikai műveletek kivételével továbbra is az NKB-k kezelik, és hogy idővel azonos (vagy lassabb) ütemben növekedhetnek, mint a bankjegyek iránti kereslet és a bankrendszer kötelező tartaléka. A Kormányzótanács azt is mérlegelte, hogy ha a nem monetáris politikai célú portfóliók nettó (nem monetáris politikai jellegű kötelezettségek nélküli) értéke huzamosan gyorsabban nő, mint a likviditásigény, veszélybe sodródhat a monetáris politika. Az ANFA megkötésével az említett növekedés kezelése és korlátozása volt a cél.

A jegybanki mérlegnek mind az eszköz-, mind a forrásoldalán vannak olyan pozíciók, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a monetáris politikához. A két pozíciócsoport közti különbözetet nevezzük nettó pénzügyi eszközöknek, rövidítve npe-nek. A fogalmat az alábbiakban szemléltetjük az eurorendszer 2023. december 29-i heti pénzügyi kimutatásának mérlege alapján, ahogyan az az EKB honlapján megjelent. A pontos meghatározás az ANFA I. mellékletében olvasható.

A táblázatban látható, hogy az npe-állomány az eszközoldalon az 1–4., az 5.6., a 6., a 7.2., a 8. és a 9. mérlegtételek összegét, a forrásoldalon pedig a 2.5. és a 3–12. tételeket tartalmazza. Ha a források összegét kivonjuk az említett eszközök összegéből (alább az aranyszínnel kiemelt megfelelő részek), megkapjuk az eurorendszer nettó pénzügyi eszközeinek értékét.

2023. december 29-én az eurorendszer npe-állománya −28 milliárd € volt. A korábbi években ez az állomány folyamatosan csökkent, ami nagyrészt annak tudható be, hogy a mérleg forrásoldala egyre bővült, ami bőven ellensúlyozta az eszközoldalt érintő, releváns pozitív változásokat, a fentebb leírtak szerint. Ez a tendencia 2023-ban megfordult, amikor az eurorendszer npe-állománya nőtt az év során, főleg a mérleg forrásoldalának jelentős csökkenése miatt. Ennek hátterében elsősorban a nem monetáris politikai célú betétállomány zsugorodása állt, miután a Kormányzótanács az utóbbi években – többek között 2022 szeptemberében és 2023 februárjában – több alkalommal kiigazította a betétek kamatozását.

Az npe alakulása a bankjegyállomány és a kötelező tartalék viszonylatában (millió €)

Az ANFA meghatározza a központi bankok npe-állományának megengedett legnagyobb összegét. Erre azért van szükség, hogy az NKB-k npe-állományának mozgásával összefüggő likviditásváltozások ne zavarják meg a monetáris politika hatékony végrehajtását. A 2007–08-as pénzügyi válság előtt az eredményes monetáris politika értelmében a bankoknak az eurorendszerhez kellett fordulniuk likviditásért. Az eurorendszerrel szembeni likviditásdeficit, más szóval likviditáshiány volt a monetáris politika folytatásának alapja. Az ANFA ezt a likviditáshiányt védte. A pénzügyi válság kitörésekor az NKB-k kénytelenek voltak a bankoknak több likvid forrást biztosítani, mint amennyire ténylegesen szükségük volt, hogy meg tudjanak felelni a kötelező tartalékképzési követelményeknek. Likviditáshiány helyett a bankrendszer jelenleg többletlikviditással működik. Ebben a környezetben az ANFA azt biztosítja, hogy a többletlikviditás ne haladja meg azt a mértéket, amelyet a Kormányzótanács a monetáris politikai alapállás szempontjából megfelelőnek tart.

Nem, éppen ellenkezőleg. Az ANFA megszabja a nettó pénzügyi eszközállomány legmagasabb értékét, amellyel az adott NKB rendelkezhet, hogy a monetáris politikához nem kapcsolódó pénzügyi eszköz- és forrásállományok változása ne hátráltassa az eurorendszer monetáris politikáját.

A forgalomban lévő bankjegyek emelkedő összértéke és a bankok központi banknál tartandó kötelező tartaléka likviditási igényt teremt, amelyet az eurorendszer monetáris politikai műveleteivel, valamint az NKB-k nettó pénzügyi eszközeivel elégítenek ki. A monetáris politikai műveletek minimális volumenének megállapításán keresztül az NKB-k npe-állományának felső határát is meghatározzák maradványértékként.

A központi banki mérlegben szereplő minden eszköz jegybanki pénzt vagy likviditást teremt, ezzel szemben a forrásoldalon minden tétel likviditást von el. A monetáris politikai műveletekhez nem kapcsolódó eszközök és források nettósításával mérjük a központi bank monetáris politikán kívül eső műveletei által biztosított összes likviditást. A monetáris politika hatékony végrehajtásához felső mennyiségi határértéket kell kijelölni az olyan likviditás esetében, amelyet az NKB-k nem monetáris politikai célú művelet révén nyújtanak. Tehát az NKB-k műveleteinek likviditási pozíciójára gyakorolt hatás szabályozásához a bruttó pénzügyi eszközállomány helyett annak nettó értékét korlátozzák.

Az npe-jogosultságokat legalább háromévente kalibrálják, de a megállapodásban részes bármely fél kérésére végezhető eseti jelleggel is. A Kormányzótanács minden egyes kalibráláshoz meghatározza a monetáris politika legeredményesebb végrehajtásához szükséges monetáris politikai paramétereket. A Kormányzótanács dönt az eurorendszer likviditásának mértékéről, megállapítja a kötelező tartalékrátát, és meghatározza a tényleges monetáris politikai portfóliók méretét. Mindeközben a forgalomban lévő bankjegymennyiség alakulását is figyelembe veszi. Az eurorendszer összesített npe-állományának maximális összege a fent említett tényezők maradványértéke.

A nettó pénzügyi eszközök aggregált felső határértékének megállapítása után ezt az egyes NKB-knak az EKB tőkéjéből való részesedése arányában osztják el, figyelembe véve az adott NKB eredeti induló pozícióját; így határozzák meg, hogy az NKB-k mennyi nettó pénzügyi eszköz tartására jogosultak a következő évben, ami legfeljebb három évig van érvényben. Amennyiben valamely NKB-nak nem áll szándékában teljes egészében kihasználni a jogosultságát, az ANFA lehetőséget biztosít arra, hogy a fel nem használt részt ideiglenesen átcsoportosítsák azon NKB-k részére, amelyek a határértéknél nagyobb állományt kívánnak tartani. A fel nem használt részt az ANFA-ban meghatározott központi mechanizmus segítségével újra elosztják. Az újraelosztással lezárul az NKB-k npe-állományára vonatkozó felső határértékek megállapítása. Az NKB-knak az npe-állományt éves szinten átlagosan kell a határérték alatt tartaniuk. 

A mentességek befolyásolhatják az npe-állomány maximális összegének az eurorendszerben történő elosztását, az eurorendszerbeli központi banki npe-állományok maximális összegét azonban nem növelik.

A mentességek azt a minimális eszközállományrészt határozzák meg, amelyre az egyes NKB-k jogosultak. Más szóval, minden egyes NKB az EKB tőkéjéből való részesedésének arányában jogosult rendelkezni az eurorendszer maximális nettó pénzügyi eszközállományának meghatározott részével, amelynek minimális értéke a mentességnek megfelelő összeg (ami magasabb is lehet, mint a tőkerészesedés alapján számított érték). Természetesen ha valamely NKB-nak a tőkerészesedését meghaladó mértékű mentességnek megfelelő npe-állománya van, a többi NKB engedélyezett eszközállománya úgy csökken, hogy az eurorendszer teljes állománya soha ne haladja meg az eurorendszer felső határértékét.

Háromfajta mentesség létezik:

• Az (ANFA III. mellékletében előírt) eredeti mentesség biztosítja, hogy az NKB-knak ne kelljen az eredeti induló pozíciójuknál alacsonyabb szintre csökkenteniük npe-állományuk mértékét.
• Az eszközspecifikus mentesség az olyan (az ANFA IV. mellékletében meghatározott) eszközállomány védelmét szolgálja, amelyet az NKB szerződéses korlát vagy egyéb megszorítás miatt nem tud könnyen értékesíteni.
• Az úgynevezett dinamikus mentesség a kisebb NKB-k eredeti mentességét az idő függvényében módosítja az eurorendszer-szintű maximális nettó pénzügyi eszközállomány bővülésének vagy szűkülésének arányában.

Egy adott NKB-ra a három mentesség közül csak a legnagyobb értékű alkalmazható.

Ha egyes nemzeti központi bankok a jogosultságuknál kisebb, míg mások annál nagyobb állománnyal kívánnak rendelkezni, akkor a fel nem használt részt az ANFA-ban meghatározott központi mechanizmussal újból elosztják, mégpedig az npe-állomány felső határértékeinek időszakos kalibrálása alkalmával. A fel nem használt keret újraelosztása átmeneti jellegű, tehát a következő kalibráláskor újraszámolják. Az újraelosztás nincs hatással az euroövezeti nemzeti központi bankok összesített npe-állományának maximális összegére, amelyet a Kormányzótanács monetáris politikai döntései határoznak meg.

Ez intézményi preferenciákon múlik. Egyes joghatósági területeken konkrét jogi korlátozások érvényesek a nemzeti központi bankok nem monetáris politikai célú befektetéseire, másutt pedig rendelkezés írja elő, hogy az NKB a monetáris politikai feladatai teljesítése után a részvényesei érdekeit tartsa szem előtt. Egyes NKB-k a forrásoldalon jelentős ügyfél-, illetve kormányzati betétekkel rendelkeznek, amelyek befolyásolják a nem monetáris politikai célú portfólióikat.

A jelenségnek történelmi oka is van: az euro 1999-es bevezetése előtt számos európai központi banknak volt meglehetősen nagy nemzetközi tartaléka, amellyel a devizaárfolyamokat kezelték, főként a német márkával szemben. Ez a helyzet hasonló az uniós tagállamok 1999 utáni euroövezeti csatlakozásához, amikor az NKB-knak – az eurorendszerbe történő belépés előtt – szintén viszonylag nagy nemzetközi tartalékaik voltak azért, hogy az euróval szembeni devizaárfolyamukat szabályozni tudják. Az NKB-k különböző induló pozíciói magyarázzák a mérlegük összetételében mutatkozó jelentős eltéréseket, amelyek egyes esetekben évekig is fennmaradnak azután is, hogy az adott ország csatlakozott az euroövezethez.

Ha valamely NKB nettó pénzügyi eszközállománya következetesen meghaladná a felső határértéket, az kihatna a monetáris politika végrehajtására. Ezért az EKB évente megvizsgálja, hogy az NKB-k betartják-e az ANFA előírásait. Szükség esetén a Kormányzótanács a KBER és az EKB alapokmányának 14.4. cikke alapján megtilthatja vagy korlátozhatja az NKB-k monetáris politikán kívüli műveleteit, ha azok ellentétesek a KBER céljaival és feladataival, beleértve az eurorendszer monetáris politikáját. Eddig nem volt példa az npe-határértékektől való indokolatlan eltérésre.

Az eltérés indokolt, amennyiben az oka például a Nemzetközi Valutaalappal szembeni nemzetközi kötelezettség vagy a bankrendszernek nyújtott központi banki sürgősségi likviditási támogatás (amely az ANFA értelmében a nettó pénzügyi eszközállomány része). Ilyen esetben az NKB-nak a lehető leggyorsabban újra csökkentenie kell nettó pénzügyi eszközállományát, hogy újra megfeleljen az ANFA előírásainak. Ha a szabályszegés oka IMF-lehívás, akkor erre egy év áll rendelkezésére.

Nem baj, ha a nettó pénzügyi eszközállomány nem éri el a számított maximális mértéket. Általában ez a jellemző, 2014 óta azonban a helyzet hangsúlyosabbá vált. Ez azt jelenti, hogy a forgalomban lévő bankjegyek által teremtett euroövezeti likviditási igény nagyobb, mint az eurorendszer nettó pénzügyi eszközei által gerjesztett likviditásbővítő hatás. A likviditási igényeket ehelyett monetáris politikai eszközök segítségével fedezik: vagy az eurorendszer rendszeres refinanszírozási műveleteivel, vagy monetáris politikai célú, végleges vételi ügyletekkel vagy strukturális penziós műveletekkel.

Ilyen még nem fordult elő, és igen kicsi a valószínűsége. Az ANFA egyhangúan kötött megállapodás az NKB-k és az EKB között; mindegyik szerződő fél kötelezettséget vállal a betartására. A túlságosan nagy teljes npe-állomány kockázatát tovább csökkenti, hogy a felső határérték meghatározásakor konzervatív feltevésekkel élnek. Így a kívánt strukturális likviditási pozíció valószínűleg még akkor is fennállna, ha az npe-állomány meghaladná a maximumot, és így a monetáris politikai műveletek értéke a tervezettnél kisebb lenne. A monetáris politikai műveletek tehát ilyen esetben kisebb értékűek is lehetnek, mint azt a sikeres monetáris politika megkívánná, a helyzet rövid távon azonban nem okozna gondot,és az EKB korrekciót hajtana végre. Ha korrekcióra van szükség, a Kormányzótanácsnak különféle eszközök állnak a rendelkezésére ahhoz, hogy biztosítsa a monetáris politikai műveletek megfelelő mértékét. A refinanszírozási műveletek tekintetében például likviditásszűkítő műveleteket vethet be, vagy megemelheti a kötelező tartalék szintjét.

Az ANFA időközönkénti kalibrálása konzervatív feltevéseken alapul, így az npe-állomány határértéke elegendő mozgásteret hagy az előre nem látott fejlemények kezeléséhez. A fenti határértékek kalibrálásakor például azzal a feltevéssel élnek, hogy a forgalomban lévő bankjegyállomány a folyó év harmadik negyedévében megfigyelt átlagos szinten marad.

Az ANFA megkötésével az volt a cél, hogy a nettó pénzügyi eszközállomány ne hátráltassa a monetáris politikát. Amennyiben az állomány mennyisége összességében mégis meghaladja a felső értéket, az azzal járhat, hogy a monetáris politikai műveletek nagysága túl kicsi lesz a monetáris politika sikeres megvalósításához.

A nettó pénzügyi eszközállomány mennyisége mellett az összetétele is számít. Ha például az egyes monetáris és nem monetáris célú politikai ügyletek kioltják egymás hatását (pl. az egyik értékpapír-vásárlás, a másik ugyanazon értékpapír eladása), ez ellentmondásos jelzéseket küldhet az eurorendszer monetáris politikai alapállásáról, vagy ronthatja eredményességét. További példa a központi banki devizaügyletek, amelyek befolyásolhatják a devizaárfolyamokat, vagy tévesen devizapiaci intervencióként értelmezhetők. Annak érdekében, hogy az említettek ne zavarják meg a monetáris politikát, az EKB az ANFA-t kiegészítő intézkedéseket fogadott el: többek között az eszközök és források nemzeti központi bankok által történő belföldi kezelésének műveleteiről szóló EKB-iránymutatást (EKB/2019/7), valamint a közszektor eszközeinek másodlagos piacon történő megvásárlására irányuló programról szóló EKB-határozatot (EKB/2015/10). Míg az előbbi például az NKB-k műveleteinek nettó likviditási hatását szabályozza, az utóbbi korlátozza többek között az állami szektort érintő vásárlási programban elfogadható egy-egy értékpapírnak az eurorendszer összes központi banki portfóliójában tartható mennyiségét.

Mint a fentiekben bemutattuk, az ANFA meghatározza az NKB-k nettó pénzügyi eszközállományának legnagyobb megengedett összegét, ugyanakkor korlátozza az NKB-k nem monetáris politikai célú tranzakcióiból származó likviditási hatást. Másodszor, a nem monetáris politikai célú ügyleteik során az NKB-k és az EKB intézményi befektetőként jár el. Amikor az előbbiek vásárlással bővítik a nem monetáris politikai célú portfólióikat, hasonló feltételek érvényesek rájuk, mint más intézményi befektetőkre, és döntéseiket a monetáris politikától függetlenül hozzák meg. Ennek során az ANFA és más vonatkozó iránymutatások rendelkezéseit kell követniük. Az EKB rendszeres tájékoztatást kap az NKB-k 1) nem monetáris politikai célú ügyleteiről, amelyek egy részéhez az EKB előzetes jóváhagyása szükséges; 2) eszközeiről és forrásairól; 3) várható és tényleges nettó pénzügyi eszközállományáról. Amennyiben a bejelentett nem monetáris politikai célú tranzakció nem egyeztethető össze a monetáris politikai alapállással, az EKB korrekciós intézkedést hozhat. Végezetül, a Kormányzótanács a nemzeti központi bankokra nézve kötelező érvényű, konkrét intézkedéseket hozhat.

Az NKB-k nem monetáris politikai célú eszközeit és forrásait a nemzeti és az európai szabályoknak megfelelően hozzák nyilvánosságra. Ezeknek a szabályoknak megfelelően az NKB-k döntenek arról, hogy közzétesznek-e információt a nem monetáris politikai célú eszközeikről és forrásaikról, beleértve ezek összetételét. A legtöbb NKB további adatokat is közöl éves jelentésében vagy más kiadványában és honlapján, ahol például kormányzati és nem kormányzati adósságra bontva mutatják meg eszközeik összetételét. A többi befektetőhöz hasonlóan nem hoznak nyilvánosságra olyan információt, amelyből mások a jövőbeni befektetői magatartásukra következtethetnek.

Az eurorendszer nincs arra felhatalmazva, hogy közzétegye az NKB-k nem monetáris politikai célú eszközeinek és forrásainak összetételét.

Az EKB-nak kell ellenőriznie, hogy a KBER központi bankjai tiszteletben tartják-e a monetáris finanszírozás tilalmát, ahogy azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az EKB alapokmánya előírja. Ezzel az ANFA nem foglalkozik, tárgya ugyanis kizárólag a monetáris politika végrehajtásához megkívánt strukturális likviditási helyzet, így a nettó pénzügyi eszközállomány nagyságát határozza meg. Nem vonatkozik továbbá a nem monetáris politikai célú eszközök és források összetételére, sem a megszerzésük módjára.

A monetáris finanszírozás tilalma betartásának figyelemmel kísérése érdekében a KBER központi bankjai kötelesek tájékoztatni az EKB-t az eszközállományukról, az pedig gondoskodik arról, hogy az NKB-k ne finanszírozzák elsődleges piaci vásárlással a kormányzatok adósságát. Az EKB figyelemmel kíséri a másodlagos piaci vásárlásokat is. A vonatkozó ellenőrzések és vizsgálatok eredményeit közreadjuk az EKB Éves jelentésében.

Ez nem az ANFA, hanem az Európai Unió működéséről szóló szerződés (azaz a legmagasabb rangú európai jogszabály) 123. és 124. cikkének hatálya alá tartozik. Az EKB Kormányzótanácsa úgy határozta meg a nemzeti központi bankok befektetési műveleteire vonatkozó szabályokat, hogy biztosítsa a monetáris finanszírozás tilalmának betartását. Tilos a kormányzati adósság elsődleges piaci megvásárlása, a másodlagos piacon kötött ügyleteket pedig az NKB-knak be kell jelenteniük. Az EKB nyomon követi a monetáris finanszírozás tilalmának betartását, és Éves jelentésében beszámol a nyomon követés eredményéről.